Vektoriális szorzat

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sablon:Nincs forrás

Egy paralelogramma területe mint két vektor vektoriális szorzatának nagysága

A vektoriális szorzat (más néven külső szorzat vagy keresztszorzat) háromdimenziós vektorokkal végzett olyan művelet, amelynek eredménye egy vektor. Míg a vektorok (és a rajtuk végzett műveletek közül például a skaláris szorzat) általánosíthatók több dimenzióra, a vektoriális szorzatot csak 3 dimenziós térben értelmezzük (7 dimenziós esetben is létezik vektoriális szorzat, ami azonban kevésbé használatos).

Jelölése: a×b vagy [ab] (szóban: a kereszt b), hogy megkülönböztessük a skaláris szorzattól. A kereszt jelölés a német és az angol szakirodalomban is használatos. Az olasz és a francia szakirodalom a ab, az orosz az [a b] vagy [a,b] jelölést részesíti előnyben.

Az ab jelölés és a külső szorzat elnevezés egy másik műveletre is vonatkozhat, ami bivektort rendel a két vektorhoz. Ez a bivektor pedig a vektoriális szorzat vektorának Hodge-duálisa a háromdimenziós térben. [1]Lásd még: Graßmann-algebra.

Értelmezése:

Ha elképzelünk egy paralelogrammát, aminek szomszédos oldalait az a és b vektorok alkotják, akkor a×b nagysága (tehát az eredményvektor hossza) éppen megegyezik a két vektor által kifeszített paralelogramma területével. Másként,

|𝐜|=|𝐚×𝐛|=|𝐚||𝐛|sin(θ)

  1. Az eredményvektor nagysága (abszolútértéke, hossza) a két vektor hosszának és a közbezárt szögük szinuszának szorzata (0° ≤ θ ≤ 180°).
  2. Az eredményvektor állása merőleges mind a-ra, mind b-re (az a és b vektorok síkjára).
  3. Az eredményvektor iránya olyan, hogy az a, b és c jobbsodrású vektorrendszert alkot.
(Egy a, b, c vektorrendszert akkor hívunk jobbsodrásúnak, ha a jobb kezünk beállítható úgy, hogy hüvelykujjunk a-val, mutatóujjunk b-vel, középső ujjunk pedig (az előbbi két ujjunkra merőlegesen) c-vel azonos irányba mutat.)

Derékszögű koordináta-rendszerben a c eredményvektor koordinátáit a következőképp kapjuk a és b koordinátáiból:

c1=a2b3a3b2
c2=a3b1a1b3
c3=a1b2a2b1

Vagy rövidebben: ci=j,k=13εijkajbk, ahol εijk a Levi-Civita-szimbólumot jelenti. Sablon:Clear

Két vektor vektoriális szorzata akkor és csak akkor nullvektor, ha párhuzamos állásúak, hiszen ekkor a bezárt 0° vagy 180°, amiknek szinusza 0. Akkor lesz leghosszabb az eredményvektor, ha derékszögben állnak egymáshoz képest az összeszorzandó vektorok (mert 90° szinusza 1).

A fizikában számos helyen megjelenik, például az elektromágnesességben a Lorentz-erő vagy a Poynting-vektor kiszámolására. A klasszikus mechanikában a forgatómomentum és a forgatóimpulzus, vagy virtuális erők esetén, például a Coriolis-erő esetén.

A vektoriális szorzás és a keresztszorzás elnevezéseket először Josiah Willard Gibbs fizikus használta először; a külső szorzás kifejezés Hermann Graßmanntól származik.[2]

Tulajdonságok

  • 𝐚×(𝐛+𝐜)=𝐚×𝐛+𝐚×𝐜, tehát az összeadásra disztributív
  • (λ𝐚)×𝐛=𝐚×(λ𝐛)=λ(𝐚×𝐛)
  • (𝐚×𝐛)×𝐜𝐚×(𝐛×𝐜), tehát a hármas vektorszorzat nem asszociatív. De teljesíti a Jacobi-azonosságot: 𝐚×(𝐛×𝐜)+𝐛×(𝐜×𝐚)+𝐜×(𝐚×𝐛)=0. Ez a linearitással és disztributivitással együtt azt eredményezi, hogy R3 a vektorok közti összeadással és vektoriális szorzással Lie-algebrát képez.

Bilinearitás

A vektoriális szorzat bilineáris,[3] azaz minden α, β és γ valós számra, illetve a, b és c vektorra teljesül, hogy

a×(βb+γc)=β(a×b)+γ(a×c),(αa+βb)×c=α(a×c)+β(b×c).

Következik a skalárral való szorzásra:

 a×(βb)=β(a×b)=(βa)×b,
 (αa)×(βb)=αβ(a×b)=(βa)×(αb).

Alternáló tulajdonság

Egy vektor önmagával vagy bármely skalárszorosával vett szorzata a nullvektor:

a×ra=0.

A bilineáris leképezések, melyekre ez a tulajdonság is teljesül, alternálók.[3]

Antikommutativitás

a×b=b×a, tehát antikommutatív,

ami következik a bilineáris és az alternáló tulajdonságból:

0=(1)(a+b)×(a+b)=(2)a×a+a×b+b×a+b×b=(1)0+a×b+b×a+0=a×b+b×a

minden a,b3 vektorra.[3]

Kapcsolat a determinánssal

Minden v vektor esetén teljesül, hogy:

v(a×b)=det(v,a,b).

ahol a pont a skaláris szorzást jelöli. Ez a tulajdonság egyértelműen meghatározza a skaláris szorzást:[3]

Minden v vektor esetén fennáll, hogy tetszőleges a, b vektorokhoz pontosan egy c vektor létezik úgy, hogy vc=det(v,a,b) minden v vektorra. Ez a c vektor egyenlő az a×b vektoriális szorzattal.

Graßmann-azonosság

Három vektor ismételt vektoriális szorzatára[4] teljesül a Graßmann-azonosság, más néven Graßmann kifejtési tétele, azaz

a×(b×c)=(ac)b(ab)c

illetve

(a×b)×c=(ac)b (bc)a,

A fizikában gyakran az

a×(b×c)=b(ac)c(ab),

írásmódot használják. Ez alapján a képletet nevezik BAC-CAB-képletnek is. Indexes írásmód esetén a Graßmann-azonosság:

k=13εijkεklm=δilδjmδimδjl.

ahol εijk a Levi-Civita-szimbólum, és δij a Kronecker-delta.

Lagrange-azonosság

Két vektoriális szorzat skaláris szorzatára teljesül, hogy:[3]

(a×b)(c×d)=(ac)(bd)(bc)(ad)=det((ac)(ad)(bc)(bd)).

A norma négyzetére kapjuk, hogy:

|a×b|2=|a|2|b|2(ab)2=|a|2|b|2(1cos2θ)=|a|2|b|2sin2θ,

tehát a vektoriális szorzat normája:

|a×b|=|a||b|sinθ.

Mivel θ az a, b vektorok közrezárt szöge, így mindig 0° és 180° közötti, azért 0sinθ1.. Innen a becslés:

|a×b||a||b|.

Vektoriális szorzatok vektoriális szorzata

(a×b)×(c×d)=bdet(a,c,d)adet(b,c,d)=cdet(a,b,d)ddet(a,b,c)

Speciális esetek:

(a×b)×(b×c)=bdet(a,b,c)
(a×b)×(a×c)=adet(a,b,c)
(a×b)×(a×b)=0

Kifejtési tétel

𝐚×(𝐛×𝐜)=𝐛(𝐚𝐜)𝐜(𝐚𝐛)

Négyesszorzat:

(𝐚×𝐛)×(𝐜×𝐝)=𝐝(𝐚,𝐛,𝐜)+𝐜(𝐚,𝐛,𝐝), ahol (𝐚,𝐛,𝐜) módon a vegyes szorzat van jelölve.

Lagrange-azonosság:

(𝐚×𝐛)(𝐜×𝐝)=(𝐚𝐜)(𝐛𝐝)(𝐛𝐜)(𝐚𝐝)

𝐚(i) (i=1,2,3) vektorok 𝐀(i) (i=1,2,3) reciprok rendszerét is a vektoriális szorzat segítségével számítjuk ki:

𝐀(1)=1v(𝐚(2)×𝐚(3))
𝐀(2)=1v(𝐚(3)×𝐚(1))
𝐀(3)=1v(𝐚(1)×𝐚(2)), ahol v=(𝐚(1),𝐚(2),𝐚(3))

Kiszámítása a derékszögű Descartes-féle koordináta-rendszerben

Jobbfogású Descartes-féle koordináta-rendszerben, illetve 3 valós térben, a szabványos skalárszorzással és a szabványos orientációval:

a×b=(a1a2a3)×(b1b2b3)=(a2b3a3b2a3b1a1b3a1b2a2b1).

Egy számpélda:

(123)×(789)=(29383(7)19182(7))=(63022).

Előállítása mátrixszorzásként

Három dimenzióban két vektor közötti vektoriális szorzást átírhatunk egy 3×3-as antiszimmetrikus mátrix és egy vektor szorzatára a következőképpen:

𝐚×𝐛=𝐀×𝐛=[0a3a2a30a1a2a10][b1b2b3]

Determinánsalak

𝐚×𝐛=|𝐢𝐣𝐤a1a2a3b1b2b3|, ahol i, j és k az egységvektorok.

A gyakorlatban ezek a módszerek könnyebben megjegyezhetőek és a számolást is egyszerűsítik.

Levezetés

Ha az euklideszi térben bevezetünk egy Descartes-féle koordináta-rendszert az e1,e2,e3 egységvektorokkal, akkor a geometriai definíció és az antikommuitativitás miatt:

e1×e1=0,e1×e2=e3,e1×e3=e2,e2×e1=e3,e2×e2=0,e2×e3=e1,e3×e1=e2,e3×e2=e1,e3×e3=0.

Kifejezve az a,b tényezőket a bázisegységvektorokkal, a vektoriális szorzat így alakul:

a×b=(a1e1+a2e2+a3e3)×(b1e1+b2e2+b3e3).

Bilinearitás miatt:

a×b=a1b1(e1×e1)+a1b2(e1×e2)+a1b3(e1×e3)+a2b1(e2×e1)+a2b2(e2×e2)+a2b3(e2×e3)+a3b1(e3×e1)+a3b2(e3×e2)+a3b3(e3×e3).

Behelyettesítve a fenti vektoriális szorzatba:

a×b=a1b2e3+a1b3(e2)+a2b1(e3)+a2b3e1+a3b1e2+a3b2(e1).

Összevonva a megfelelő tagokat:

a×b=(a2b3a3b2)e1+(a3b1a1b3)e2+(a1b2a2b1)e3.

Vektoriálisszorzó-mátrix

Legyen w egy rögzített vektor! Ekkor a vektoriális szorzás egy lineáris leképezést definiál, ami egy tetszőleges v vektort a w×v vektorra képez. Ez azonosítható egy ferde másodfokú tenzorral. A {e1,e2,e3} standard bázis alkalmazása esetén megfelelő ferdén szimmetrikus mátrix

W=i=13(w×ei)ei=(0w3w2w30w1w2w10)    ahol    w=i=13wiei=(w1w2w3)

ugyanaz, mint a vektoriális szorzás w-vel, azaz Wv=w×v:

(0w3w2w30w1w2w10)(v1v2v3)=(w3v2+w2v3w3v1w1v3w2v1+w1v2)=(w1w2w3)×(v1v2v3).

Ez a W mátrix vektoriálisszorzó-mátrix. Úgy is jelölik, mint [w]×. Indexes jelöléssel:

Wij=k=13εijkwk

ahol

j=13Wijvj=(w×v)i.

Adott W ferdén szimmetrikus mátrix esetén

W=i=13j=13Wijeiej=WT,

ahol WT a W mátrix transzponáltja. A hozzá tartozó vektor

w=12i=13j=13Wijei×ej.

Ha w alakja w=b×a, akkor a hozzá tartozó vektoriálisszorzó-mátrix

W=[w]×=abba és Wij=aibjbiaj minden i,j indexre.

Ahol „diadikus szorzat.

Poláris és axiális vektorok

Vektoriális fizikai mennyiségekre alkalmazva a vektoriális szorzást különbséget tesznek poláris vagy eltolási vektorok (két helyvektor különbsége), és axiális, azaz forgatóvektorok között (ezek forgástengelyként működnek, például szögsebesség, forgatómomentum, forgatóimpulzus, mágneses folyamsűrűség).

A poláris vektorok szignatúrája +1, az axiális vektoroké −1. Vektoriális szorzáskor a szignatúrákat is összeszorozzák: ha a szignatúrák megegyeznek, akkor a szorzat axiális; különben a szorzat poláris. Azaz egy axiális vektor átviszi szignatúráját a szorzatra; ellenben a poláris vektor megfordítja az előjelet.

A vektoriális szorzásból származtatott műveletek

Vegyes szorzat

A vegyes szorzat megadja a három vektor által kifeszített paralelepipedon térfogatát

A vektorok vegyes szorzatának definíciója:

(a×b)c

Az eredmény egy szám, ami megegyezik a három vektor által kifeszített paralelepipedon előjeles térfogatával. A vektoriális szorzat ábrázolható a három tényezőből alkotott mátrixszal:

V=(a×b)c=det(a,b,c).

Rotáció

A vektoranalízisben a nabla operátorral együtt alkalmazzák a vektoriális szorzást, hogy bevezessék a rotációt. Ha V vektormező 3-ben, akkor

rotV=×V=(x1x2x3)×(V1V2V3)=(x2V3x3V2x3V1x1V3x1V2x2V1)=(V3x2V2x3V1x3V3x1V2x1V1x2)

ismét vektormező, V rotációja.

Formálisan a rotációt a nabla operátor és a vektormező vektoriális szorzataként fejezik ki. Az itt m,egjelenő xiVj kifejezések nem szorzatok, hanem az xi operátorok alkalmazása a Vj függvényekre; így a fenti tulajdonságok, például a Graßmann-azonosság nem teljesülnek. Ehelyett a nabla operátorral való számolás szabályai érvényesülnek.

Vektoriális szorzás más dimenziókban

A vektoriális szorzás általánosítható tetszőleges n2 dimenzióra az n térben. Ebben a tényezők száma nem 2, hanem n1, azaz például 2 dimenzióban egy vektor elég, de négy dimenzióban három kell.

Az a1,,an1n vektorok vektoriális szorzatát az jellemzi, hogy minden vn esetén

v(a1×a2××an1)=det(v,a1,,an1).

A vektoriális szorzat koordinátái n-ben a következőképpen számítjuk: Legyen ei az i-edik standard egységvektor! Az n1 vektorra:

a1=(a11a21an1), a2=(a12a22an2), , an1=(a1(n1)a2(n1)an(n1))n

teljesül, hogy a1×a2××an1=det(e1a11a1(n1)e2a21a2(n1)enan1an(n1)), a fenti determinánsos számoláshoz hasonlóan.

Az a1×a2××an1 vektor ortogonális az a1,a2,,an1 vektorokra. Az irányítás olyan, hogy a1×a2××an1,a1,a2,,an1 ebben a sorrendben jobbrendszert alkot. Az a1×a2××an1 szorzat hossza megegyezik az a1,a2,,an1 által kifeszített parallelotóp (n1) dimenziós térfogatával.

Az n=2 esetben egy lineáris leképezést kapunk:

22; (a1a2)(a2a1)

ami egy 90 fokos forgatás az óramutató járása szerint.

Itt meg kell jegyeznünk, hogy a tényezőkhöz hozzávéve a szorzatvektort csak páratlan dimenzióban kapunk jobbrendszert; páros dimenziókban balrendszert kapunk. Ez azon múlik, hogy (a1,a2,,an1,a1×a2××an1) páros dimenzióban nem ugyanaz a bázis, mint (a1×a2××an1,a1,a2,,an1), ami definíció szerint jobbrendszer. Habár egy kisebb változtatással a definícióban páros dimenziókban is jobbrendszerre lehetne áttérni (azaz a szimbolikus determinánsban az egységvektorokat utolsó sorként vagy oszlopként megadni), ez a definíció nem terjedt el.

Egy további általánosítással Graßmann-algebrákhoz jutunk, melyek a differenciálgeometriában találnak alkalmazásra. Itt különféle fizikai területek részletesen modellezhetők, mint a klasszikus mechanika (szimplektikus sokaságok), a kvantumgeometria, illetve az általános relativitáselmélet. A szakirodalom elrejti a magasabb dimenziós, illetve görbült terekben definiált vektoriális szorzást, és inkább indexenként írja ki Levi-Civita-szimbólumokkal.

Komplex vektoriális szorzás

Komplex vektorterekben, például 3-ben a vektoriális szorzás definíciója a skaláris szorzástól függ. Ha az x,y3vektorok skaláris szorzását úgy választjuk, hogy az első tényező koordinátáit komplex konjugáljuk:

x,y:=x¯1y1+x¯2y2++x¯nyn=i=1nx¯iyi=xHy

akkor a vektoriális szorzat számítható úgy, mint 3-ben, és a végén komplex konjugálva:

x×y=(x1x2x3)×(y1y2y3)=(x2y3x3y2x3y1x1y3x1y2x2y1).

Alkalmazások

Alkalmazzák a geometriában kitérő egyenesek távolságának számítására.

A fizika számos területén alkalmazzák, pl.:

B indukciójú mágneses térben v sebességgel mozgó töltésre ható erő: 𝐅=q(𝐯×𝐁)
r erőkarral rendelkező F erő forgatónyomatéka: 𝐌=𝐫×𝐅

Külső hivatkozások

Forrás

  • Gerd Fischer: Lineare Algebra, Vieweg-Verlag, Sablon:ISBN.

Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek

Lásd még

Fordítás

Sablon:Fordítás Sablon:Portál

  1. Sablon:Cite web
  2. Sablon:Cite book
  3. 3,0 3,1 3,2 3,3 3,4 Herbert Amann, Joachim Escher: Analysis. 2. Band 2. korrigierte Auflage. Birkhäuser-Verlag, Basel u. a. 2006, Sablon:ISBN (Grundstudium Mathematik), S. 312–313
  4. Doppeltes Vektorprodukt (Vorlesungsskript Klassische und relativistische Mechanik, Othmar Marti, abgerufen am 2. Oktober 2020)