Sylvester tehetetlenségi tétele
A lineáris algebrában Sylvester tehetetlenségi tétele kijelentéseket tesz bilineáris formák együtthatómátrixairól, és azt állítja, hogy bizonyos tulajdonságok bázisváltás hatására sem tűnnek el.
A tételt J. J. Sylvester brit matematikusról nevezték el.
Legyen véges dimenziós komplex vektortér, és legyen hermitikus szeszkvilineáris forma. Ekkor a elfajulási tér
- .
A tétel kimondja, hogy előáll a
direkt összeg, ahol minden vektorra, és hasonlóan minden vektorra.
Ez azt is jelenti, hogy választható bázis -ben úgy, hogy az hermitikus szeszkvilineáris formát ábrázoló mátrix diagonális legyen:
Továbbá ennek a mátrixnak a főátlóján csak az 1, –1 és 0 számok fordulnak elő, és a főátlón kívül minden elem nulla.[1]
Ha szimmetrikus mátrix, és invertálható mátrix, akkor a tételből következik, hogy és pozitív és negatív sajátértékei multiplicitással megegyeznek. Ez nem triviális, hiszen egy négyzetes mátrix sajátértékei csak az transzformációra invariánsak, nem pedig -ra.
A tétel nem teljesül hermitikus bilineáris formákra.
Legyenek most az , és alterek definiálva, mint korábban. Ekkor a tételből következik, hogy az
számok invariánsak az hermitikus szeszkvilineáris formákra. Így például
- altér és . Hasonló teljesül -re is. A direkt felbontásból következik az egyenlőség is. Az hármast nevezik tehetetlenségi indexnek vagy (Sylvester)-szignatúrának is.
Fordítás
Jegyzetek
Források
- Gerd Fischer: Lineare Algebra. 14., durchgesehene Auflage. (Vieweg, Wiesbaden, 2003) Sablon:ISBN.