Véges csoport

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A csoportelméletben véges csoportnak nevezünk egy olyan csoportot, melynek alaphalmaza véges. Véges csoportok gyakran állnak elő matematikai vagy fizikai objektumok szimmetriájának vizsgálatakor, amikor ezek az objektumok csak véges számú struktúra-megőrző transzformációt engednek meg. Fontos példái a ciklikus csoportok és a szimmetrikus csoportok.

A véges csoportok tanulmányozása a csoportelmélet fontos része a 19. századi megjelenése óta. Az egyik legfontosabb részterülete a véges egyszerű csoportok osztályozása, mely 2004-ben fejeződött be arra az esetre, amikor a véges csoportnak nincs nemtriviális normálosztója.[1][2]Sablon:Efn

Példák

Szimmetrikus és permutációcsoportok

Az S4 szimmetrikus csoport Cayley-gráfja.

Az Sn-nel jelölt szimmetrikus csoport n darab szimbólum összes permutációját tartalmazza, a csoportművelet pedig a permutációk kompozíciója, mely tekinthető a szimbólumok között egy bijektív függvényként.[3] Mivel n elemnek n! (n faktoriális) lehetséges permutációja van, az Sn csoport rendje (tehát elemeinek száma) n!.

Ciklikus csoportok

Sablon:Bővebben A n ciklikus csoport minden eleme egy adott a elem egész kitevős hatványa, ahol an=a0=e (e itt a csoport egységeleme). Az n (véges) elemszámú ciklikus csoportok izomorfak a komplex egység n-edik egységgyökeinek csoportjához.

Véges Abel-csoportok

Abel-csoportnak vagy kommutatív csoportnak hívunk egy olyan csoportot, melyben bármely csoportbeli elempáron végzett csoportművelet eredményén nem változtat a két elem felcserélése. Ezt a tulajdonságot a kommutativitás axiómájának is hívjuk.

Egy tetszőleges véges Abel-csoport izomorf olyan véges ciklikus csoportok direkt összegével, melyek elemszámai prímszámok egész kitevős hatványai és egyértelműen meghatározottak. A rendek invariánsok rendszerét alkotják, melyek leírják a véges Abel-csoport automorfizmuscsoportját. A véges Abel-csoportok elméletének fontos kezdőpontja Ferdinand Georg Frobenius és Ludwig Stickelberger 1879-es eredménye, amelyet később leegyszerűsítettek és általánosítottak, ezáltal fontos részét képezve a lineáris algebrának.

Lie-típusú csoportok

A Lie-típusú csoportok nem összetévesztendőek a Lie-csoportokkal, azonban szoros összefüggés van a két fogalom között. A Lie-csoportok olyan csoportok, melyek egyszerre sima sokaságok és a csoportművelet tetszőlegesen sokszor differenciálható. Egy kompakt Lie-csoport megfeleltethető a valós számtesten definiált reduktív lineáris algebrai csoport racionális pontjainak. Ha a valós számtestet felcseréljük egy véges testre, az általa definiált reduktív lineáris algebrai csoport racionális pontjainak csoportja szorosan kapcsolódik a Lie-típusú csoportokhoz. Önmagában a Lie-típusú csoportoknak nincs precíz széles körben elfogadott definíciója,[4] azonban azoknak a véges egyszerű Lie-típusú csoportoknak van, melyek elősegítik a véges egyszerű csoportok osztályozását.

Véges Lie-típusú csoportok adják a nem-Abel véges egyszerű csoportok túlnyomó többségét. Speciális esetei a klasszikus csoportok, a Chevalley-csoportok, a Steinberg-csoportok és a Suzuki−Ree-csoportok.

Fontosabb tételek

Lagrange-tétel

A Joseph Louis Lagrange után elnevezett tétel kimondja, hogy egy adott G véges csoport bármely H részcsoportjának rendje (tehát az alaphalmaz elemeinek száma) osztója G rendjének. Jelöljük G rendjét |G|-vel, akkor a |G|/|H| természetes számot a H részcsoport indexének hívjuk, jelölése [G:H]. A részcsoport indexe a baloldali mellékosztályai számának felel meg.

A tétel következménye, hogy G bármely g elemének rendje (tehát egy olyan n természetes szám, melyre gn=e, ahol e a csoport egységeleme) mindig osztja a csoport rendjét.[5]

Sylow-tételek

Sablon:Bővebben Legyen p egy prímszám. Egy adott G csoport Sylow p-részcsoportjának hívjuk bármely olyan részcsoportját, mely egy p-csoport, tehát minden elemének rendje p egy hatványa, és nem valódi részcsoportja G bármelyik másik p-részcsoportjának.

A Peter Ludwig Sylowról elnevezett tételek rendkívül fontosak a véges csoportok vizsgálatában, ugyanis részletes információt adnak egy fixált rendű véges csoport részcsoportjainak számáról. Tekinthető a Lagrange-tétel részleges megfordításának, mivel kimondja, hogy egy G véges csoport rendjének minden prímtényezőjére létezik egy Sylow p-részcsoportja G-nek. Továbbá, G minden pn rendű részcsoportja Sylow p-részcsoport, és fixált p prím esetén a csoport Sylow p-részcsoportjai egymás konjugáltjai. Egy csoport Sylow p-részcsoportjainak számát p-vel osztva mindig egy lesz a maradék.[6]

Cayley-tétel

Az Arthur Cayleyről elnevezett tétel kimondja, hogy bármely n elemű G csoport izomorf az Sn szimmetrikus csoport valamilyen részcsoportjával. Pontosabban megfogalmazva, a szimmetrikus csoport elemei a G alaphalmazának permutációi.[7] Vannak esetek, amikor G izomorf egy kisebb szimmetrikus csoport részcsoportjával, mint például a hatelemű S3 nem csak S6 egy részcsoportjával izomorf, hanem triviálisan önmagának részcsoportja is.[8] Egy adott csoportra megtalálni a legkisebb szimmetrikus csoportot, melynek egy részcsoportjával izomorf egy önmagában nehéz feladat.[9][10]

A tétel értelmezhető a G csoporthatásának önmagának elemeire,[11] továbbá kiterjeszthető végtelen csoportokra is.

Burnside-tétel

A Burnside-tétel kimondja, hogy amennyiben G egy paqb elemszámú csoport, ahol p és q prímszámok, a és b pedig nemnegatív egész számok, akkor G feloldható. A tételből következik, hogy bármely nem-Abel véges egyszerű csoport rendje osztható legalább három egymástól különböző prímszámmal.[12]

Feit–Thompson-tétel

Sablon:Bővebben A Feit–Thompson-tétel szerint bármely páratlan rendű csoport feloldható. A tételt Walter Feit és John G. Thompson bizonyította.[13]

Osztályozása

A véges egyszerű csoportok osztályozásának tétele szerint minden véges egyszerű csoport a következők egyikébe tartozik:

A véges egyszerű csoportok olyan értelemben alkotják bármely véges csoport alapköveit, ahogy a prímszámok "építik fel" a természetes számok bármelyikét. A Jordan–Hölder-tétel precízen megfogalmazza ezt az elképzelést, azonban fontos megjegyezni, hogy véges egyszerű csoportok "összerakása" nem határoz meg egyértelműen egy véges csoportot, ugyanis létezhetnek nem-izomorf csoportok, melyeknek egyezik a kompozíciólánca.

Adott rendű csoportok száma

Adott n pozitív egész számra nem mindig magától értetődő, hogy hány n elemszámú csoport létezik izomorfiáig bezárólag. A következő esetek azonban megkönnyítik a klasszifikációt:

  • A Lagrange-tételből következik, hogy minden olyan csoport ciklikus, melynek rendje egy prímszám, ugyanis a csoport bármely nemneutrális eleme olyan részcsoportot generál, mely egyenlő az egész csoporttal.
  • Ha n egy prímszám négyzete, akkor pontosan kettő nem-izomorf n-edrendű csoport van, és mindkettő Abel.
Rend n Csoportok száma[14] Ezek közül Abel[15] Ezek közül nem-Abel
0 0 0 0
1 1 1 0
2 1 1 0
3 1 1 0
4 2 2 0
5 1 1 0
6 2 1 1
7 1 1 0
8 5 3 2
9 2 2 0
10 2 1 1
11 1 1 0
12 5 2 3
13 1 1 0
14 2 1 1
15 1 1 0
16 14 5 9
17 1 1 0
18 5 2 3
19 1 1 0
20 5 2 3
21 2 1 1
22 2 1 1
23 1 1 0
24 15 3 12
25 2 2 0
26 2 1 1
27 5 3 2
28 4 2 2
29 1 1 0
30 4 1 3

Megjegyzések

Sablon:Notelist

Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek

Fordítás

Sablon:Fordítás

Sablon:Navbox Sablon:Portál