Momentumgeneráló függvény
A momentumgeneráló függvény a valószínűségi változókhoz rendelt függvények egyike. Sok esetben definiálható a függvény a nulla egy környezetében a komplex síkon vagy a valós számok egy szakaszán, és deriváltjai segítenek kiszámítani a valószínűségi változó momentumait, innen a neve.
Definíció
Egy valószínűségi változó momentumgeneráló függvénye:[1]
- ,
ahol a függvény változója. A momentumgeneráló függvény ott van értelmezve, ahol a jobb oldali várható érték létezik. Mindenesetre a konvergencia igaz a pontban. Sok esetben ennek egy környezetében is teljesül a konvergencia, így a függvény hatványsorba fejthető:
- .
Ahol és az momentumai.
A momentumgeneráló függvény csak eloszlásától függ. Ha a valószínűségi változó momentumgeneráló függvénye a nulla egy környezetében is konvergál, akkor az eloszlásnak van momentumgeneráló függvénye. Ha csak a nullában értelmezhető, akkor az eloszlásnak nincs momentumgeneráló függvénye.
Folytonos valószínűségeloszlások
Ha eloszlása folytonos az folytonos sűrűségfüggvénnyel, akkor a várható érték helyettesítésével teljesül, hogy
ahol az -adik momentuma. Az éppen az által meghatározott mérték kétoldali Laplace-transzformációja.
Megjegyzések
Elnevezés
A momentumgenerátor név abból ered, hogy a függvény deriváltjai a nulla helyen éppen a valószínűségeloszlás momentumait veszik fel, mégpedig a -adik derivált a -adik momentumot:
- ,
ahogy az a fenti hatványsorból is kiolvasható. Az összes létező és nem eltűnő momentummal az eloszlás egyértelmű, feltéve, ha a momentumgeneráló függvény értelmezhető egy nyílt szakaszon, ahol .
Kapcsolat a karakterisztikus függvénnyel
A momentumgeneráló függvény kapcsolódik az eloszlás karakterisztikus függvényéhez. Momentumgeneráló függvény létezése esetén . Szemben a momentumgeneráló függvénnyel, karakterisztikus függvénye minden valószínűségi változónak van.
Kapcsolat a valószínűséggeneráló függvénnyel
Valószínűséggeneráló függvénye csak olyan eloszlásoknak van, amelyek értékei -beliek. Ekkor ez a függvény . Ekkor diszkrét változókra .
Kapcsolat a kumulánsgeneráló függvénnyel
A kumulánsgeneráló függvény a momentumgeneráló függvény logaritmusa. Belőle vezetik le a kumulánsokat.
Független valószínűségi változók összege
Független valószínűségi változók összegének momentumgeneráló függvénye a valószínűségi változók momentumgeneráló függvényeinek szorzata. Azaz, ha független valószínűségi változók, akkor momentumgeneráló függvénye:
- ,
ahol az utolsó előtti egyenlőség azt használja fel, hogy független valószínűségi változók összegének várható értéke a valószínűségi változók várható értékeinek szorzata.
Egyértelműség
Ha egy valószínűségi változó momentumgeneráló függvénye véges a nulla egy környezetében, akkor egyértelműen meghatározza a valószínűségi változó eloszlását.[2]
Legyenek és valószínűségi változók, az és momentumgeneráló függvényekkel. Ha van egy , hogy minden esetén, akkor akkor és csak akkor, ha minden helyen.
Példák
Több eloszlásnak ismert a momentumgeneráló függvénye:
| Eloszlás | Momentumgeneráló függvény, MX(t) |
|---|---|
| Bernoulli-eloszlás | |
| Béta-eloszlás [3] | |
| Binomiális eloszlás | |
| Cauchy-eloszlás | Nincs momentumgeráló függvény.[4] |
| Khi-négyzet-eloszlás [5] | |
| Erlang-eloszlás | ha |
| Exponenciális eloszlás | ha |
| Gamma-eloszlás | |
| Geometriai eloszlás a paraméterrel | |
| Egyenletes eloszlás a intervallumon | |
| Laplace-eloszlás a paraméterekkel[6] | |
| Negatív binomiális eloszlás | ha |
| Normális eloszlás | |
| Poisson-eloszlás a paraméterrel |
Többdimenziós valószínűségi változó
A momentumgeneráló függvény általánosítható dimenziós valós valószínűségi vektorváltozóra. Legyen , ekkor
- ,
ahol a skaláris szorzás.
Jegyzetek
Források
- Klaus D. Schmidt: Maß und Wahrscheinlichkeit. Springer, Berlin / Heidelberg 2009, Sablon:ISBN, S. 378 ff.
Fordítás
- ↑ Robert G. Gallager: Stochastic Processes. Cambridge University Press, 2013, Sablon:ISBN, Kapitel 1.5.5: Moment generating functions and other transforms
- ↑ J. H. Curtiss: A Note on the Theory of Moment Generating Functions. In: The Annals of Mathematical Statistics. Band 13, Nr. 4, 1942, Sablon:ISSN, S. 430–433, abgerufen 30. Dezember 2012, (PDF; 402 KB).
- ↑ Otto J.W.F. Kardaun: Classical Methods of Statistics. Springer-Verlag, 2005, Sablon:ISBN, S. 44.
- ↑ Allan Gut: Probability: A Graduate Course. Springer-Verlag, 2012, Sablon:ISBN, Kapitel 8, Beispiel 8.2.
- ↑ A. C. Davison: Statistical Models. Cambridge University Press, 2008, Sablon:ISBN, Kapitel 3.2.
- ↑ Hisashi Tanizaki: Computational Methods in Statistics and Econometrics. Verlag Taylor and Francis, 2004, Sablon:ISBN, Abschnitt 2.2.11.