Lambert-féle W-függvény

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A W(x) grafikonja Sablon:Nowrap és Sablon:Nowrap. A felső rész: Sablon:Nowrap a Sablon:Nowrap függvény, az alsó rész: Sablon:Nowrap a Sablon:Nowrap függvény.

A matematikában a Lambert-féle W-függvény, más néven az omega-függvény vagy a logaritmusszorzat-függvény, egy függvény, amely az inverze a Sablon:Nowrap függvénynek, ahol Sablon:Nowrap az exponenciális függvény és W egy komplex szám. Tehát a definíció:

z=W(z)eW(z)

ahol z egy komplex szám.

Mivel az Sablon:Nowrap függvény nem injektív így W többértékű (kivéve Sablon:Nowrap). Ha leszűkítjük a függvényt a valós számok halmazára, akkor mind a függvényérték mind az argumentum valós szám lesz, és a függvény csak a Sablon:Nowrap nagyobb argumentumra értelmezhető és kétértékű a Sablon:Nowrap intervallumon. A Sablon:Nowrap kikötéssel egy egyértékű függvényt kapunk, amit Sablon:Nowrap jelölnek. Adott hogy Sablon:Nowrap és Sablon:Nowrap A függvény "alsó részét", ami kielégíti a Sablon:Nowrap egyenlőtlenséget Sablon:Nowrap jelölik. Ez a függvény csökken, Sablon:Nowrap, Sablon:Nowrap

A Lambert-féle W nem fejezhető ki elemi függvényekkel.[1] A függvény használatos a kombinatorikában, illetve bizonyos egyenletek megoldásakor amelyek tartalmaznak exponenciális függvényt. Szintén megjelenik bizonyos differenciál egyenletek megoldásakor mint például: Sablon:Nowrap

Jelölések

A függvény két fő része a W0 és a W1

A Lambert-féle W függvényt Johann Heinrich Lambert után nevezték el. A "fő" Sablon:Nowrap Sablon:Nowrap jelöli a Digital Library of Mathematical Functions a Sablon:Nowrap pedig Sablon:Nowrap jelölik ugyanitt.

Az itt alkalmazott jelölések (a Sablon:Nowrap és a Sablon:Nowrap) Corlesstől, Gonnettől, Hare-től, Jeffrey-től és Knuthtól származnak.[2]

Története

Lambert Lambert's Transcendental Equation 1758-as műve[3] vezetett Leonhard Euler 1783-as munkájához,[4] amiben a Sablon:Nowrap vizsgálta. Az első említése a Sablon:Nowrap inverzének 1925-ből Pólyától és Szegőtől származik.[5] A Lambert-féle W-függvényt kb. minden évtizedben "újrafelfedezték" különböző helyzetekben de a fontosságát csak az 1990-es években ismerték el. Az utolsó újrafelfedezés során felismerték hogy a függvény pontos megoldást szolgáltat a kvantummechanikai duplapotenciál-gödör Dirac delta modelljére. Corless és a Maple fejlesztői átnézve a tudományos irodalmat azt találták hogy a függvény sokszor felbukkan a természetben.[2][6]

Analízis

Derivált

Implicit deriválással bizonyítható, hogy W különböző részei (alsó, felső) kielégítik a következő differenciálegyenletet:

z(1+W)dWdz=Wha z1/e.

(W nem differenciálható a Sablon:Nowrap pontban.) Így W deriváltjára a következőt kapjuk:

dWdz=W(z)z(1+W(z))ha z∉{0,1/e}.

Továbbá:

dWdz|z=0=1.

Primitív függvény

A Sablon:Nowrap függvény, és egyéb kifejezések, amelyek tartalmazzák Sablon:Nowrap integrálhatóak, a Sablon:Nowrap helyettesítéssel, Sablon:Nowrap:

W(x)dx=x(W(x)1+1W(x))+C.

Aminek a következménye (felhasználva, hogy W(e)=1):

0eW(x)dx=e1

Sorfejtés

A W0 Taylor sora 0 körül megadható a Lagrange inverziós tételének segítségével:

W0(x)=n=1(n)n1n! xn=xx2+32x383x4+12524x5

A konvergenciasugár 1/e, ahogy a hányadoskritériumból látható. A fenti sor által definiált függvény kiterjeszthető holomorf függvénnyé a komplex számok halmzán, kivéve a ]−∞, −1/e] intervallumot.

Nagy x értékekre, W0 aszimptotikusan egyenlő:

W0(x)=L1L2+L2L1+L2(2+L2)2L12+L2(69L2+2L22)6L13+L2(12+36L222L22+3L23)12L14+
W0(x)=L1L2+=0m=1(1)[+m+1]m!L1mL2m

ahol, L2=lnlnx és [+m+1] a nemnegatív Stirling szám.[7] Csak az első két tagot megtartva a kifejtésből:

W0(x)=lnxlnlnx+o(1).

A másik valós rész a, W1, a ]−∞, −1/e] intervallumon, hasonló közelítéssel rendelkezik ahogy x tart 0-ba tehát: L1=ln(x) and L2=ln(ln(x)).

Egész és komplex hatványa a függvénynek

Egész hatványai a W0 függvénynek szintén felírhatóak egyszerű Taylor (vagy Laurent) sorként a 0 pont körül:

W0(x)2=n=22(n)n3(n2)! xn=x22x3+4x4253x5+18x6

Általánosabban, r,-re, a Lagrange inverziós formula megadja hogy:

W0(x)r=n=rr(n)nr1(nr)! xn,

vagyis, a Laurent sor mértéke r.

Illetve:

(W0(x)x)r=exp(rW0(x))=n=0r(n+r)n1n! (x)n,

ami igaz bármely r-re és |x|<e1-re.

Nevezetes értékek

Bármely nemnulla x algebrai számra, W(x) transzcendens szám. Ezt indirekt módon bizonyíthatjuk: Ha W(x) nemnulla algebrai szám lenne (megjegyzés: vagyis x és W(x) sem nulla), akkor a Lindemann–Weierstrass-tétel, alapján eW(x) transzcendens, ami implikálja hogy x=W(x)eW(x) szintén transzcendens, ami ellentmond annak, hogy x algebrai.

W(π2)=π2i

W(lnaa)=lna(1eae)

W(1e)=1

W(0)=0

W(1)=Ω=1+dt(ett)2+π210.56714329 (az Omega konstans)

W(e)=1

W(1)0.318131.33723i

W(0)=1

Egyéb formulák

Számos hasznos integrálformula létezik ami W-t tartalmazza. Néhány ezek közül:

0πW(2cot2(x))sec2(x)dx=4π
0W(x)xxdx=22π
0W(1x2)dx=2π

A második azonosság levezethető a

u=W(x)

helyettesítéssel ami így a következőket adja:

x=ueu
dxdu=(u+1)eu

Vagyis:

0W(x)xxdx=0uueuueu(u+1)eudu
=0u+1ueudu
=0u+1u1eudu
=0u12eu2du+0u12eu2du
=20(2w)12ewdw+20(2w)12ewdw (helyettesítve u=2w-t)
=220w12ewdw+20w12ewdw
=22Γ(32)+2Γ(12)
=22(12π)+2(π)
=22π

A harmadik azonosság levezethető a másodikból a u=1x2 helyettesítéssel.

Alkalmazások

Sok egyenlet ami exponenciális függvényt tartalmaz megoldható a W-függvénnyel. Az általános stratégia az, hogy minden ismeretlent egy oldalra viszünk, hogy az egyenletnek Y = XeX alakja legyen, ahonnan a W-függvény megadja X értékeit.

Vagyis:

Y=XeXX=W(Y)

Példák

1. példa

2t=5t1=5t2t1=5tetln215=tetln2ln25=(tln2)e(tln2)W(ln25)=tln2t=W(ln25)ln2

Általánosságban a

pax+b=cx+d

egyenlet, ahol

p>0 and c,a0

átalakítható a következő helyettesítéssel:

t=ax+adc

A helyettesítés után:

tpt=R=acpbadc

ami, a következő megoldásokat adja:

t=W(Rlnp)lnp

vagyis a végső megoldás:

x=W(alnpcpbadc)alnpdc

2. példa

xx=z
xlnx=lnz
elnxlnx=lnz
lnx=W(lnz)
x=eW(lnz),

vagyis,

x=lnzW(lnz),

mert

lnz=W(lnz)eW(lnz)

a definíció szerint.

3. példa

Amikor egy komplex végtelen tetráció

zzz

konvergál, a W-függvény megadja a határértéket:

c=W(ln(z))ln(z)

ahol ln(z) jelöli a komplex logaritmust. Ez bizonyítható azzal a megfigyeléssel hogy:

zc=c

ha c létezik, vagyis

z=c1c
z1=c1c
1z=(1c)(1c)
ln(z)=(1c)ln(1c)
ln(z)=eln(1c)ln(1c)
ln(1c)=W(ln(z))
1c=eW(ln(z))
1c=ln(z)W(ln(z))
c=W(ln(z))ln(z)

ami az elvárt eredmény.

4. példa

A

xlogb(x)=a

megoldásai

x=eW(alnb).

alakúak.[6]

5. példa

Az áramerősség egy összetett ellenállás/dióda kapcsolásban leírható a W függvény segítségével. Lásd dióda modellezés.[8]

6. példa

A

y˙(t)=ay(t1)

differenciálegyenlet, karakterisztikus egyenlete λ=aeλ, ami λ=Wk(a) -hoz vezet és y(t)=eWk(a)t-hoz. Haae1, csak W0(a) -t kell figyelembe venni.

Általánosítás

A hagyományos W-függvény megadja a pontos megoldásait a transzcendens algebrai egyenleteknek, amik a következő formájúak vagy ilyen formára hozhatóak:

ecx=ao(xr)(1)

ahol a0, c ér r valós konstansok. A megoldás x=r+1cW(cecrao).

Grafikon

Közelítő eljárások a kiszámítására

A W-függvény közelíthető Newton-módszerrel, egymást követő közelítésekkel w=W(z) Sablon:Nowrap Sablon:Nowrap:

wj+1=wjwjewjzewj+wjewj.

A W-függvény szintén közelíthető Halley-módszerrel,

wj+1=wjwjewjzewj(wj+1)(wj+2)(wjewjz)2wj+2

Fordítás

Sablon:Fordítás

Jegyzetek

Sablon:Reflist

Források

Külső linkek

  1. Sablon:Citation.
  2. 2,0 2,1 Sablon:Cite journal
  3. Lambert JH, "Observationes variae in mathesin puram", Acta Helveticae physico-mathematico-anatomico-botanico-medica, Band III, 128–168, 1758 (facsimile)
  4. Euler, L. "De serie Lambertina Plurimisque eius insignibus proprietatibus." Acta Acad. Scient. Petropol. 2, 29–51, 1783. Reprinted in Euler, L. Opera Omnia, Series Prima, Vol. 6: Commentationes Algebraicae. Leipzig, Germany: Teubner, pp. 350–369, 1921. (facsimile)
  5. Sablon:Cite book
  6. 6,0 6,1 Sablon:Cite journal
  7. Approximation of the Lambert W function and the hyperpower function, Hoorfar, Abdolhossein; Hassani, Mehdi.
  8. Sablon:Cite journal