Tetráció

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az ze holomorf tetráció a komplex síkon
A végtelen limnnxhatványtorony konvergál minden (e1)exee1)-re

A tetráció (más néven exponenciális leképezés, hatványtorony, szuperhatványozás vagy hyper4) valójában iteratív hatványozás, az első hiperművelet a hatványozás után. A tetráció szót Reuben Louis Goodstein alkotta meg a tetra és az iteráció szavakból. A tetrációt nagyon nagy számok jelölésére használják. Egyes források szuperhatványfüggvényeken olyan függvényeket értenek általában, amelyek a hatványoknál gyorsabban, de az exponenciálisan növő függvényeknél lassabban nőnek.

A tetráció a hatványozást követi az alábbi módon:

ahol minden műveletet az előző iterálásával határozunk meg.

A szorzás (a×b) másképpen „b darab a összeadva” és következésképpen a hatványozás (ab) pedig „b darab a összeszorozva”. Tehetünk egy további lépést, és a tetráció (ab) így „b darab a hatványozása”.

x↑↑n, ahol n = 2, 3, 4, 5, 6 és 7
Kinagyítva az nx értékekre, ahol n = 1, 2, 3..., szemlélteti a végtelen hatványtorony konvergenciáját

Fontos megjegyezni, hogy többszintű hatványok kiértékelésekor először a legbelső szintet értékeljük ki (ez jelölésben a legfelső). Másképpen:

2222=2(2(22))=2(24)=216=65536
2222 nem ugyanaz, mint ((22)2)2=256

(Ez a műveletek sorrendjének általános szabálya ismételt hatványozásra alkalmazva.)

Jelölés

A fenti első eset (a tetráció) általánosításához új jelölésre van szükség (lásd lentebb), viszont a második esetet írhatjuk: ((22)2)2=2222=223 -nak is.

Így az általános forma még mindig hagyományos hatványjelölést használ.

A jelölések, amikkel a tetráció leírható (némelyik magasabb szintű iterációt is megenged), például a következők:

  • Standard jelölés: ba; először Maurer használta; Rudy Rucker A Végtelen és az elme (Infinity and the Mind) című könyve ezt a jelölést népszerűsítette.
  • Knuth-nyilas jelölés: ab; itt több nyilat is alkalmazhatunk vagy indexelt nyilat
  • Conway-nyílláncolat: ab2; a kettes szám növelésével kiterjeszthető (ez azonos a fenti kiterjesztésekkel), vagy erőteljesebben a láncolat meghosszabbításával.
  • hyper4 jelölés: a(4)b=hyper4(a,b)=hyper(a,4,b); a 4-es szám növelésével terjeszthető ki, az adja a hiperoperátorok családját.

Az Ackermann-függvényt így jelölhetjük: 2b=A(4,b3)+3, azaz A(4,n)=2(n+3)3.

A hatványjel (^) is ugyanígy használható, így a tetráció ASCII jelölése ^^, például a^^b.

A tetrációra igazak a következők:

  • a(b+1)=a(ab),
  • monoton növekszik,
  • folytonos.

Példák

(A tizedesvesszőt tartalmazó értékek közelítőek).

Sablon:Import style

n = n↑↑1 n↑↑2 n↑↑3 n↑↑4
1 1 1 1
2 4 16 65536
3 27 7,63×1012 103,6410×1012
4 256 1,34×10154 108,07×10153
5 3125 1,91×102184 101,34×102184
6 46 656 2,70×1036 305 102,07×1036305
7 823 543 3,76×10695 974 103,18×10695974
8 16 777 216 6,01×1015 151 335 105,43×1015151335
9 387 420 489 4,28×10369 693 099 104,09×10369693009
10 10 000 000 000 1010 000 000 000 10101010

A függvény gyorsabban növekszik a szuperhatványfüggvényeknél is, ha például a = 10:

  • f(1)=0
  • f(0)=1
  • f(1)=10
  • f(2)=1010
  • f(2,3)=10100 (az egy googol)
  • f(3)=101010
  • f(3,3)=1010100 (ez egy googolplex)
  • A függvény 1010x -t x=2,376 -nál lépi át: f(x)4,83×10237

Kiterjesztés a második operandus kis értékeire

A nk=logn(n(k+1)) kapcsolat felhasználásával (ami következik a tetráció definíciójából), kikövetkeztethetjük vagy definiálhatjuk nk értékeit, ha k{1,0,1}.

n1=logn(n2)=logn(nn)=nlognn=nn0=logn(n1)=lognn=1n1=logn(n0)=logn1=0

Ez megerősíti az intuitív definíciót, miszerint n1 egyszerűen n. Ilyen minta alapján azonban további iterációval nem lehet további értékeket kikövetkeztetni, mivel logn0 nincs értelmezve.

Hasonlóan, mivel log11 sem értelmezett (mert log11=logn1logn1=00),a fenti következtetés nem működik, ha n = 1. Ezért 11 nek is értelmetlennek kell maradnia. (A 10 kifejezés nyugodtan maradhat 1.)

Néha a 00 t is értelmetlennek veszik. Ebben az esetben 0k értékeit sem definiálhatjuk közvetlenül. Azonban limn0nk meghatározott és létezik:

limn0nk={1,k=2m0,k=2m+1

Ez a határérték marad negatív n -eknél is. 0k eszerint határozható meg, és ez összefér azzal, ha 00=1 (mivel a 0 páros).

A tetráció a -1-nél kisebb kitevőkre nem terjeszthető ki rekurzióval, mivel

2a=loga1a=loga0=

Kiterjesztés valós kitevőkre

Jelenleg nincs általánosan elfogadott módszer a nem egész valós vagy kitevőkre való kiterjesztésre. A továbbiakban néhány megközelítést mutatunk be.

Általában egy szuperexponenciális f(x)=xa függvényt keresünk, ahol x valós, és x>2, továbbá

  • (1)a=0,
  • 0a=1,
  • xa=a((x1)a) minden x>1-re.

Ezekhez még egy követelményt hozzá szoktak tenni:

(d2dx2f(x)>0) minden x>0-ra.

A negyedik követelmény megközelítésenként változik. A két fő megközelítés egyik a regularitást követeli meg, a másik a differenciálhatóságot. A két megközelítés annyira különböző módszereket használ, hogy azt sem tudjuk, hogy az eredmények megegyeznek-e.

Ha valahogy definiáljuk az xa függvényt egy 1 hosszúságú intervallumon, akkor a rekurzív összefüggés szerint minden x>2 számra definiálva lesz.

Lineáris approximáció

xe lineáris approximációval

Az alábbi approximáció megfelel a folytonossági követelménynek, és approximál egy differenciálható megoldást:

xa{loga(x+1a)x11+x1<x0a(x1a)0<x

így:

Approximáció Tartomány
xax+1 1<x<0
xaax 0<x<1
xaaa(x1) 1<x<2

és így tovább. Megjegyzendő, hogy csak szakasznonként differenciálható, mivel x egész értékeinél a derivált megszorzódik lna-val.

Példák

12πe5.868...,4.30.54.03335...

Hooshmand cikkének[1] fő tétele: legyen 0<a1; ha f:(2,+) folytonos, és megfelel ezeknek a feltételeknek:

  • f(x)=af(x1)for allx>1,f(0)=1,
  • f differenciálható (1,0)-ban,
  • f nemcsökkenő vagy nemnövekvő (1,0)-ban,
  • f(0+)=(lna)f(0) vagy f(1+)=f(0).

akkor f-re teljesül, hogy:

f(x)=expa[x](ax)=expa[x+1](x) minden x>2-re ,

ahol (x)=x[x] x törtrésze, és expa[x] az expa [x]-iteráltja.

A bizonyítás azon alapul, hogy a 2.-4. feltételekből következik, hogy a függvény lineáris a [−1, 0] zárt intervallumon.

Az xe természetes alapú tetráció lineáris approximációja folytonosan differenciálható, de második deriváltja nem létezik az egész helyeken. Hooshmand bizonyított egy másik egyértelműségi tételt is, ami kimondja, hogy:

Ha f:(2,+) folytonos függvény, ami teljesíti, hogy:

  • f(x)=ef(x1) minden x>1-ref(0)=1,
  • f konvex (1,0)-ben,
  • f(0)f(0+).

akkor f=uxp, ahol f=uxp Hooshmand jelölése a természetes alapú tetrációfüggvény lineáris közelítésére.

Ez a tétel az előbbihez hasonlóan bizonyítható; a rekurzió biztosítja, hogy f(1+)=f(0+), és a konvexség miatt f lineáris (−1, 0)-n.

Így a természetes alapú tetráció lineáris approximációja az f(x)=ef(x1)(x>1) egyértelmű megoldása, és f(0)=1, ami konvex (1,+)-ben. Az összes többi differenciálható megoldásnak inflexiós pontja van (−1, 0)-ban.

Magasabb rendű approximációk

Egy kvadratikus approximáció:

xa{loga(x+1a)x11+2ln(a)1+ln(a)x1ln(a)1+ln(a)x21<x0a(x1a)0<x

ami differenciálható x-ben minden x>0-ra, de csak egyszer. Ha a=e, akkor ez megegyezik a lineáris approximációval.

Mivel a toronyhatvány fentről lefelé számítandó ki, ezért nem teljesül a hatványozáshoz hasonló összefüggés:

n(1/na)=(1/na)(1/na)(1/na)na.

Egy köbös approximációt és további approximációs eljárásokat találni ebben a hivatkozásban:[2]

Komplex számok tetrációja

Tetráció megjelenítése periódus alapján
Tetráció megjelenítése szökés alapján

Mivel a komplex számokat is lehet hatványozni, a tetráció alkalmazható a a+bi formájú számokra, ahol i   ‒1 négyzetgyöke. Például ha n=i, akkor nk esetén a tetrációt úgy érjük el, ha alkalmazzuk a természetes logaritmussal való felírást és észrevesszük a kapcsolatot:

ia+bi=eiπ2(a+bi)=ebπ2(cosaπ2+isinaπ2)

Ebből rekurzívan definiálhatjuk i(k+1)=a+bi -t, bármilyen ik=a+bi esetén:

a=ebπ2cosaπ2
b=ebπ2sinaπ2

Innen kaphatjuk a következő közelítő értékeket, ahol in a rendes hatványozás (tehát in).

  • i1=i
  • i2=i(i1)0,2079
  • i3=i(i2)0,9472+0,3208i
  • i4=i(i3)0,0501+0,6021i
  • i5=i(i4)0,3872+0,0305i
  • i6=i(i5)0,7823+0,5446i
  • i7=i(i6)0,1426+0,4005i
  • i8=i(i7)0,5198+0,1184i
  • i9=i(i8)0,5686+0,6051i

A kapcsolat megfejtésével a várt i0=1 -t és i1=0 -t kapjuk, végtelen eredménnyel a képzetes tengelyen. A komplex számsíkon ábrázolva a sorozat spirálisan tart a 0,4383+0,3606i határértékhez, amit úgy értelmezhetünk, mint azt a helyet, ahol k végtelen.

Az ilyen tetrációs sorozatokat már Euler ideje óta tanulmányozzák, de kaotikus viselkedésük miatt nehezen érthetők. A legtöbb publikált kutatás a hatványtorony-függvény konvergensségével foglalkozik. A mai kutatás nagy segítségei a gyors számítógépek fraktál- és matematikai szoftverei. A tetrációról való tudásunk nagy része a komplex dinamika általános eredményeiből és az exponenciális leképezés kutatásából származik.

Komplex kitevők

Az f=F(x+iy) analitikus tetráció to a komplex számsíkon. Vastagított vonalakkal kiemelve az |f|=1,e±1,e±2, és az arg(f)=0,±1,±2, szintek

Egy sejtés szerint[3] az Sablon:Nowrap egyenletnek van egy egyértelmű F függvény megoldása, amire még az is teljesül, hogy F(0)=1, és F(z) megközelíti a logaritmus fixpontjait, ha helye tart ±i∞-hez, és F holomorf a teljes komplex síkon, kivéve a z≤−2 félegyenest. Ennek a függvénynek dupla pontosságú komplex (double precision) közelítése elérhető online.[4] A valós tengelyen szingularitásai vannak a z=2,3,4, pontokban.

A holomorfia kikötése biztosítja az egyértelműséget, mivel sok S függvény konstruálható, amire:

S(z)=F(z+n=1sin(2πnz)αn+n=1(1cos(2πnz))βn)

ahol az α és β valós sorozatok elég gyorsan csökkennek ahhoz, hogy biztosítsák a konvergenciát legalább (z) kis értékeire.

Ez az S függvény a tetrációhoz hasonlóan viselkedik: Sablon:Nowrap, S(0)=1, és jól választott α és β valós sorozatok esetén analitikus lesz a valós tengely pozitív félegyenesének környezetében. Azonban, ha {α} vagy {β} nem az azonosan nulla sorozat, az S függvénynek még több szingularitása és szakadási egyenese keletkezik, mivel a szinusz- és a koszinuszfüggvény abszolút értéke exponenciálisan nő a valós tengelytől távolodva. Minél kisebbek az {α} és a {β} együtthatók, annál távolabb lesznek ezek a szingularitások a valós tengelytől. A valós analitikus tetráció nem egyértelmű, ezért kell a komplex síkra kiterjeszteni.

Nyitott kérdések

  • 0π és 0e is 1, tehát n=0 a megoldás.
  • Jelenleg (2016) még az sem ismert, hogy nq lehet-e egész bizonyos pozitív egész n-re és alkalmasan választott q pozitív nem egész racionális számra.[5] Még azt sem tudjuk, hogy 4x = 2 -ben az x pozitív szuperlogaritmus racionális szám-e.

Inverz

Mivel a tetráció művelete nem kommutatív, ezért két inverz művelete van. Az alap keresésére a szupergyök- vagy hipergyökfüggvény szolgál, a kitevőt szuper- vagy hiperlogaritmus adja meg.

Szupergyök

A szupergyök ismert kitevő esetén az alapot keresi, azaz ha ny=x, akkor y az x egy n-edik szupergyöke.

Példák:

42=2222=65536

vagyis 65 536 negyedik szupergyöke 2, és

33=333=7625597484987

így 3 a 7 625 597 484 987 harmadik szupergyöke, vagy szuperköbgyöke.

Szupernégyzetgyök

Az y = xs szupernégyzetgyök grafikonja

A második szupergyök, négyzetszupergyök, vagy szupernégyzetgyök jelölései ssrt(x) és xs. Az 2x=xx inverze, és reprezentálható a Lambert-féle W-függvénnyel:[6]

ssrt(x)=eW(ln(x))=ln(x)W(ln(x))

A szupernégyzetgyökben a gyökvonás és a logaritmus szerepe szimmetrikus; a következő egyenlet csak akkor igaz, ha y=ssrt(x):

xy=logyx

A négyzetgyökhöz hasonlóan a szupernégyzetgyök sem egyértelmű. Meghatározása nem olyan egyszerű, mint a négyzetgyöké. Általában, ha e1/e<x<1, akkor x-nek két szupernégyzetgyöke van 0 és 1 között; ha x>1, akkor szupernégyzetgyöke egyértelmű, és szintén nagyobb egynél. Hogyha pedig e1/e, akkor nincs valós hipernégyzetgyöke, de a fenti képlet megszámlálható végtelen szupernégyzetgyököt ad, ha x különbözik 1-től.[6] A függvényt használták adatklaszterek méretének kiszámítására.[7]

Más szupergyökök

Az Sablon:Nowrap egészekre nx értelmes és növekvő függvény minden Sablon:Nowrap-re, Sablon:Nowrap, így x-nek létezik xns n-edik szupergyöke.

Azonban a fenti lineáris approximáció szerint yx=y+1, ha Sablon:Nowrap, így ebben a tartományban az yy+1s megoldhatatlan.

A szuperköbgyök az x=yyy kifejezésben keresi az y-t. Jelölése: x3s. A negyedik szupergyök x4s, és általában, az n-edik szupergyök xns. Ahogy a szupernégyzetgyöknél láttuk, ez nem biztos, hogy egyértelmű. Például, ha n páratlan, akkor egy, ha n páros, akkor két valós szupergyök lehet.

Mivel bizonyos számok esetén a végtelen hatványtornyoknak is véges értéket lehet tulajdonítani, ezért a megfelelő 1/exe értékek esetén végtelenedik szupergyök is kereshető. Jegyezzük meg, hogy x=y-ból következik, hogy x=yx, így y=x1/x. Emiatt, ha létezik, akkor xs=x1/x, így ez elemi függvény. Például 2s=21/2=2.

A Gelfond–Schneider-tételből adódik, hogy egy pozitív egész szupernégyzetgyöke vagy egész, vagy transzcendens, és szuperköbgyöke vagy egész, vagy irracionális.[5] Nyitott kérdés azonban, hogy az irracionális transzcendensek-e utóbbi esetben.

Szuperlogaritmus

A sloga minden valós számra, így a negatívakra is értelmezett, ahol a > 1.

A sloga függvény eleget tesz a következőknek:

slogaab=1+slogab
slogab=1+slogalogab
slogab>2

Példák:

  • slog103=1+slog100.001=1+0.999=1.999
  • slog103=log103=.477
  • slog10106×1023=1+slog106×1023=2+slog1023.778=3+slog101.376=3+log101.376=3.139

Végtelen hatványtornyok

A |W(lnz)lnz| függvény a komplex síkon, a végtelen valós hatványtornyok értéke feketével kiemelve

A 222222... sor a 2-höz tart, így egyenlőnek tekinthetjük azzal. A 2-höz tartás úgy látható be, ha kiértékelünk egy véges tornyot:

222221.41=22221.63=2221.76=221.84=21.89=1.93

Általában az xxx... végtelen hatványtorony ee<x<e1/e esetén konvergens. Tetszőleges valós r -re, ha 0<r<e, legyen x=r1/r; ekkor a határérték r. Ha x>e1/e, akkor nincs konvergencia (r1/r maximuma e1/e).

Ezt komplex számokra is kiterjeszthetjük a következő definícióval:

zzz...=W(lnz)lnz

ahol W(z) Lambert W-függvényét jelöli.

Kapcsolódó szócikkek

Hivatkozások

Fordítás

Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek

Sablon:Portál