Erősen reguláris gráf

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gráfcsaládok automorfizmusukkal meghatározva
távolságtranzitívtávolságreguláriserősen reguláris
szimmetrikust-tranzitív, t ≥ 2ferdeszimmetrikus
(ha összefüggő)
csúcs- és éltranzitív
éltranzitív és reguláriséltranzitív
csúcstranzitívreguláris(ha páros)
bireguláris
Cayley-gráfzérószimmetrikusaszimmetrikus

A matematika, azon belül a gráfelmélet területén egy erősen reguláris gráf (strongly regular graph, srg) olyan reguláris gráf, amely néhány további követelménynek is megfelel. Ha G = (V,E) egy v csúccsal rendelkező k fokszámú reguláris gráf, akkor erősen reguláris, ha létezik olyan λ és μ egész szám, melyekre:

  • Bármely két szomszédos csúcsnak λ közös szomszédja van.
  • Bármely két nem szomszédos csúcsnak μ közös szomszédja van.

Az erősen reguláris gráfokat néha paramétereikkel jelölik: srg(v, k, λ, μ) vagy egyszerűen (v, k, λ, μ), ha a kontextusból egyértelmű, hogy erősen reguláris gráfról van szó. Az erősen reguláris gráfokat Raj Chandra Bose vezette be 1963-ban.[1]

Egyes szerzők kizárják a definíciót triviálisan teljesítő gráfokat, tehát azokat, melyek azonos méretű teljes gráfok diszjunkt uniójaként állnak elő (μ=0),[2][3] illetve ezek komplementereit, a Turán-gráfokat.

Az srg(v, k, λ, μ) komplementere szintén erősen reguláris. Paraméterei: srg(v, v−k−1, v−2−2k+μ, v−2k+λ).

Minden erősen reguláris gráf 2 átmérőjű távolságreguláris gráf (az elfajult μ=0 esetet nem tekintve).

Tulajdonságok

A paraméterek közötti kapcsolatok

Az srg(v, k, λ, μ) négy paramétere nem független egymástól, és eleget kell tenniük a következő összefüggésnek:

(vk1)μ=k(kλ1),

melyhez a következő, egyszerű leszámlálási okoskodással lehet eljutni:

  • Osszuk szét a gráf csúcsait három szintre a következőképpen: válasszunk ki egy tetszőleges csúcsot gyökérnek, ő lesz a 0. szinten. A gyökércsúcs k szomszédját helyezzük el az 1. szintre, az összes többi csúcs a 2. szinten lesz.
  • Az 1. szinten lévő csúcsok közvetlen kapcsolatban vannak a gyökérrel, ezért a gyökérrel λ közös szomszédjuk van, melyeknek szintén az 1. szinten kell lenniük. Mivel a csúcsok fokszáma k, ezért kλ1 él maradt meg minden 1. szintű csúcs számára ahhoz, hogy a 2. szinten lévő csúcsokhoz csatlakozzon. Ezért minden 1. szintű és a 2. szint között k×(kλ1) él húzódik.
  • A 2. szinten lévő csúcsok nem közvetlenül csatlakoznak a gyökérhez, ezért μ közös szomszédjuk van a gyökérrel, melyeknek mind az 1. szinten kell lenniük. A 2. szinten (vk1) csúcs van, és mindegyik μ az 1. szinten lévő csúccsal van összekötve. Ezért az 1. és 2. szint közötti élek száma (vk1)×μ.
  • Az 1. és 2. szintet összekötő élekre vonatkozó két kifejezést egyenlővé tesszük.

Szomszédsági mátrix

Jelölje a v rendű egységmátrixot I, a minden elemében 1-eseket tartalmazó mátrixot pedig J. Egy erősen reguláris gráf A szomszédsági mátrixa két egyenlőségnek tesz eleget. Először is,

AJ=JA=kJ,

ami a csúcsok fokszámára vonatkozó követelmény triviális újrafogalmazása; mellesleg ez megmutatja, hogy k a szomszédsági mátrix sajátértéke, csak 1-esekből álló sajátvektorral. Másodszor,

A2+(μλ)A+(μk)I=μJ,

ami az erős regularitási feltételt fejezi ki. Az első tag megadja a bármely csúcstól az összes többi csúcsba vezető két lépéses utak számát, a második tag az egy lépéses utakét, a harmadik tag pedig a nulla lépéses utakét. Az éllel összekötött csúcspárokra az egyenlőség arra egyszerűsödik, hogy az ilyen két lépéses utak száma éppen λ. A nem közvetlenül szomszédos csúcspároknál arra, hogy az ilyen két lépéses utak száma μ. A triviális saját magával párba állított csúcsra pedig arra, hogy a fokszám egyenlő k-val.

Megfordítva, az olyan gráfok, melyek nem teljes vagy nullgráfok, szomszédsági mátrixuk pedig a fenti két feltételt kielégíti, erősen regulárisak.[4]

Sajátértékek

  • A gráf szomszédsági mátrixának pontosan három sajátértéke van:
    • k, aminek multiplicitása 1 (ahogy fent látható)
    • 12[(λμ)+(λμ)2+4(kμ)], aminek multiplicitása 12[(v1)2k+(v1)(λμ)(λμ)2+4(kμ)]
    • 12[(λμ)(λμ)2+4(kμ)], aminek multiplicitása 12[(v1)+2k+(v1)(λμ)(λμ)2+4(kμ)]
  • Mivel a multiplicitásoknak egész számoknak kell lenniük, a fenti alakok további megszorításokat adnak v, k, μ és λ értékeire, ez az úgynevezett „Krein-feltétel”.
  • Az olyan erősen reguláris gráfokat, melyekre 2k+(v1)(λμ)=0 konferenciagráfoknak nevezzük, a konferenciamátrixokkal való kapcsolatuk miatt. Paramétereik a következőre egyszerűsíthetők:
srg(v,12(v1),14(v5),14(v1)).
  • Az olyan erősen reguláris gráfok, melyekre 2k+(v1)(λμ)0, sajátértékei egész számok, és multiplicitásaik nem egyenlőek.

Példák

A 13 rendű Paley-gráf, ami az srg(13,6,2,3) paraméterű erősen reguláris gráf.

Egy erősen reguláris gráfot primitívnek tekintünk, ha a gráf és komplementere is összefüggő. A fent felsorolt gráfok mind primitívek, egyébként fennállna, hogy μ=0 vagy μ=k.

Moore-gráfok

A λ = 0 paraméterű erősen reguláris gráfok háromszögmentesek. A 3-nál kevesebb csúcsú teljes gráfokon és az összes teljes páros gráfon kívül csak a fenti listában szereplő hét gráf ismert közülük. A λ = 0 és μ = 1 paraméterű erősen reguláris gráfok 5 girthű Moore-gráfok. A fenti listában szereplő három ilyen gráf, (5, 2, 0, 1), (10, 3, 0, 1) és (50, 7, 0, 1) ismert ezek közül. Az egyetlen további lehetséges, Moore-gráfot előállító paraméterhalmaz a (3250, 57, 0, 1); nem ismert, hogy létezik-e ez a gráf, és ha igen, egyedi-e.

Kapcsolódó szócikkek

Fordítás

Jegyzetek

Sablon:Reflist

Irodalom

  • A.E. Brouwer, A.M. Cohen, and A. Neumaier (1989), Distance Regular Graphs. Berlin, New York: Springer-Verlag. Sablon:ISBN, Sablon:ISBN
  • Chris Godsil and Gordon Royle (2004), Algebraic Graph Theory. New York: Springer-Verlag. Sablon:ISBN

További információk

  1. https://projecteuclid.org/euclid.pjm/1103035734, R. C. Bose, Strongly regular graphs, partial geometries and partially balanced designs, Pacific J. Math 13 (1963) 389–419. (p. 122)
  2. Sablon:Cite web
  3. Godsil, Chris; Royle, Gordon. Algebraic Graph Theory. Springer-Verlag New York, 2001, p. 218.
  4. Sablon:Citation
  5. Sablon:MathWorld