Bipoláris koordináta-rendszer

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bipoláris koordináta-rendszer. A σ-körök pirossal, a τ-körök kékkel ábrázolva. Fókuszok a (1;0) és az (1;0) pontokban

A bipoláris koordináta-rendszer egy kétdimenziós ortogonális koordináta-rendszer, ami az Apollóniusz-körökön alapul.[1] Megtévesztő lehet, hogy különböző szerzők más koordináta-rendszereket is bipolárisnak neveznek, mint a kétközepű bipoláris koordinátákat (ahol a két középpontól mért távolságok adják a koordinátákat), és a hasonló elven alapuló kétszögű koordinátákat.

A bipoláris szót használják olyan görbék leírására, melyeknek két fókuszpontjuk van, mint ellipszisek, hiperbolák és Cassini-oválisok. Azonban nem nevezik bipolárisnak az ezeken az alakzatokon alapuló koordináta-rendszereket, mint például az elliptikus koordinátákat.

Definíció

A bipoláris koordináták geometriai jelentése. A σ szöget a két fókusz és a P pont alkotja, míg τ a fókuszoktól mért távolságok arányának logaritmusa. A σ és τ konstansoknak megfelelő körök rendre pirossal, illetve kékkel ábrázolva, és derékszögben metszik egymást, amit magenta doboz jelöl

A rendszert két fókuszpont, F1 és F2 határozza meg. Egy P pont σ koordinátája megegyezik az F1 P F2 szöggel, míg a τ koordináta a fókuszoktól mért távolságok, d1 és d2 arányának természetes logaritmusa:

τ=lnd1d2.

Ha felveszünk egy Descartes-féle koordinátarendszert úgy, hogy a két fókusz koordinátái (−a, 0) és (a, 0) legyenek, akkor a P pont koordinátái:

x=a shτchτcosσ,y=a sinσchτcosσ.

τ értéke bármely valós szám lehet, míg a σ koordináta csak 2π periódus erejéig meghatározott, és többnyire és π között definiálják. Negatív értéket akkor vesz fel, ha a P pont az alsó félsíkon, tehát az F1F2 egyenes alatt van.

Koordinátavonalak

A konstans σ-nak megfelelő görbék nem koncentrikus körök:

x2+(yactgσ)2=a2sin2σ

amelyek a fókuszokban metszik egymást. A konstans σ-jú körök középpontjai az y-tengelyre esnek. A pozitív σ-jú körök középpontja az x-tengely fölött található, míg a negatív σ-hoz tartozó körök középpontjai az x-tengely alá esnek. A |σ|- π/2 mennyiség csökkenésével a körök zsugorodnak, középpontjuk pedig a (0, 0) origóhoz közelít; melyet akkor ér el, ha |σ| = π/2. A Thalész-tétel szerint, ha egy háromszög két csúcsa átellenes egy körön, és a harmadik csúcsa is a körön helyezkedik el, akkor a háromszög derékszög.

A konstans τ-jú görbék különböző sugarú, egymást nem metsző körök:

y2+(xacthτ)2=a2sh2τ

melyek körülveszik a fókuszokat, de szintén nem koncentrikusak. A konstans τ-jú körök középpontjai az x-tengelyen fekszenek. A pozitív τ-hoz tartozó körök a jobb félsíkban (x > 0), míg a negatív τ-jú körök a bal félsíkon (x < 0) találhatók. A τ = 0 egyenes az y-tengely (x = 0). Ahogy τ nő, úgy a körök egyre kisebbek, és középpontjaik megközelítik a fókuszokat.

Kapcsolat a Descartes-koordinátákkal

σ értékének változása 0,5-től (lila) π/2 (piros)-ig. Fókuszok a (1;0) és az (1;0) pontokban
τ értékének változása 0,5-től (lila) 2 (piros)-ig. Fókuszok a (1;0) és az (1;0) pontokban

Descartes-koordinátákról így lehet bipoláris koordinátákra áttérni:

τ=12ln(x+a)2+y2(xa)2+y2

és

πσ=2arctg2aya2x2y2+(a2x2y2)2+4a2y2.

A koordinátákra vonatkozó további azonosságok:

thτ=2axx2+y2+a2

és

tgσ=2ayx2+y2a2.

ami megkapható az x = 0 határértékként a fenti definícióból.

Skálázási tényezők

A skálázási tényezők kiszámításához vesszük x+iy egyenletének differenciálját:

dx+idy=iasin2(12(σ+iτ))(dσ+idτ).

Ezt az egyenletet komplex konjugáltjával szorozva

(dx)2+(dy)2=a2[2sin12(σ+iτ)sin12(σiτ)]2((dσ)2+(dτ)2).

A szinuszokra és koszinuszok szorzatára vonatkozó azonosságok alkalmazásával

2sin12(σ+iτ)sin12(σiτ)=cosσchτ,

ebből

(dx)2+(dy)2=a2(chτcosσ)2((dσ)2+(dτ)2).

Eszerint σ és τ skálázási tényezői megegyeznek, és:

hσ=hτ=achτcosσ.

További eredmények kaphatók az ortogonális koordináta-rendszerek általános egyenletéből behelyettesítéssel. Az infinitezimális területelem:

dA=a2(chτcosσ)2dσdτ,

és a Laplace-operátor:

2Φ=1a2(chτcosσ)2(2Φσ2+2Φτ2).

A további differenciáloperátorok, mint 𝐅 és ×𝐅 kifejezhetők a (σ,τ) koordinátákkal úgy, hogy behelyettesítjük a skálázási tényezőket az ortogonális koordináta-rendszerek általános képleteibe.

Az ortogonalitás bizonyítása

Az x és y koordináták egyenleteit kombinálva:

x+iy=aictg(σ+iτ2).[2][3]

Eszerint a σ és τ koordináták az x+iy analitikus függvény valós és képzetes része. A konform leképezések általános szerint és a Cauchy-Riemann-egyenletekből adódóan a σ és a τ koordinátagörbéi derékszögben metszik egymást.

Alkalmazások

A bipoláris koordináta-rendszer klasszikus alkalmazásai a parciális differenciálegyenletek megoldását segítik, például Laplace egyenletének vagy a Heimholtz-egyenlet, ahol is a bipoláris koordináták lehetővé teszik a változók szétválasztását. Egy példa a két, különböző átmérőjű hengeres elektromos vezető elektromos mezője.

A poláris nyomtatók bipoláris koordináta-rendszert használnak képek rajzolásához szükséges útvonalak kiszámításához.

Kiterjesztések három dimenzióra

A bipoláris koordináták többféleképpen is kiterjeszthetők három dimenzióra az ortogonális tulajdonság megőrzésével:

Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek

Források

  • "Bipolar coordinates", Encyclopedia of Mathematics, EMS Press, 2001 [1994]
  • Korn GA and Korn TM. (1961) Mathematical Handbook for Scientists and Engineers, McGraw-Hill.

Fordítás

Sablon:Fordítás

Sablon:Nemzetközi katalógusok

  1. Eric W. Weisstein, Concise Encyclopedia of Mathematics CD-ROM, Bipolar Coordinates, CD-ROM edition 1.0, May 20, 1999 Sablon:Cite web
  2. Sablon:Cite book
  3. Sablon:Cite book