Valószínűséggeneráló függvény

Innen: testwiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>TurkászBot 2019. június 2., 16:17-kor történt szerkesztése után volt. (CheckWiki error (22) javítása; kategória szóközökkel)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A valószínűséggeneráló függvény a valószínűségszámításban a diszkrét valószínűségi változók eloszlásait jellemző függvény. Minden természetes számokat értékként felvevő eloszláshoz hozzárendelhető valószínűséggeneráló függvény, és minden valószínűséggeneráló függvényhez egyértelműen tartozik természetes számokat értékül adó eloszlás.

A hozzárendelés alapján a valószínűséggeneráló függvény segítségével lehet következtetni a valószínűségi változó tulajdonságaira. A valószínűségi változókon végzett műveleteknek megfelelnek a valószínűséggeneráló függvényeken végzett műveletek. Így kapcsolatban állnak a valószínűséggeneráló függvény deriváltjai és az eloszlás várható értéke, szórásnégyzete és további momentumai. A független változók összeadása az eloszlások konvolúciójának és a valószínűséggeneráló függvények szorzásának. A fontos műveletek egyszerűsítése lehetővé teszi olyan bonyolult sztochasztikus objektumok vizsgálatát, mint a Galton-Watson-folyamat.

Definíció

A valószínűséggeneráló függvény kétféleképpen is definiálható, ezek azonban ekvivalensek. Az egyik a valószínűségeloszláson, a másik a valószínűségi változón alapul. Mindkét definícióban teljesül a 00:=1 összefüggés. A továbbiakban 0 jelöli a természetes számokat, beleértve a nullát, avagy a nemnegatív egész számokat.

Valószínűségeloszlásokra

Legyen P valószínűségeloszlás az (0,𝒫(0)) halmazon, és valószínűségi függvénye fP(k)=P({k})! Ekkor az mP:[0,1][0,1] függvény, aminek definíciója

mP(t)=k=0fP(k)tk

P, illetve fP valószínűséggeneráló függvénye.[1]

Valószínűségi változókra

Ha az X valószínűségi változó értékei 0-ból valók, akkor a valószínűséggeneráló függvény egy mX:[0,1][0,1] függvény, aminek definíciója

mX(t):=mPX1(t)=k=0tkP[X=k].[2]

Ez X, illetve PX valószínűséggeneráló függvénye.

Ezzel egy valószínűségi változó valószínűséggeneráló függvénye megegyezik eloszlásának valószínűséggeneráló függvényével. Alternatívan, a várható érték segítségével is definiálható:

mX(t):=E[tX].[2]

Elemi példák

Adva legyen egy Bernoulli-eloszlású X valószínűségi változó, azaz XBer(p). Ekkor P(X=0)=1p és P(X=1)=p. Formálisan, X értékeit 0-ból veszi fel, de P(X=n)=0 minden n2 számra. Ekkor

mX(t)=k=0tkP[X=k]=pt+1p.

Ha X binomiális eloszlású az n és p paraméterekkel, azaz XBinn,p, akkor kn esetén a valószínűségek

P(X=k)=(nk)pk(1p)nk

és P(X=k)=0, ha k>n. A valószínűséggeneráló függvény a binomiális tétel miatt

mX(t)=k=0n(nk)(pt)k(1p)nk=(pt+1p)n.

Tulajdonságai

Függvénytulajdonságok

A valószínűséggeneráló függvény hatványsor, aminek konvergenciasugara nagyobb, mint 1, azaz konvergens minden t[0,1] esetén. Ehhez szükséges, hogy az együtthatók ne legyenek negatívak, és összegük 1 legyen. Ekkor k=0|tkP[X=k]|1 minden t[1,1] esetén. Ekkor a vizsgált [0,1] szakaszon is teljesülnek a hatványsorok tulajdonságai: folytonosak, sőt végtelen sokszor differenciálhatók a [0,1) intervallumon.

Mivel minden xk monom konvex és monoton növő, és ezek a tulajdonságok kúp kombinációkra is megmaradnak, azért a valószínűséggeneráló függvények is konvexek és monoton növők.

Megfordíthatóság

Nemcsak az eloszlásoknak van egyértelműen valószínűséggeneráló függvénye, hanem megfordítva, a valószínűséggeneráló függvény is egyértelműen meghatározza az eloszlást. Formálisan, ha X és Y 0 értékű valószínűségi változók, és mX(t)=mY(t) minden t[0,c] esetén, ahol c>0, akkor P[X=k]=P[Y=k] minden k0 esetén.

Ugyanis a Taylor-képlet szerint minden k0 esetén

P[X=k]=mX(k)(0)k!=mY(k)(0)k!=P[Y=k].

Ez az összefüggés mutatja, hogy mX generálja a P[X=k] valószínűségeket, és a valószínűségi függvény rekonstruálható a valószínűséggeneráló függvényből.

Valószínűségi változók összege és eloszlások konvolúciója

Ha X és Y független valószínűségi változók, melyek értéküket 0-ból veszik fel, akkor az X+Y valószínűségi változó valószínűséggeneráló függvénye

mX+Y(t)=E(tX+Y)=E(tXtY)=E(tX)E(tY)=mX(t)mY(t),

mivel X és Y függetlensége miatt tX és tY is független.

Ez az eredmény általánosítható véges összegre is: Ha X1,,Xn független valószínűségi változók, és értékük 0-beli, akkor az Sn=i=1nXi valószínűségi változóra

mSn(t)=i=1nmXi(t).

Következik, hogy ha P,Q valószínűségi mértékek, akkor konvolúciójuk, P*Q valószínűséggeneráló függvénye

mP*Q(t)=mP(t)mQ(t).

Példa:

Legyen X1,X2 független Bernoulli-eloszlású valószínűségi változó, ugyanazzal a p paraméterrel. Ekkor összegük binomiális eloszlás a 2 és p paraméterekkel, tehát X1+X2Bin2,p. A Bernoulli-eloszlások és a binomiális eloszlás valószínűséggeneráló függvénye

mX1(t)mX2(t)=(1p+pt)2=mBin2,p(t)=mX1+X2(t).

Momentumgenerálás

Egy 0 értékű X valószínűségi változóra és k0-ra teljesül, hogy

E[(Xk)]=limt1mX(k)(t)k!

illetve

E[X(X1)(Xk+1)]=limt1mX(k)(t).

Az egyenlőségek két oldala véges, ha E[Xk] véges.

Eszerint egy 0 értékű valószínűségi változó várható értéke és szórásnégyzete:

E[X]=limt1mX(t),
Var[X]=E[X(X1)]+E[X]E[X]2=limt1(mX(t)+mX(t)mX(t)2).

Lényeges, hogy itt a bal oldali határértéket vegyük figyelembe, mivel a hatványsorok nem feltétlenül differenciálhatók a peremen.

Példa:

Legyen X binomiális eloszlású valószínűségi változó, azaz XBinn,p. Ekkor

mX(t)=(pt+1p)n,m'X(t)=np(pt+1p)n1 és m'X(t)=n(n1)p2(pt+1p)n2

Mindkét derivált polinom, így kiértékelhetők a t=1 helyen, ami megegyezik a bal határértékkel. Ezzel

m'X(1)=np és m'X(1)=n(n1)p2.

A fenti eredményekkel

E(X)=m'X(1)=np,Var(X)=mX(1)+mX(1)mX(1)2=np(1p).

Valószínűségi változók lineáris transzformációja

A lineáris transzformációk hatása a valószínűséggenerátor függvényre:

maX+b(t)=tbmX(ta). Így több diszkrét valószínűségi változó helyett is vizsgálható egész értékűre transzformált formája.

Példa:

Ha X Bernoulli-eloszlású valószínűségi változó, azaz XBer(p), akkor a,b esetén az Y=aX+b valószínűségi változó eloszlása kétpontos, értékkészlete {a,a+b}. Valószínűséggeneráló függvénye

mY(t)=maX+b(t)=tbmX(ta)=tb(1p+pta)=(1p)tb+pta+b.

Konvergencia

A valószínűséggeneráló függvény pontonkénti konvergenciája közvetlenül kapcsolatba hozható a valószínűségbeli konvergenciával:

Legyenek X,X1,X2,X3, valószínűségi változók, és valószínűséggeneráló függvényeik m,m1,m2,m3,! Ekkor az Xn-ek pontosan akkor konvergálnak eloszlásban egy X valószínűségi változóhoz, ha az mn valószínűséggeneráló függvények pontonként konvergálnak egy m valószínűséggeneráló függvényhez minden t[0,ε) esetén, ahol ε(0,1).[3]

Hasonló teljesül a valószínűségeloszlások gyenge konvergenciájára és a valószínűséggeneráló függvények pontonként konvergenciájára.

Véletlen összegek valószínűséggeneráló függvényei

Véletlen darabszámú összeg is kiszámítható valószínűséggeneráló függvénnyel. Legyenek (Xi)i független, azonos eloszlású valószínűségi változók 0 értékekkel, és legyen T szintén 0 értékű, az (Xi)i valószínűségi változóltól független valószínűségi változó! Ekkor az Z=i=1TXi valószínűségi változó valószínűséggeneráló függvénye

mZ(t)=mT(mX1(t)).

Ez az összefüggés hasznos például a Galton-Watson-folyamat elemzésére. A fenti összefüggések alapján a várható érték láncszabállyal számítható:

E(Z)=E(T)E(X1),

ami megfelel a Wald-formulának.

A szórásra teljesül, hogy:

Var(Z)=Var(T)E(X1)2+E(T)Var(X1),

ami a Blackwell-Girshick-egyenlőség. A szorzásszabállyal és a fenti eredmények felhasználásával következik.

Magasabb dimenzióban

Ha X=(X1,,Xk) k dimenziós valószínűségi vektorváltozó, ami értékeit 0k-ból veszi fel, akkor valószínűséggeneráló függvénye

mX(t):=mX(t1,,tk)=E(i=1ktiXi)=x1,,xk=0fP(x1,,xk)t1x1tkxk

ahol fP(x1,,xk)=P(X1=x1,,Xk=xk).

Várható érték, szórásnégyzet, kovariancia

Az egydimenziós esethez hasonlóan

E(Xi)=mXti(1,,1)i{1,,k}

és

Var(Xi)=2mXti2(1,,1)+mXti(1,,1)(1mXti(1,,1))i{1,,k}

továbbá

Cov(Xi,Xj)=2mXtitj(1,,1)mXti(1,,1)mXtj(1,,1)i,j{1,,k}

Példák

A táblázatban bemutatjuk a leggyakrabban használt diszkrét eloszlások valószínűséggeneráló függvényeit. Jegyezzük meg, hogy a binomiális eloszlás generátorfüggvénye a Bernoulli-eloszlás hatványa, mivel a binomiális eloszlás előáll független Bernoulli-eloszlások összegeként. Ugyanez teljesül a geometriai eloszlásra és a negatív binomiális eloszlásra is.

Eloszlás Valószínűséggeneráló függvény, mX(t)
Bernoulli-eloszlás mX(t)=1p+pt
Kétpontos eloszlás mX(t)=(1p)ta+ptb
Binomiális eloszlás B(n,p) mX(t)=(1p+pt)n
Geometriai eloszlás G(p) mX(t)=p1(1p)t
Negatív binomiális eloszlás NB(r,p) mX(t)=(p1(1p)t)r
Diszkrét egyenletes eloszlás {1,,n}-en mX(t)=k=1n1ntk=tn+1tn(t1)
Logaritmikus eloszlás mX(t)=ln(1pt)ln(1p)
Poisson-eloszlás Pλ mX(t)=eλ(t1)
Általánosított binomiális eloszlás GB(p) mX(t)=j=1n(1pj+pjt)
Többváltozós eloszlás
Multinomiális eloszlás mX(t)=(i=1kpiti)n

Kapcsolat más generátorfüggvényekkel

A p valószínűségi függvényű X valószínűségi változó valószínűséggeneráló függvénye a generátorfüggvény speciális esete, ahol ai=p(i) minden i0 esetén. A valószínűségszámításban további három generátorfüggvényt használnak nemcsak diszkrét valószínűségi változókra.

A momentumgeneráló függvény definíciója MX(t):=E(etX). Eszerint mX(et)=MX(t).

A karakterisztikus függvényt úgy értelmezik, mint φX(t):=E(eitX). Eszerint mX(eit)=φX(t).

A momentumgeneráló függvény logaritmusa a kumulánsgeneráló függvény, amiből a kumuláns fogalmát származtatják.

Források

Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek