Momentumgeneráló függvény

Innen: testwiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>Atobot 2018. augusztus 11., 11:36-kor történt szerkesztése után volt. (Hivatkozás előtti szóköz törlése, egyéb apróság, ld.: WP:BÜ)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A momentumgeneráló függvény a valószínűségi változókhoz rendelt függvények egyike. Sok esetben definiálható a függvény a nulla egy környezetében a komplex síkon vagy a valós számok egy szakaszán, és deriváltjai segítenek kiszámítani a valószínűségi változó momentumait, innen a neve.

Definíció

Egy X valószínűségi változó momentumgeneráló függvénye:[1]

MX(t):=E(etX),

ahol t a függvény változója. A momentumgeneráló függvény ott van értelmezve, ahol a jobb oldali várható érték létezik. Mindenesetre a konvergencia igaz a t=0 pontban. Sok esetben ennek egy környezetében is teljesül a konvergencia, így a függvény hatványsorba fejthető:

MX(t)=E(n=0(tX)nn!)=n=0tnn!E(Xn)=n=0tnn!mXn.

Ahol 00:=1 és mXn=E(Xn) az X momentumai.

A momentumgeneráló függvény csak X eloszlásától függ. Ha a valószínűségi változó momentumgeneráló függvénye a nulla egy környezetében is konvergál, akkor az eloszlásnak van momentumgeneráló függvénye. Ha MX(t) csak a nullában értelmezhető, akkor az eloszlásnak nincs momentumgeneráló függvénye.

Folytonos valószínűségeloszlások

Ha X eloszlása folytonos az f folytonos sűrűségfüggvénnyel, akkor a várható érték helyettesítésével teljesül, hogy

MX(t)=etxf(x)dx
=(1+tx+t22!x2+)f(x)dx
=1+tmX1+t22!mX2+

ahol mXk az X k-adik momentuma. Az MX(t) éppen az X által meghatározott mérték kétoldali Laplace-transzformációja.

Megjegyzések

Elnevezés

A momentumgenerátor név abból ered, hogy a függvény deriváltjai a nulla helyen éppen a valószínűségeloszlás momentumait veszik fel, mégpedig a k-adik derivált a k-adik momentumot:

dkdtkMX(t)|t=0=E(Xk)=mXk,

ahogy az a fenti hatványsorból is kiolvasható. Az összes létező és nem eltűnő momentummal az eloszlás egyértelmű, feltéve, ha a momentumgeneráló függvény értelmezhető egy nyílt (ε,ε) szakaszon, ahol ε>0.

Kapcsolat a karakterisztikus függvénnyel

A momentumgeneráló függvény kapcsolódik az eloszlás φX(t)=E(eitX) karakterisztikus függvényéhez. Momentumgeneráló függvény létezése esetén φX(t)=MiX(t)=MX(it). Szemben a momentumgeneráló függvénnyel, karakterisztikus függvénye minden valószínűségi változónak van.

Kapcsolat a valószínűséggeneráló függvénnyel

Valószínűséggeneráló függvénye csak olyan eloszlásoknak van, amelyek értékei 0-beliek. Ekkor ez a függvény mX(t)=E(tX). Ekkor diszkrét változókra mX(et)=MX(t) .

Kapcsolat a kumulánsgeneráló függvénnyel

A kumulánsgeneráló függvény a momentumgeneráló függvény logaritmusa. Belőle vezetik le a kumulánsokat.

Független valószínűségi változók összege

Független valószínűségi változók összegének momentumgeneráló függvénye a valószínűségi változók momentumgeneráló függvényeinek szorzata. Azaz, ha X1,,Xn független valószínűségi változók, akkor Y=X1++Xn momentumgeneráló függvénye:

MY(t)=E(etY)=E(etX1++tXn)=E(etX1etXn)=E(etX1)E(etXn)=MX1(t)MXn(t),

ahol az utolsó előtti egyenlőség azt használja fel, hogy független valószínűségi változók összegének várható értéke a valószínűségi változók várható értékeinek szorzata.

Egyértelműség

Ha egy valószínűségi változó momentumgeneráló függvénye véges a nulla egy környezetében, akkor egyértelműen meghatározza a valószínűségi változó eloszlását.[2]

Legyenek X és Y valószínűségi változók, az MX és MY momentumgeneráló függvényekkel. Ha van egy ε>0, hogy MX(s),MY(s)< minden s(ε,ε) esetén, akkor PX=PY akkor és csak akkor, ha MX(s)=MY(s) minden s(ε,ε) helyen.

Példák

Több eloszlásnak ismert a momentumgeneráló függvénye:

Eloszlás Momentumgeneráló függvény, MX(t)
Bernoulli-eloszlás B(p) MX(t)=1p+pet
Béta-eloszlás B(a,b,p,q)[3] MX(t)=1+n=1(k=0n1a+ka+b+k)tnn!
Binomiális eloszlás B(p,n) MX(t)=(1p+pet)n
Cauchy-eloszlás Nincs momentumgeráló függvény.[4]
Khi-négyzet-eloszlás χn2[5] MX(t)=1(12t)n/2
Erlang-eloszlás Erlang(λ,n) MX(t)=(λλt)n ha t<λ
Exponenciális eloszlás Exp(λ) MX(t)=λλt ha t<λ
Gamma-eloszlás γ(p,b) MX(t)=(bbt)p
Geometriai eloszlás a p paraméterrel MX(t)=pet1(1p)et
Egyenletes eloszlás a [0,a] intervallumon MX(t)=eta1ta
Laplace-eloszlás a μ,σ paraméterekkel[6] MX(t)=eμt1σ2t2
Negatív binomiális eloszlás NB(r,p) MX(t)=(pet1(1p)et)r ha t<|ln(1p)|
Normális eloszlás N(μ,σ2) MX(t)=exp(μt+σ2t22)
Poisson-eloszlás a λ paraméterrel MX(t)=exp(λ(et1))

Többdimenziós valószínűségi változó

A momentumgeneráló függvény általánosítható dimenziós valós valószínűségi vektorváltozóra. Legyen 𝐗=(X1,,X), ekkor

M𝐗(t)=M𝐗(t1,,tl)=E(et,𝐗)=E(j=1etjXj),

ahol t,𝐗=j=1tjXj a skaláris szorzás.

Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek

Források

  • Klaus D. Schmidt: Maß und Wahrscheinlichkeit. Springer, Berlin / Heidelberg 2009, Sablon:ISBN, S. 378 ff.

Fordítás

Sablon:Fordítás

  1. Robert G. Gallager: Stochastic Processes. Cambridge University Press, 2013, Sablon:ISBN, Kapitel 1.5.5: Moment generating functions and other transforms
  2. J. H. Curtiss: A Note on the Theory of Moment Generating Functions. In: The Annals of Mathematical Statistics. Band 13, Nr. 4, 1942, Sablon:ISSN, S. 430–433, abgerufen 30. Dezember 2012, (PDF; 402 KB).
  3. Otto J.W.F. Kardaun: Classical Methods of Statistics. Springer-Verlag, 2005, Sablon:ISBN, S. 44.
  4. Allan Gut: Probability: A Graduate Course. Springer-Verlag, 2012, Sablon:ISBN, Kapitel 8, Beispiel 8.2.
  5. A. C. Davison: Statistical Models. Cambridge University Press, 2008, Sablon:ISBN, Kapitel 3.2.
  6. Hisashi Tanizaki: Computational Methods in Statistics and Econometrics. Verlag Taylor and Francis, 2004, Sablon:ISBN, Abschnitt 2.2.11.