Rubídium-karbonát

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sablon:Vegyület infobox A rubídium-karbonát a szénsav rubídiumsója, képlete Rb2CO3. Stabil, nem különösebben reakcióképes, vízben nagyon jól oldódó vegyület. A rubídiumot általában rubídium-karbonátként lehet megvenni.

Előállítása

Ammónium-karbonát és rubídium-hidroxid reakciójával állítható elő:[1]

(NH4)2CO3+2 RbOHRb2CO3+2 NH3+2 H2O

Vagy rubídium-oxalát oxidációjával:

2 Rb2C2O4+O22 Rb2CO3+2 CO2

A természetben a lepilodit ásványban fordul elő a kálium-karbonáttal és a cézium-karbonáttal keveredve. Majd a lepidolitot feldolgozva nyerik ki a rubídium-karbonátot.

Tulajdonságai

A rubídium-karbonát egy fehér színű, szagtalan, levegőre, nedvességre érzékeny higroszkópos, szilárd anyag. Három különböző kristályszerkezete van, szobahőmérsékleten csak az alfa fordul elő. Tércsoport: P21/c. (Rács paraméterei: a = 734,4 pm, b = 1011,6 pm, c = 587,26, elemi cellája négy atomot tartalmaz,) Pnma és P63/mmc. melyek megegyeznek a kálium- és cézium-karbonátéval.[2]

100 g abszolút etanolban 0,74 g rubídium-karbonát oldódik.[3]

Standard képződési energiája −1150 kJ·mol−1.[4]

900 °C felett disszociálódik:[5]

Rb2CO3Rb2O+CO2

Ha rubídium-karbonát vizes oldatában szén-dioxidot oldanak akkor rubídium-hidrogén-karbonát keletkezik:[6]

Rb2CO3+CO2+H2O2 RbHCO3

Magnéziummal és hidrogénnel együtt hevítve rubídium-hidrid keletkezik belőle:[7]

Rb2CO3+Mg+H2  Δ  2 RbH+MgO+CO2

Felhasználása

Használják az üveggyártásban az üveg élettartalmának növelésére, illetve a vezetőképességének csökkentésére. Használják még katalizátorként.[8]

Továbbá speciális szemüvegek gyártásánál,[9] földgázból rövid szénláncú alkánok előállításánál katalizátorként, és más rubídiumvegyületek előállításához.[10]

Rubídium és cézium analitikai elválasztásához, mert alig oldódik etanolban, ellentétben a cézium-karbonáttal.[11]

Fordítás

Sablon:Fordítás

Sablon:Fordítás

Források

Sablon:Reflist

  1. Sablon:Cite web
  2. Konformationsaufklärung anorganischer Oxoanionen des Kohlenstoffs (Dissertation Uni Stuttgart) (PDF; 20,0 MB)
  3. Aterton Seidell: "Solubilities Of Organic Compounds Vol - I", S. 1432; Volltext.
  4. Fania Moriseevna Perelman: "Rubidium and Caesium", Verlag Pergamon Press 1965. S. 46. (Sablon:Google Buch), Sablon:Doi.
  5. Dale L. Perry, Sidney L. Phillips: Handbook of inorganic compounds. CRC Press, 1995, Sablon:ISBN, S. 333 (Sablon:Google Buch).
  6. R. Abegg, F. Auerbach: "Handbuch der anorganischen Chemie". Verlag S. Hirzel, Bd. 2, 1908. S. 435; Volltext.
  7. J. W. Mellor: "A comprehensive treatise on inorganic and theoretical chemistry", Band 2, Verlag Wiley 1962, S. 2186. (Sablon:Google Buch).
  8. Sablon:Cite web
  9. Sablon:Cite web
  10. Rubidium carbonate (micronmetals)
  11. K. A. Hofmann: "Lehrbuch der anorganischen Chemie", 2. Auflage 1919. Verlag F. Vieweg & Sohn, S. 439. Volltext