Rubídium-oxalát

Sablon:Vegyület infobox A rubídium-oxalát az oxálsav rubídiumsója, képlete Rb₂C₂O₄.

Előállítása

Rubídium-karbonát és oxálsav reakciójával állítható elő:

$\mathrm{R}{\mathrm{b}}_{\mathrm{2}}\mathrm{C}{\mathrm{O}}_{\mathrm{3}}\mathrm{+}\mathrm{(}\mathrm{C}\mathrm{O}\mathrm{O}\mathrm{H}{\mathrm{)}}_{\mathrm{2}}\mathrm{⟶}\mathrm{R}{\mathrm{b}}_{\mathrm{2}}\mathrm{(}\mathrm{C}\mathrm{O}\mathrm{O}{\mathrm{)}}_{\mathrm{2}}\mathrm{+}{\mathrm{H}}_{\mathrm{2}}\mathrm{O}\mathrm{+}\mathrm{C}{\mathrm{O}}_{\mathrm{2}}\mathrm{\uparrow }$

Rubídium-formiát hőbomlása során is rubídium-oxalát képződik:

$\mathrm{2}\mathrm{H}\mathrm{C}\mathrm{O}\mathrm{O}\mathrm{R}\mathrm{b}\stackrel{\mathrm{\Delta }}{\to }\mathrm{(}\mathrm{C}\mathrm{O}\mathrm{O}{\mathrm{)}}_{\mathrm{2}}\mathrm{R}{\mathrm{b}}_{\mathrm{2}}\mathrm{+}{\mathrm{H}}_{\mathrm{2}}\mathrm{\uparrow }$

Tulajdonságai

A rubídium-oxalát monohidrátként kristályosodik, kristályszerkezete monoklin, és izomorf a kálium-oxalát monohidráttal. A vízmentes rubídium-oxalátnak szobahőmérsékleten két különböző változata létezik: az egyik a cézium-oxaláttal izotip monoklin kristályokat alkot, a másik rombos forma a kálium-oxaláttal izotip. A frissen előállított vízmentes rubídium-oxalát főként monoklin fázisú, de utána lassan, visszafordíthatatlanul a rombos formává alakul át. 2004-ben további két, magas hőmérsékleten létező rubídium-oxalát fázist fedeztek fel.

A rubídium-oxalát különböző kristályszerkezeteinek adatai:

Fázis	Kristályszerkezet	Tércsoport	a az Å-ban	b az Å-ban	c az Å-ban	β	Z
Alfa	monoklin	P21/c	6,328	10,455	8,217	98,016°	4
Béta	rombos	Pbam	11,288	6,295	3,622	—	2
Monohidrát	monoklin	C2/c	9,617	6,353	11,010	109,46°	4

A kristályos rubídium-oxalát standard entalpiája 1325,0 ± 8,1 kJ/mol.

Termikus bomlásakor előbb szén-monoxidra és rubídium-karbonátra bomlik, majd szén-dioxidra és rubídium-oxidra majd 507 - 527 °C között rubídiumra és oxigénre:

$\mathrm{(}\mathrm{C}\mathrm{O}\mathrm{O}{\mathrm{)}}_{\mathrm{2}}\mathrm{R}{\mathrm{b}}_{\mathrm{2}}\stackrel{\mathrm{\Delta }}{\to }\mathrm{R}{\mathrm{b}}_{\mathrm{2}}\mathrm{C}{\mathrm{O}}_{\mathrm{3}}\mathrm{+}\mathrm{C}\mathrm{O}\mathrm{\uparrow }$

$\mathrm{R}{\mathrm{b}}_{\mathrm{2}}\mathrm{C}{\mathrm{O}}_{\mathrm{3}}\stackrel{\mathrm{\Delta }}{\to }\mathrm{R}{\mathrm{b}}_{\mathrm{2}}\mathrm{O}\mathrm{+}\mathrm{C}{\mathrm{O}}_{\mathrm{2}}\mathrm{\uparrow }$

$\mathrm{2}\mathrm{R}{\mathrm{b}}_{\mathrm{2}}\mathrm{O}\stackrel{\mathrm{\Delta }}{\to }\mathrm{4}\mathrm{R}\mathrm{b}\mathrm{+}{\mathrm{O}}_{\mathrm{2}}\mathrm{\uparrow }$

Savanyú sója, a rubídium-hidrogénoxalát (RbH(COO)₂) monoklin kristályszerkezetű, izomorf a vele analóg kálium vegyülettel. Létezik egy RbH₃(COO)₂ összetételű savanyú rubídium-tetraoxalát só is, mely dihidrátként kristályosodik, sűrűsége 18 °C-on 2,125 g/cm⁻³, oldhatósága vízben 21 °C-on 21 g/l.

Hidrogén-peroxidos oldatát bepárolva a levegőn viszonylag stabil, monoklin rubídium-oxalát monoperhidrátot –(COO)₂Rb₂·H₂O₂ – alkot.

Hidrogén-fluoriddal reagálva komplexet alkot:

$\mathrm{(}\mathrm{C}\mathrm{O}\mathrm{O}{\mathrm{)}}_{\mathrm{2}}\mathrm{R}{\mathrm{b}}_{\mathrm{2}}\mathrm{+}\mathrm{2}\mathrm{H}\mathrm{F}\mathrm{⟶}\mathrm{(}\mathrm{C}\mathrm{O}\mathrm{O}{\mathrm{)}}_{\mathrm{2}}\mathrm{H}\mathrm{R}\mathrm{b}\mathrm{\cdot }\mathrm{H}\mathrm{F}\mathrm{+}\mathrm{R}\mathrm{b}\mathrm{F}$