Rubídium-hidrid

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sablon:Chembox

A rubídium-hidrid rubídiumból és hidrogénből álló kémiai vegyület, képlete RbH. Előállítása fém rubídium és hidrogéngáz reakciójával történik. Mint alkálifém-hidrid már gyenge oxidálószerekkel is reakcióba lép. Redoxireakcióba lép klórral és fluorral, melynek során nagy mennyiségű hő fejlődik. Hevesen reagál a vízzel és a levegővel, ezért tárolásánál vigyázni kell, hogy ezekkel ne érintkezzen.

Előállítása

Előállítható rubídium és hidrogén reakciójával:[1]

2 Rb+H22 RbH

vagy rubídium-karbonát és magnézium hidrogén áramban való hevítésével is:[2]

Rb2CO3+Mg+H2  Δ  2 RbH+MgO+CO2

Tulajdonságai

Kristályai köbösek, elemi cellája négy ionpárt tartalmaz.[3]

Vákuumban hevítve elemeire bomlik. Rendkívül reaktív vegyület. Vízzel reagálva rubídium-hidroxid és hidrogén keletkezik belőle:[3]

RbH+H2ORbOH+H2

Hidrogén-kloriddal reakcióba lépve rubídium-klorid és hidrogén jön létre:[3]

RbH+HClRbCl+H2

Szén-dioxiddal reagálva rubídium-formiátot képez:[1]

RbH+CO2HCOORb

Kis nyomáson kén-dioxiddal reagálva rubídium-ditionittá alakul:[1][4]

2 RbH+2 SO2Rb2S2O4+H2

Elemi fluorral reagálva hidrogén-fluorid és rubídium-fluorid keletkezik belőle. Elemi klór a fluorhoz hasonlóan meggyújtja, azonban a fluorral ellentétben a reakció nem teljes, zöld színű, annak végén különböző sókból álló, zöld színű keverék marad vissza. Brómmal és jóddal az RbH kevésbé hevesen reagál.[4]

RbH+F2RbF+HF

Folyékony ammóniával reagálva hidrogénfejlődés mellett rubídium-amid jön létre. A reakció szobahőmérsékleten gáz halmazállapotú ammóniával csak nagyon lassan megy végbe.[4]

RbH+NH3RbNH2+H2

Hevítés hatására az ólom(II)-oxidot ólommá, a réz(II)-oxidot rézzé redukálja, a reakciókban rubídium-hidroxid és víz is keletkezik.[4]

2 RbH+PbORbOH+Pb+H2O

Jegyzetek

Sablon:Reflist

Fordítás

Sablon:Fordítás

Sablon:Fordítás

  1. 1,0 1,1 1,2 R. Abegg, F. Auerbach: Handbuch der anorganischen Chemie. Verlag S. Hirzel, Bd. 2, 1908. S. 425.Volltext
  2. J. W. Mellor: "A comprehensive treatise on inorganic and theoretical chemistry", Band 2, Verlag Wiley 1962, S. 2186. (Sablon:Google Buch).
  3. 3,0 3,1 3,2 Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, Sablon:ISBN, S. 688 (Sablon:Google Buch).
  4. 4,0 4,1 4,2 4,3 H. Moissan: "Préparation et propriétés des hydrures de rubidium et de césium" in Compt. Rend. Hebd. 1903, 136, S. 587. Volltext