Rubídium-hidroxid
Sablon:Chembox A rubídium-hidroxid (RbOH) egy nagyon erős lúgos kémhatású vegyület, mely marja az üveget. A természetben nem fordul elő, mesterségesen előállított formában azonban forgalmazzák, elő lehet állítani rubídium-oxidból. Egy rubídium és egy hidrixidionból áll.
A kereskedelemben vizes oldata van forgalomban.
Az RbOH erősen maró vegyület, emiatt csak védőfelszerelésben lehet dolgozni vele. Beleértve a védőkesztyűt, szem és arcvédőt illetve a védőruházatot.
Előállítása
A rubídium-hidroxidot elő lehet állítani rubídium-oxid vízben való oldásával:
- Rb2O (s) + H2O (l) → 2 RbOH (aq)
Elő lehet állítani elemi rubídium és víz reakciójával is:
Keletkezhet rubídium-szulfát és bárium-hidroxid reakciójával:[1]
A rubídium-hidroxidot a kereskedelmi forgalomban 50% vagy 90%-os vizes oldatban, mennyiségileg az 5g többszöröseiként.
Tulajdonságai
Erősebb bázis mint a nátrium- vagy a kálium-hidroxid. Reakcióba lép a rubídium-bikarbonáttal.
Tércsoport: Cmcm. Rácsállandók: a = 415 pm, b = 430 pm és c = 122 pm.[2]
Felhasználása
Elsősorban kutatási célokra használják, mivel az iparban a kevésbé veszélyes nátrium- és kálium-hidroxiddal kiváltható a használata.
A rubídium-hidroxidból keveset használnak a tudományos kutatásokban, mert drága. És hogy ne keletkezzen drága rubídium hulladék.
Szinte minden rubídium előállítására irányuló szintézisnél keletkezik rubídium-hidroxid köztitermékként.
Használják katalizátorként az oxidatív klórozásoknál.
Óvintézkedések
A rubídium-hidroxid erősen maró vegyület, ezért bőrrel való érintkezésekor azonnal égési sérülést okozhat, emiatt csak védőfelszerelésben lehet dolgozni vele, beleértve a védőkesztyűt, szem- és arcvédőt illetve a védőruházatot.
Vigyázni kell, mert egyes exoterm reakcióikor annyi hő szabadulhat fel, hogy károsíthatja a tárolóedényt.
Fordítás
Források
- ↑ Pradyot Patnaik: Handbook of Inorganic Chemicals. McGraw-Hill, 2003, Sablon:ISBN, S. 800.
- ↑ Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, Sablon:ISBN, S. 690 (Sablon:Google Buch) .