Mellin-transzformáció

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az analízisben a Mellin-transzformáció egy Fourier-transzformációval rokon integráltranszformáció, amit a finn Hjalmar Mellin után neveztek el. A kétoldali Laplace-transzformáció multiplikatív verziója. Közeli kapcsolatban áll a Dirichlet-sorokkal. Gyakran használják a számelméletben, a statisztikában és az aszimptotikus kifejtések elméletében. Kapcsolódik a Fourier- és a Laplace-transzformációhoz, a gamma-függvényhez és a hozzá kapcsolódó speciális függvényekhez.

A Fourier- és a Laplace-transzformációkkal szemben a Mellin-transzformációt nem fizikai, hanem matematikai problémák megoldására fejlesztették ki. Először Bernhard Riemann-nál található meg, aki a zéta-függvényének vizsgálatához használta. A transzformáció, valamint inverzének megfogalmazását és rendszeres vizsgálatát R. Hjalmar Mellin kezdte meg. A speciális függvények elméletének keretében módszereket fejlesztett ki a hipergeometrikus differenciálegyenletek megoldására és az aszimptotikus sorfejlesztésre.

Definíció

Egy, a pozitív valós számokon definiált f:+ függvény Mellin-transzformáltja:

Mf(s):=0f(t)ts1dt

a komplex s számokra, ahol az integrál konvergál. Az irodalomban a 1Γ(s) tényezővel megszorzott Mellin-transzformáltat is használják, így

1Γ(s)0f(t)ts1dt.

ahol Γ a gamma-függvény.

Inverz transzformáció

Az inverz transzformáció a komplex sík függőleges egyenesei mentén integrál:

f(x)=12πicic+iMf(s)xsds

ahol Mf(s) f Mellin-transzformáltja, és b>c>a>0.

Az inverz transzformáció feltételei:

  • Az Mf(s)=0f(x)xs1dx integrál abszolút konvergens az S={s | a<(s)<b} csíkokban
  • Mf(s) analitikus az S={s | a<(s)<b} csíkokban
  • Az Mf(c±it) kifejezés nullához tart, ha t, és c egyenletesen tart 0-hoz
  • Az f(x) függvény szakaszonként folytonos a pozitív valós tengely mentén, ahol a szakadási helyeken a kétoldali határérték számtani közepét kell venni (lépcsős függvény)

Kapcsolat a többi transzformációval

A Mellin-transzformáció közvetlenül kapcsolódik a Forurier-transzformációhoz. Ugyanis elvégezve az t=ex helyettesítést F(x)=f(ex) lesz, és F Fourier-transzformáltja F^, akkor

Mf(is)=2πF^(s).

Megfordítva, :{f}(s)={f(ex)}(s)={f(ex)}(is).

A kétoldali Laplace-transzformáció definíciója a Mellin-transzformációval:

{f}(s)={f(lnx)}(s)

és megfordítva, a Mellin-transzformáció kifejezhető a kétoldali Laplace-transzformációval:

{f}(s)={f(ex)}(s).

A Mellin-transzformáció értelmezhető egy xs magfüggvény a multiplikatív Haar-függvény dx szerint, ami invariáns a xax dilatációra, így d(ax)ax=dxx;.

A kétoldali Laplace-transzformáció a dx additív Haar-mérték szerint transzlációinvariáns, azaz d(x+a)=dx.

A Mellin-transzformáció összekapcsolja a Newton-sorokat vagy a binomiális transzformációt a Poisson-generátorfüggvénnyel, a Poisson–Mellin–Newton-ciklus által.

Példák

Dirichlet-sor

A Mellin-transzformációval egy f Dirichlet-sor és egy F hatványsor kapcsolatba hozható egymással. Legyenek

f(s)=n=1anns és F(z)=n=1anzn

ugyanazokkal az an együtthatókkal. Ekkor

f(s)=1Γ(s)0F(et)ts1dt.

Ha itt minden an=1, akkor f a Riemann-féle zéta-függvény, és kapjuk a következőt:

ζ(s)=1Γ(s)0ts1et1dt.

Cahen–Mellin-integrál

Ha c>0, (y)>0 és ys a főágból, akkor

ey=12πicic+iΓ(s)ysds

ahol Γ(s)a gamma-függvény. Ez az integrál ismert, mint Cahen-Mellin-integrál.[1]

Számelmélet

A Mellin-transzformáció egy érdekes számelméleti alkalmazása az

f(x)={0x<1,xax>1,,

függvényhez kapcsolódik, amire

f(s)=1s+a,

feltéve, hogy (s+a)<0.

Izometria L2-terekben

A Hilbert-terek elméletében a Mellin-transzformációt másként vezetik be. Az L2(0,)-tér függvényei esetén a fundamentális sávhoz mindig hozzátartozik 12+i, így ~ definíciója

~:L2(0,)L2(,),{~f}(s):=12π0x12+isf(x)dx.

azaz

{~f}(s):=12π{f}(12+is).

Ezt az operátort gyakran csak mint jelölik, és Mellin-transzformációnak nevezik, de cikkünkben megkülönböztetésként az ~ jelölést használjuk a továbbiakban. A Mellin-inverzió tétele szerint ~ invertálható, és inverze

~1:L2(,)L2(0,),{~1φ}(x)=12πx12isφ(s)ds.

Továbbá ez az operátor izometria, vagyis ~fL2(,)=fL2(0,) minden fL2(0,)-re. Emiatt szerepel a képletben az 1/2π tényező.

A valószínűségszámításban

A valószínűségszámításban a Mellin-transzformáció fontos eszköz a véletlen valószínűségi változók szorzatának eloszlásának vizsgálatához.[2] Ha X véletlen valószínűségi változó, és pozitív része Sablon:Nowrap}, negatív része Sablon:Nowrap}, akkor Mellin-transzformáltja[3]

X(s)=0xsdFX+(x)+γ0xsdFX(x),

ahol γ a Sablon:Nowrap formális határozatlanja. Ez a transzformáció létezik minden komplex s-re egy Sablon:Nowrap} sávban, ahol Sablon:Nowrap.[3]

Az X(it) Mellin-transzformált meghatározza a kiindulási X valószínűségi változó FX eloszlásfüggvényét.[3] Kellemes a Mellin-transzformációnak az a tulajdonsága is, hogy ha X és Y független valószínűségi változók, akkor Mellin-transzformáltjaik összeszorzódnak:

XY(s)=X(s)Y(s)

Laplace-transzformáció hengerkoordináta-rendszerben

A Laplace-transzformáció hengeres koordináta-rendszerben így néz ki:

1rr(rfr)=frr+frr

Két dimenzióban például

2f=1rr(rfr)+1r22fθ2

és három dimenzióban

2f=1rr(rfr)+1r22fφ2+2fz2.

Mellin-transzformációval ez a kifejezés egyszerűbben kezelhető,[4] mivel:

(r2frr+rfr,rs)=s2(f,rs)=s2F

Például a két dimenziós Laplace-egyenlet poláris koordináta-rendszerben:

r2frr+rfr+fθθ=0

beszorozva

1rr(rfr)+1r22fθ2=0

sugármenti Mellin-transzformációval egyszerű harmonikus oszcillátorrá válik:

Fθθ+s2F=0

aminek általános megoldása:

F(s,θ)=C1(s)cos(sθ)+C2(s)sin(sθ)

Most vegyük figyelembe a peremfeltételt:

f(r,θ0)=a(r),f(r,θ0)=b(r)

partikulárisan egyszerűsíti a Mellin-transzformáció:

F(s,θ0)=A(s),F(s,θ0)=B(s).

Ezzel partikularizáljuk a megoldást:

F(s,θ)=A(s)sin(s(θ0θ))sin(2θ0s)+B(s)sin(s(θ0+θ))sin(2θ0s)

A Mellin-transzformáció konvolúciótételével visszatérünk az eredeti feladathoz:

f(r,θ)=rm2θ0cosmθ(0xm1a(x)x2m+2rmxmsin(mθ)+r2mdx+0xm1b(x)x2m2rmxmsin(mθ)+r2mdx)

ahol az inverz transzformáció

1(sin(sϕ)sin(2θ0s);sr)=12θ0rmsin(mϕ)1+2rmcos(mϕ)+r2m

ahol m=π2θ0.

Alkalmazások

A számítástudományban elterjedten használják algoritmusok elemzésére skálainvarianciája miatt. Egy skálázott függvény Mellin-transzformáltja ugyanolyan méretű, mint az eredeti függvény. Ez analóg a Fourier-transzformáció eltolásinvarianciájával. Az időben eltolt függvény Fourier-transzformáltja ugyanolyan méretű, mint az eredetié.

Ez a tulajdonság hasznos a képfelismerésben. A kamera felé közelítő és attól távolodó kép közelítően skálázódik.

Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek

Fordítás

Források

  • M. Koecher, A. Krieg, Elliptische Funktionen und Modulformen, Springer-Verlag Berlin Heidelberg New York 1998, Sablon:ISBN.
  • E. C. Titchmarsh, Introduction to the Theory of Fourier Integrals, Chelsea Publishing Company, 3. Auflage 1986, Sablon:ISBN.
  • D. Zagier, Zetafunktionen und quadratische Körper, Springer-Verlag Berlin Heidelberg New York 1981, Sablon:ISBN.

Sablon:Refbegin

Sablon:Refend

További információk

  • B. Daviess, Integráltranszformációk és alkalmazásaik, Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1983, ISBN 10-4463-7.
  1. Sablon:Cite journal (See notes therein for further references to Cahen's and Mellin's work, including Cahen's thesis.)
  2. Sablon:Harvtxt
  3. 3,0 3,1 3,2 Sablon:Harvtxt
  4. Bhimsen, Shivamoggi, Chapter 6: The Mellin Transform, par. 4.3: Distribution of a Potential in a Wedge, p. 267-8