Fourier-transzformáció

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Fourier-transzformáció függvényen elvégzett integráltranszformáció.

A Joseph Fourier által bevezetett, és ezért róla elnevezett Fourier-transzformáció a jelfeldolgozás hasznos eszköze. Alkalmazásával a vizsgált hullám különböző tulajdonságainak elemzésére van lehetőség, ezért rendkívül sok területen alkalmazzák. Többek között a tudományos kutatásokban, a fizikában az időtérbeli hullámok frekvenciaanalízisében, a spektroszkópiákban, a mérnöki alkalmazásokban az irányítás-, szabályozástechnikában.

A digitális jelfeldolgozás gyakran alkalmazott módszere a diszkrét Fourier-transzformáció (DFT). A gyakorlatban a sok lépést igénylő számítási feladatokban a gyors Fourier-transzformációt (Fast Fourier Transform, FFT) alkalmazzák.

Egy függvény Fourier-transzformáltjára vonatkozóan az alkalmazási területnek megfelelően a szakirodalomban többféle jelöléssel lehet találkozni, mint például:

f~(ξ), f~(ω), F(ξ), (f)(ξ), (f)(ξ), (f), (ω), F(ω), (jω), {f}, (f(t)), {f(t)}

Bár a jelölésrendszer különbözik, a transzformáció jelentése a különböző szakterületeken azonos.

Fourier-sorok

A periodikus függvények Fourier-sorba fejthetők:

f(t)=k=cke2πiν0k

ahol ν0 az alapfrekvencia, a periódus reciproka.

  • A differenciálható függvények Fourier-sora pontonként konvergens, ami nem igaz minden integrálható függvényre (Kolmogorov konstrukciója).
  • Sőt, van folytonos függvény, aminek Fourier-sora periódusonként egy pontban divergál (Reiman).
  • A Dirichlet-Jordan konvergenciatétel szerint az f(x) korlátos változású függvény Fourier-sora minden x pontban f(x)-beli jobb és bal oldali határértékének számtani közepéhez tart.
  • A négyzetesen integrálható függvények Fourier-sora normában konvergens. Ez a Riesz-Fischer-tétel közvetlen következménye.

Folytonos függvény Fourier-transzformáltja

A Fourier-transzformációt a periodikus függvényekre értelmezhető Fourier-sorok alapján, annak nem periodikus függvényekre érvényes általánosításával lehet bevezetni. Egy integrálható f(x) függvény Fourier transzformáltja a következő:

f^(ξ)=f(x) e2πixξdx

Tulajdonságai

Vezessük be a következő műveleteket:

(τhf)(x)=f(x+h) transzláció
(νhf)(x)=hf(x) moduláció
(δhf)(x)=f(hx) dilatáció

Ezek a műveletek a következő kapcsolatban vannak a Fourier-transzformációval:

Fτhf(x)=νhFf(x)
Fνhf(x)=τhFf(x)
Fδhf(x)=1hδ1hFf(x)

Jelölje * a konvolúciót. Ekkor

F(f*g)=FfFg

Legyen Mf=2πitf(t) és jelölje f deriváltját Df. Ha f és Mf is integrálható, akkor Ff mindenütt differenciálható, és

DFf=FMf
FDf=MFf

A Fourier-transzformáció invertálható:

F1f=If(t)e2πixtdt

Példák

  • Háromszögjel:
A háromszögjel különböző közelítései

A háromszögjel fázisszögtől függően szinuszos vagy koszinuszos kifejezésekkel közelíthető. A képletekben h jelöli az amplitúdót:

f(t)=8hπ2[cosωt+132cos3ωt+152cos5ωt+]=8hπ2k=1cos((2k1)ωt)(2k1)2
f(t)=8hπ2[sinωt132sin3ωt+152sin5ωt]=8hπ2k=1(1)k1sin((2k1)ωt)(2k1)2
  • Négyszögjel:
A négyszögjel különböző közelítései

Hasonlóan a négyszögjel:

f(t)=4hπ[sinωt+13sin3ωt+15sin5ωt+]=4hπk=1sin((2k1)ωt)2k1
f(t)=4hπ[cosωt13cos3ωt+15cos5ωt]=4hπk=1(1)k1cos((2k1)ωt)2k1
  • Fűrészfogjel: (növekvő)
A fűrészfogjel különböző közelítései

Ugyanígy közelíthetők szinuszos kifejezésekkel a pontra szimmetrikus függvények. Itt a váltakozó előjelek fáziseltolódást eredményeznek:

f(t)=2hπ[sinωt12sin2ωt+13sin3ωt]=2hπk=1(1)k1sinkωtk
  • Szinuszjel:
A szinuszjel abszolút értékének különböző közelítései
f(t)=h|sinωt|=4hπ[12cos2ωt3cos4ωt15cos6ωt35]=2hπ4hπk=1cos2kωt(2k)21

Diszkrét Fourier-transzformáció

A Fourier-transzformációnak diszkrét változata is van:

Ff=f(n)e2πixn

Sokszor ezt használják a gyakorlatban, mert csak véges sok mintavételezés lehetséges. A függvény értelmezési tartományáról felteszik, hogy diszkrét és véges. Nem tévesztendő össze a Fourier-sorral.

Gyors Fourier-transzformáció

A gyors Fourier-transzformáció (FFT = Fast Fourier Transform) a diszkrét Fourier-transzformált kiszámítására szolgál. Ehhez N=2n egyenközű mintavétel szükséges, ahol n6. Műveletigénye NlogN. A mintavételezés frekvenciáját úgy kell választani, hogy legalább kétszer akkora legyen, mint a maximális feldolgozandó frekvencia, különben torz kép jön létre. Több perióduson át kell mintavételezni úgy, hogy a mintavételezés máshova essen az egyes periódusokban. Például, ha a jel frekvenciája 1 kHz, akkor jobb 2100 Hz-cel mintavételezni, mint 2000-rel, és még jobb mondjuk 4100 Hz-cel, vagy még ennél is nagyobb frekvenciával.

A sor:

y(ω)=T2πn=xneiωtn

ahol

xn=12ππFπFyneiωtndω

Algoritmus

A gyors Fourier-transzformáció rekurzív algoritmus, ami a divide et impera elvén működik.

Legelőször is idézzük fel, hogy a 2n pontú diszkrét Fourier-transzformáció a következőképpen definiálható:

fj=k=02n1xke2πi2njkj=0,,2n1.

Legyenek a páros indexű együtthatók

x'0=x0, x'1=x2, ..., x'n1=x2n2

és ezek diszkrét Fourier-transzformáltja

f'0, ..., f'n1;

hasonlóan, jelölje a páratlan indexű együtthatókat

x'0=x1, x'1=x3, ..., x'n1=x2n1

és legyen ezek diszkrét Fourier-transzformáltja

f'0, ..., f'n1.

Ekkor:

fj=k=0n1x2ke2πi2nj(2k)+k=0n1x2k+1e2πi2nj(2k+1)=k=0n1x'ke2πinjk+eπinjk=0n1x'ke2πinjk={f'j+eπinjf'jha j<nf'jneπin(jn)f'jnha jn

Pszeudokód

Az algoritmus pszeudokódja:

function fft(n,f):

if (n=1)
return f
else 
g=fft(n2,(f0,f2,,fn2))
u=fft(n2,(f1,f3,,fn1))
for k=0 to n21
ck=gk+uke2πik/nck+n/2=gkuke2πik/n
return c

Alkalmazások

A Fourier-transzformációknak és a Fourier-soroknak számos alkalmazásuk van:

  • a valószínűségszámítás, statisztika elméletében
  • a(z elektromágneses) jelfeldolgozásban
  • a hang- és videotechnikában
  • a rezgésanalízisben
  • analóg áramkörök leírásában
  • spektrométerekben
  • differenciálegyenletek megoldásában
  • távközlési rendszerekben
  • az interferometrikus távcsövek (pl. ALMA) jelfeldolgozásában

Források

Kapcsolódó szócikkek

Sablon:Nemzetközi katalógusok Sablon:Portál