Laplace-operátor

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Laplace-operátor (jele: Δ) a több dimenziós analízis fontos differenciáloperátora, ami megadja egy több dimenziós függvény tiszta második deriváltjainak összegét.

Hasonló operátor a nabla operátor (jele: ∇).

Általában

Skalármező Laplace-operátora:

Δf=div(gradf)

Vektormezőre:

ΔA=grad(divA)rot(rotA)

A divergencia (div), a rotáció (rot) és a gradiens (grad) invarianciája miatt ez a definíció független a koordináta-rendszertől. Ha a Laplace-operátort skalármezőre alkalmazzák, akkor skalármezőt ad. Vektormezőre alkalmazva vektormezőt eredményez. n koordinátavektorra a Laplace-operátor így néz ki:

Δ=2=k=1n2xk2.

a definíció alapján, ahol a nabla operátor.

Más koordináta-rendszerekben más alakja van; kiszámításához transzformálni kell a derékszögű koordináta-rendszert.

Egy dimenzióban

Egy dimenzióban a Laplace-operátor a második deriváltra redukálódik. Az egyváltozós f(x) függvényre tehát formálisan felírható a következő egyenlet:

Δf(x)=d2f(x)dx2.

Két dimenzióban

Az f(x,y) kétváltozós függvényre alkalmazva a Laplace-operátort:

derékszögű koordinátákban:

Δf(x,y)=2f(x,y)x2+2f(x,y)y2

polárkoordinátákban:

Δf(r,ϕ)=2fr2+1rfr+1r22fϕ2

vagy

Δf(r,ϕ)=1rr(rfr)+1r22fϕ2

Három dimenzióban

A f(x,y,z) háromváltozós függvényre adódik

derékszögű koordináta-rendszerben

Δf(x,y,z)=2f(x,y,z)x2+2f(x,y,z)y2+2f(x,y,z)z2

hengerkoordinátákban

Δf(ρ,ϕ,z)=1ρρ(ρfρ)+1ρ22fϕ2+2fz2

az f(r,ϑ,ϕ) gömbi koordinátákkal

Δf(r,ϑ,ϕ)=1r2r(r2fr)+1r2sinϑϑ(sinϑfϑ)+1r2sin2ϑ2fϕ2

Az egyenlőségjel utáni első tag helyett a következő is írható: 1r2r2(rf) vagy akár 2r2+2rfr .

A Laplace-operátor Green-függvénye GΔ(x,x)=14πxx+F(x,x) mit ΔF(x,x)=0.

Ekkor teljesül: ΔGΔ(x,x)=δ(xx), ahol δ a delta-disztribúció. Az elektrodinamikában a Green-függvényt a peremérték-probléma megoldásához használják.

Megjegyzések

A Laplace-operátor megjelenik például a Laplace-egyenletben:

Δφ=0

Ennek kétszer folytonosan differenciálható megoldásai a harmonikus függvények.

Mivel a Hesse-mátrix az összes második deriváltból képzett mátrix, azért a Laplace-operátor éppen a Hesse-mátrix nyoma.

Az angol nyelvű szakirodalomban a Laplace-operátor jele 2.

A Laplace-operátor az idő szerinti deriválttal együtt a d'Alembert-operátort adja:

=1c22t2Δ

Ez az operátor a Laplace-operátor általánosításának tekinthető a Minkowski-tereken.

Tulajdonságok

A Laplace-operátor forgásszimmetrikus, azaz ha f kétszer differenciálható és R forgatómátrix, akkor

(Δf)R=Δ(fR),

ahol „“ a függvénykompozíciót jelöli.

Lásd még: rotáció, divergencia, gradiens

Diszkrét Laplace-operátor és képfeldolgozás

A képfeldogozásban a Laplace-operátort az élek felderítésére, megjelenítésére használják. Az él a jel második deriváltjának nullátmeneteként jelentkezik. Agn és gnm diszkrét jeleken a Laplace-operátort hajtogatásként alkalmazzák. Itt alkalmazzák a következő maszkokat:

1D-szűrő: Dx2=[121]
2D-szűrő: 𝐃xy2=[010141010]

A kétdimenziós szűrőnek van egy másik változata:

2D-Filter: 𝐃xy2=[111181111]

Ezek a differenciálhányadosok diszkretizálásával kaphatók.

Laplace–Beltrami-operátor

Értelmezése

A Laplace-operátor eredetileg az euklideszi térben van értelmezve. A riemanni geometria formalizmusa segítségével adódik a lehetőség arra, hogy általánosítsák a görbült felületekre, és a Riemann-sokaságokra. Ez az általánosított operátor a Laplace–Beltrami-operátor.

Definíció: a Laplace-Beltrami-operátor az (általánosított) gradiens (általánosított) divergenciája.

Az f:M sokaságon értelmezett skalárfüggvény gradiense vektormező M-en.

Az M sokaság minden x pontjában fennáll a vTxM érintővektorra:

gradf(x),v=df(x)(v)

Itt df(x) az f(x) függvény deriváltja x-ben, és ezt az érintőtér lineáris formájának fogják fel.

A gradiens kontravariáns komponensei így számíthatók:

(gradf)i=if=gijjf

az Einstein-féle összegkonvencióval. Ez azt jelenti, hogy j az összegben 1-től n-ig megy. A gij-k a gij metrikus tenzor inverz mátrixának elemei. Tehát gijgjk=δki, ahol δki a Kronecker-delta.

Az X vektormező divergenciája az M sokaságon az X vektormező szerinti térfogatelemek LX Lie-deriváltjával

(divX)voln:=Xvoln

Ha g a sokaság metrikus tenzora, akkor a térfogatelem a helyi koordináták szerint

voln:=|g|dx1dxn

Itt |g|:=|detgij| a metrikus tenzor determinánsának abszolútértéke.

A dxi-k a

i:=xi

bázisvektorok kovektorai, és bázist alkotnak a helyi koordináta-rendszer duális terében.

Helyi koordinátákban

divX=1|g|i(|g|Xi).

Összesítve a Laplace-Beltrami-operátor:

Δf=div gradf=1|g|i(|g|if).

Alakjai

A szorzás- és láncszabállyal erre az alakra hozható:

Δf=iif+(if)iln|g|

Mivel a háromdimenziós euklideszi térben a derékszögű koordináta-rendszerre |g|=1, azért Δf=iif adódik, ami éppen megfelel a Laplace-operátornak. A (+,-,-,-) vagy (-,+,+,+) Minkowski-metrikával a D'Alembert-operátor áll elő.

A Laplace-Beltrami-operátorba az euklideszi polár-, henger- vagy gömbi metrikus tenzorokat helyettesítve is a Laplace-operátort kapjuk ezekben a koordináta-rendszerekben felírva, mert a polár- és hengerkoordinátákra |g|=r és |g|=ρ, a gömbi koordinátákra pedig |g|=rsinθ.

A Laplace-Beltrami-operátor felírható a Christoffel-szimbólumokkal is:

Δf=gij(2fxixjΓijkfxk).

A d külső deriválttal és az általánosított divergenciával bizonyítható a sokaságokra a következő azonosság:

Mdf(X)voln=MfdivXvoln.

Alkalmas f és h függvényekre:

MfΔhvoln=Mgradf,gradhvoln=MhΔfvoln.


Források

  • Otto Forster: Analysis 3. - 3. Auflage. - Braunschweig ; Wiesbaden : Vieweg, 1984
  • Martin Schottenloher: Geometrie und Symmetrie in der Physik. - Braunschweig ; Wiesbaden : Vieweg, 1995

Sablon:Nemzetközi katalógusok