Kongruencia

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A kongruencia a számelméletben az oszthatósági kérdéseket, a maradékokkal való számolást radikálisan leegyszerűsítő jelölésmód.

A kongruencia egy reláció, amelyet az egész számok halmazán értelmezünk. Egy ilyen reláció kifejezi, hogy két szám adott számmal vett osztási maradéka egyenlő-e. Ezen relációkon és azok között végezhetünk műveleteket (összeadás, kivonás, szorzás, osztás, hatványozás – elvégzésükhöz különböző feltételeknek kell teljesülni, ezeket lásd lejjebb). Azonban ennél komolyabb dolgokra is használatos, amire példa a maradékosztályok vagy Chevalley tétele.

Ha két egész szám nem kongruens, akkor inkongruensnek nevezik őket.

Definíció

Legyen a,b tetszőleges egész szám, m zérótól különböző természetes szám.

Azt mondjuk, hogy a kongruens b-vel modulo m, azaz hogy a és b egészek m-mel vett osztási maradéka egyenlő, ha

mab

azaz

k:a=km+b

Jelölése: ab(modm) vagy ab(m).

Lehet találkozni a következő jelölésekkel is:

  • abmodm
  • abmodm
  • amb

Ha a nem kongruens b-vel modulo m, azt mondjuk, inkongruens vele, és a≢b(modm) vagy a≢b(m) alakban jelöljük.

Az itt szereplő mod a matematikai maradékképző függvény, ami a maradékos osztás maradékát rendeli a számhoz.

Példák

Az 5 kongruens 11-gyel modulo 3, mert 5:3=1 maradék 2, és 11:3=3 maradék 2. A két maradék megegyezik, mivel 115=6=23.

Az 5 inkongruens 11-gyel modulo 4, mivel 5:4=1 maradéka 1 és 11:4=2 maradék 3; a maradékok nem egyeznek.

A −8 kongruens 10-zel modulo 6, hiszen a 6-tal vett osztási maradék mindkét esetben 4. Valóban, 8=(2)6+4.

Története

A kongruenciák ma is használatos elméletét 1801-ben Carl Friedrich Gauss dolgozta ki Disquisitiones Arithmeticae című művében. Magát a fogalmat már Christian Goldbach 1730-ban Leonhard Euler-nek írt levelében is használta, azonban korántsem olyan mélységben, mint Gauss. Goldbach a szimbólum helyett a jelet használta.[1]

Sőt, már Ch'in Chiu-Shao kínai matematikus is ismerte a fogalmat, amivel kapcsolatos elméletét az 1247-ben írt Matematikai értekezés kilenc fejezetben című művében le is írt. Ebben szerepelt a kínai maradéktétel egy formája is.[2]

Elemi tulajdonságai

A kongruencia ekvivalenciareláció, azaz reflexív, szimmetrikus és tranzitív: tetszőleges a,b,c, valamint m+ esetén

  • aa(modm)
  • ab(modm)ba(modm)
  • ab(modm), bc(modm)ac(modm)

Az ekvivalenciaosztályokat maradékosztályoknak nevezzük. Az elnevezés arra utal, hogy megfeleltethetőek az m-mel való osztás lehetséges maradékainak.

Sablon:Bővebben

A kongruenciára kimondható számos, az egyenlőségre érvényes azonosság megfelelője: kongruens számok összege és szorzata is kongruens. Legyen a,b,c,d és m,n+. Ekkor

  • ab(modm), cd(modm)a+cb+d(modm)
  • ab(modm), cd(modm)acbd(modm)
  • ab(modm), cd(modm)acbd(modm)

Az egyenlőség a kongruencia speciális esetének is tekinthető:

ab(mod0)a=b.

Ha f[X] polinom az egész számok fölött, akkor

f(a)f(a)(modm)

Kongruencia osztása egész számmal

Az osztásnál már nem olyan egyszerű a helyzet, mint az egyenleteknél, ugyanis ha a szám amivel osztani szeretnénk nem relatív prím a modulussal, akkor a modulust is osztani kell.
Legyen  d=(c,m) a c és m egészek legnagyobb közös osztója. Ekkor acbc(modm)ab(modmd).

Ennek az állításnak megnézzük a bizonyítását is, a többi állításé is hasonlóan történik.

Definíció alapján: acbc(modm)m(ab)c, ami ekvivalens a md(ab)cd oszthatósággal.
Mivel (md,cd)=1, ezért a fenti oszthatóság pontosan akkor teljesül, ha mdab, ami a kongruencia definíciója alapján épp az állítás.

Megjegyzés: a tétel következménye, hogy acbc(modm),(c,m)=1ab(modm).

Ez azt is jelenti, hogy, ha d osztója m-nek, akkor ab(modm) esetén ab(modd).

Fontos megemlítenünk a következő két tételt, ugyanis a kongruenciákkal kapcsolatban nagyon gyakran felmerülnek, és nagy segítséget nyújtanak bizonyos feladatok, tételek megoldásában.

Euler–Fermat-tétel

Sablon:Bővebben A tétel a moduláris számelmélet egyik legfontosabb állítása, nagyon sok komolyabb tétel bizonyításánál felhasználható, és ami által azok bizonyítása is lényegesen leegyszerűsödik.
A tétel állítása:

a,m,m>1,(a,m)=1aφ(m)1(modm)

A kis Fermat-tétel

Sablon:Bővebben A tétel az Euler-Fermat-tétel egy speciális esete, mely időben korábban fogalmazódott meg, és a bizonyítása egy évszázaddal megelőzte az általános esetet. Itt a modulus prím, ekkor a φ(p)=p1 miatt a következő állítást kapjuk:

Ha a egész szám, p olyan prím, ami nem osztja a-t, akkor ap11(modp).

A tétel egy másik, gyakori alakja:

Ha a egész szám, p prím, akkor apa(modp).

Kínai maradéktétel

A kínai maradéktétel szerint: Ha m1,m2,,mk nullától különböző egész számok, és m a legkisebb közös többszörösük, akkor:

aa(modmκ) minden κ=1,2,,kaa(modm)

Hatványozás

Ha n0 természetes szám, akkor

an(a)n(modm)

Relatív prím a és m esetén teljesül az Euler-Fermat-tétel:

aφ(m)1(modm),

ahol φ(m) az Euler-féle φ-függvény. Ebből következik anan(modm), hogyha nn(modφ(m)). Ennek speciális esete a kis Fermat-tétel.

Példák

  • Ha t0, akkor tatb(mod|t|m).
  • Ha a páratlan, akkor a21(mod8).
  • Minden egész számra teljesül a következők valamelyike:

a30(mod9) vagy a31(mod9) vagy a38(mod9).

  • Ha a, akkor a3a(mod6).
  • Minden egész számra teljesül a következők valamelyike:
a30(mod7) vagy a31(mod7) vagy a36(mod7).
  • Minden egész számra teljesül a következők valamelyike:
a40(mod5) vagy a41(mod5).
  • Hogyha a teljes hatodik hatvány, azaz négyzet- és köbszám is, akkor a0(mod36) vagy a1(mod36) vagy a9(mod36) vagy a28(mod36).
  • Legyen p prímszám úgy, hogy n<p<2n. Ekkor (2nn)0(modp).
  • Legyen a páratlan, n>0 pozitív egész szám. Ekkor a2n1(mod2n+2).
  • Legyen p>3, illetve p és q=p+2 ikerprímek. Ekkor pq1(mod9).

A kongruenciaosztályok gyűrűje

A modulo n nullával kongruens számok az egész számok egy ideálját alkotják, az n a más számokkal kongruensek pedig ennek mellékosztályait. Így definiálhatjuk a n=/n faktorcsoportot, amelynek elemei az an={,a2n,an,a,a+n,a+2n,} maradékosztályok. (Néha az [a] jelölést is használják.) A faktorcsoport a 0n,1n,2n,,n1n elemekből áll, műveletei egyszerűen visszavezethetőek az egész számok műveleteire:

  • an+bn=a+bn
  • anbn=abn
  • anbn=abn

n ezekkel a műveletekkel egy kommutatív gyűrű; ha n prím, akkor (és csak akkor) test.

Algebra

Sablon:Bővebben

Azt mondjuk, hogy n szám teljes maradékrendszert alkot modulo m, ha páronként inkongruensek, és n=m. A teljes maradékrendszer teljes marad, ha minden eleméhez hozzáadjuk ugyanazt az egész számot, vagy minden elemét megszorozzuk egy, az m modulushoz relatív prím tényezővel.

Egy maradékosztály redukált maradékosztály, ha reprezentánsai relatív prímek a modulushoz. Ha minden redukált maradékosztályt egy szám reprezentál, akkor a reprezentánsok redukált maradékrendszert alkotnak. Számuk éppen az m modulusnál kisebb, m-hez relatív prímek száma (Euler-féle φ függvény).

Adott m modulus esetén a redukált maradékrendszer maradékosztályai csoportot alkotnak a szorzásra, de az összeadásra nem. Például, ha m kettőhatvány, akkor a redukált maradékrendszer éppen a páratlan maradékosztályokból fog állni. A modulo m összes maradékosztály csoportot alkot az összeadásra, de a szorzásra általában nem; a maradékosztályok gyűrűje nem nullosztómentes. Például modulo 6 a 2 és a 3 maradékosztályának szorzata a 6 maradékosztálya, ami éppen a 0 maradékosztály. Ez prím modulusra nem fordulhat elő; prím modulussal nincsenek nullosztók, és minden nem nulla maradékosztálynak van inverze. Ha a modulus prím, akkor a maradékosztályok testet alkotnak.

Rend

Sablon:Bővebben Legyen  (a,m)=1. A legkisebb olyan k+ számot, melyre ak1(modm), az a (multiplikatív) rendjének nevezzük modulo m.
Jelölése:  om(a).

Megjegyzés: Az EulerFermat-tételből következik, hogy minden  (a,m)=1 esetén létezik az a-nak rendje és om(a)φ(m). Ha (a,m)1, akkor a-nak nem létezik ilyen szám.

Primitív gyök

Egy g számot primitív gyöknek nevezünk modulo m, ha om(g)=φ(m), azaz ha a g rendje a nála kisebb, m-hez relatív prímek száma (Euler-féle φ függvény).

Primitív gyök létezik, ha a modulus prím, kettőhatvány, prímnégyzet, vagy egy prímszám kétszerese.

Index (diszkrét logaritmus)

Legyen p prím, g primitív gyök modulo p és (a,p)=1. Ekkor az a-nak a g alapú indexén azt a 0kp2 számot értjük, melyre agk(modp).
Jelölés:  indg,p(a) (Ha a g primitív gyök vagy a p prím egyértelmű adott feladatnál, akkor a jelölésből elhagyható.)

Lineáris kongruenciák

Sablon:Bővebben

axb(modm)a,b,m+

Ezen kongruenciák megoldásakor azokat az egészeket keressük, ami egy bizonyos számmal (modulus) osztva meghatározott maradékot ad. Ezek a diofantoszi egyenletek megfelelői, mindössze más alakban írjuk fel. A megoldásokat maradékosztályokként keressük, és a megoldásszámon a megoldó maradékosztályok számát értjük. Ez a lineáris kongruencia akkor oldható meg, ha g=lnko(a,m) a b számnak is osztója. Ekkor g-vel lehet egyszerűsíteni, és modulo mg megoldani a kongruenciát. Visszahelyettesítve a megoldást az eredeti kongruenciába, g megoldást találunk.

A megoldást kibővített euklideszi algoritmussal megtalálhatjuk, ahonnan kapjuk az s, t egészeket úgy, hogy:

g=lnko(a,m)=sa+tm

Innen egy megoldás kapható, mint:

x1=scg,

a többi pedig ettől mg-szeresben különbözik.

Például 4x10(mod18) megoldható, hiszen lnko(4,18)=2 osztója a 10-nek is, és a megoldásszám 2. A kibővített euklideszi algoritmus eredménye 2=44+118, amiből adódik az x1=4102=20 megoldás. A megoldások egy maradékosztályt alkotnak modulo 182=9, így a megoldáshalmaz {,20,11,2,7,16,25,}.

Magasabb fokú kongruenciák

Sablon:Bővebben Legyen m>0 adott, f(x)=a0+a1x+akxk egész együtthatós polinom. Ekkor tekinthetjük az f(x)0(modm) egyismeretlenes kongruenciát, melynek megoldásait modulo m keressük, azaz azon maradékosztályokat, amelyek kielégítik a kongruenciát.

Ezen kongruenciákat hasonlíthatjuk a magasabb fokú egyenletekhez. Ezek megoldása bizonyos esetekben nagyon leegyszerűsíthető, de nincsenek megoldóképletek, csak algoritmusok, amelyek elvezetnek a kívánt eredményhez.

Szimultán kongruenciák

Egy

a1xc1(modm1)
a2xc2(modm2)
a3xc3(modm3)

alakú szimultán kongruencia megoldható, ha:

  • minden i-re ci osztható gi=lnko(ai,mi)-vel, azaz minden kongruencia egyenként megoldható,
  • és minden migi relatív prím.

A kínai maradéktétel bizonyítása megoldási módszert ad a szimultán kongruenciákra.

Kapcsolat a modulo függvénnyel

Ha a,b,m, m0, akkor:

ab(modm)(amodm)=(bmodm)(ab)modm=0

Programozáskor ügyelni kell arra, hogy több programozási nyelv a matematikaitól eltérően definiálja a maradékot negatív számokra. A szimmetrikus maradékképzés helyett az

(amodm):=aamm

matematikai modulo függvényt kell alkalmazni, melynek előjele m előjelétől függ. Ezzel a definícióval (1)mod7=6, és az azonos maradékosztályba tartozó számok ugyanazt a maradékot adják ugyanarra a modulusra.

Alkalmazások

A következőkben a kongruenciák néhány alkalmazása következik.

Források

Fordítás

Sablon:Fordítás

Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek

  1. Peter Bundschuh: Einführung in die Zahlentheorie. 5. Auflage. Springer, Berlin 2002, Sablon:ISBN
  2. Song Y. Yan: Number theory for computing. 2. Auflage. Springer, 2002, Sablon:ISBN, S. 111–117