Erdős–Szemerédi-tétel

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az Erdős–Szemerédi-tétel a matematika, azon belül a számelmélet, kombinatorika, az ergodelmélet és a harmonikus analízis határterületén elhelyezkedő aritmetikus kombinatorika fontos eredménye, amit Erdős Pál és Szemerédi Endre 1983-ban bizonyítottak be.[1] A tétel azt állítja, hogy a valós számok bármely véges halmazából képezett páronkénti összegek, illetve páronkénti szorzatok halmazai közül legalább az egyik lényegesen nagyobb elemszámú halmaz az eredetinél. Precízebben, állítja olyan c és ε pozitív konstansok létezését, melyekre igaz, hogy

max(|A+A|,|AA|)c|A|1+ε

ahol A valós számok véges elemszámú, nem üres halmaza, számossága |A|, továbbá A+A={a+b:a,bA} megegyezik A önmagán értelmezett összeghalmazával és AA={ab:a,bA}.

Általában az A + A összeghalmaz akkor összemérhető A-val, ha A számtani sorozat, A · A pedig akkor összemérhető A-val, ha A mértani sorozat. Az Erdős–Szemerédi-tétel felfogható tehát annak a kimondásának, hogy bármekkora is legyen egy véges halmaz, nem képes egyszerre úgy viselkedni, mint egy számtani sorozat és egy mértani sorozat. Más megközelítésben annak a kimondása, hogy a valós számegyenesnek nincs olyan részhalmaza, ami egy véges részgyűrűre vagy résztestre emlékeztet. Az Erdős–Szemerédi-tétel az első példa az összeg-szorzat jelenségre (sum-product phenomenon), amiről ma már ismert, hogy a gyűrűk és testek (köztük a véges testek) jelentős részén fellép.[2]

Erdős és Szemerédi sejtése szerint ε 1-hez tetszőlegesen közel vihető. Ebben a tekintetben a legjobb 2009-2016 között Solymosi József eredménye volt,[3] aki bizonyította, hogy ε tetszőlegesen közel vihető 1/3-hoz. Ezt 2016-ban Misha Rudnev, Ilya Shkredov és Sophie Stevens javították 1/3+1/1509-re,[4] majd 2018-ban George Shakan 1/3+5/5277-ra.[5]

Jegyzetek

Sablon:Reflist

További információk