Citokróm c-oxidáz

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sablon:Protein infobox A citokróm c-oxidáz, más néven IV. komplex (korábban Sablon:EC, ma transzlokázként Sablon:EC) nagy transzmembrán proteinkomplex baktériumokban, archeákban és eukarióták mitokondriumaiban.[1]

Ez a sejtlégzés elektrontranszportjának utolsó enzime a membránban. 4 citokróm c-molekulából vesz fel elektront, melyeket egy oxigénre és 4 protonra visz át, 2 vízmolekulát adva. A belső vizes fázis 4 protonjának kötése mellett további 4 protont visz át a membránon, növelve a protonpotenciál különbségét, melyet az ATP-szintáz adenozin-trifoszfát-szintézisre használ.

Szerkezet

A komplex

A komplex nagy belsőmembrán-protein néhány fém prosztetikus csoporttal és emlősökben 14 fehérjealegységgel.[2] Az emlősökben 11 sejtmagi és 3 mitokondriális eredetű alegység van. A komplex 2 hemet, egy citokróm a-t, egy citokróm a3-at és 2 réz központot (CuA és CuB) tartalmaz.[3] A citokróm a3 és a CuB kétmagú központot alkot, mely az oxigénredukció helye. A citokróm c, mely a sejtlégzés előző részében redukálódik (citokróm bc1 komplex, III. komplex) a CuA kétmagú központnál ad át elektront, Sablon:Chem-tartalmú citokróm c-vé oxidálódva. A redukált CuA központ elektront ad át a citokróm a-nak, mely a citokróm a3–CuB központnak adja át. A két fémion távolsága 4,5 Å, és hidroxidiont koordinálnak teljesen oxidált állapot esetén.

A citokróm c-oxidáz röntgenkrisztallográfiai vizsgálatai különös poszttranszlációs módosulást mutatnak, ahol a Tyr(244) 6. szénatomja a His(240) ε-N-je kötődik a Bos-enzimben. Fontos a citokróm a3–CuB központ 4 elektronjának felvételében az oxigén és a protonok vízzé alakításában. Erről korábban úgy gondolták, hogy peroxid intermedieren megy keresztül, mely szuperoxidképzéshez vezetett volna, azonban a jelenleg elfogadott mechanizmus gyors 4 elektronos redukciót használ az O–O kötés azonnali megszüntetésével, szuperoxidképző intermedier nélkül.[4]Sablon:Rp

Állandó alegységek

A citokróm c-oxidáz komplex állandó alegységei[5][6]
Szám Alegységnév Humán fehérje Fehérje UniProt-leírása A humán fehérje Pfam-családja
1 Cox1 COX1_HUMAN Citokróm c-oxidáz, 1. alegység Sablon:Pfam
2 Cox2 COX2_HUMAN Citokróm c-oxidáz, 2. alegység Sablon:Pfam, Sablon:Pfam
3 Cox3 COX3_HUMAN Citokróm c-oxidáz, 3. alegység Sablon:Pfam
4 Cox4i1 COX41_HUMAN Citokróm c-oxidáz, 4. alegység, 1. izoforma, mitokondriális Sablon:Pfam
5 Cox4a2 COX42_HUMAN Citokróm c-oxidáz, 4. alegység, 2. izoforma, mitokondriális Sablon:Pfam
6 Cox5a COX5A_HUMAN Citokróm c-oxidáz, mitokondriális 5A alegység Sablon:Pfam
7 Cox5b COX5B_HUMAN Citokróm c-oxidáz, mitokondriális 5B alegység Sablon:Pfam
8 Cox6a1 CX6A1_HUMAN Citokróm c-oxidáz, mitokondriális 6A1 alegység Sablon:Pfam
9 Cox6a2 CX6A2_HUMAN Citokróm c-oxidáz, mitokondriális 6A2 alegység Sablon:Pfam
10 Cox6b1 CX6B1_HUMAN Citokróm c-oxidáz, 6B1 alegység Sablon:Pfam
11 Cox6b2 CX6B2_HUMAN Citokróm c-oxidáz, 6B2 alegység Sablon:Pfam
12 Cox6c COX6C_HUMAN Citokróm c-oxidáz, 6C alegység Sablon:Pfam
13 Cox7a1 CX7A1_HUMAN Citokróm c-oxidáz, mitokondriális 7A2 alegység Sablon:Pfam
14 Cox7a2 CX7A2_HUMAN Citokróm c-oxidáz, mitokondriális 7A2 alegység Sablon:Pfam
15 Cox7a3 COX7S_HUMAN Citokróm c-oxidáz, feltételezett mitokondriális 7A3 alegység Sablon:Pfam
16 Cox7b COX7B_HUMAN Citokróm c-oxidáz, mitokondriális 7B alegység Sablon:Pfam
17 Cox7c COX7C_HUMAN Citokróm c-oxidáz mitokondriális 7B alegység Sablon:Pfam
18 Cox7r COX7R_HUMAN Citokróm c-oxidáz mitokondriális 7A alegységgel kapcsolatos fehérje Sablon:Pfam
19 Cox8a COX8A_HUMAN Citokróm c-oxidáz, mitokondriális 8A alegység Sablon:Pfam
20 Cox8c COX8C_HUMAN Citokróm c-oxidáz, mitokondriális 8C alegység Sablon:Pfam
Összetevő alegységek[7][8][9]
1 Coa1 COA1_HUMAN Citokróm c-oxidáz, 1. összetevőfaktor-homológ Sablon:Pfam
2 Coa3 COA3_HUMAN Citokróm c-oxidáz, mitokondriális 3. összetevőfaktor-homológ Sablon:Pfam
3 Coa4 COA4_HUMAN Citokróm c-oxidáz, mitokondriális 4. összetevőfaktor-homológ Sablon:Pfam
4 Coa5 COA5_HUMAN Citokróm c-oxidáz, 5. összetevő faktor Sablon:Pfam
5 Coa6 COA6_HUMAN Citokróm c-oxidáz 6. összetevőfaktor-homológ Sablon:Pfam
6 Coa7 COA7_HUMAN Citokróm c-oxidáz 7. összetevőfaktor Sablon:Pfam
7 Cox11 COX11_HUMAN Citokróm c-oxidáz COX 11 mitokondriális összetevő fehérje Sablon:Pfam
8 Cox14 COX14_HUMAN Citokróm c-oxidáz, összetevő fehérje Sablon:Pfam
9 Cox15 COX15_HUMAN Citokróm c-oxidáz COX15 összetevőfehérje-homológ Sablon:Pfam
10 Cox16 COX16_HUMAN Citokróm c-oxidáz COX16 mitokondriális összetevőfehérje-homológ Sablon:Pfam
11 Cox17 COX17_HUMAN Citokróm c-oxidáz rézchaperon Sablon:Pfam
12 Cox18[10] COX18_HUMAN Mitokondriális belsőmembrán-protein (citokróm c-oxidáz, 18. összetevő fehérje) Sablon:Pfam
13 Cox19 COX19_HUMAN Citokróm c-oxidáz összetevő fehérje Sablon:Pfam
14 Cox20 COX20_HUMAN Citokróm c-oxidáz, 20. fehérjehomológ Sablon:Pfam

Összetétel

A COX létrehozása az élesztőben komplex folyamat, mely a holoenzimet alkotó hidrofób részek gyors és irreverzibilis összeállása, valamint a külső hidrofób részekkel rendelkező mutáns alegységek összeállása miatt nem teljesen ismert.[11] A COX alegységeket magi és mitokondriális genom is kódolja. A COX katalitikus magját alkotó 3 alegységet a mitokondriális genom kódolja.

Hemes and cofactors are inserted into subunits I & II. The two heme molecules reside in subunit I, helping with transport to subunit II where two copper molecules aid with the continued transfer of electrons.[12] Subunits I and IV initiate assembly. Different subunits may associate to form sub-complex intermediates that later bind to other subunits to form the COX complex.[11] In post-assembly modifications, COX will form a homodimer. This is required for activity. Dimers are connected by a cardiolipin molecule,[11][13][14] which has been found to play a key role in stabilization of the holoenzyme complex. The dissociation of subunits VIIa and III in conjunction with the removal of cardiolipin results in total loss of enzyme activity.[14] Subunits encoded in the nuclear genome are known to play a role in enzyme dimerization and stability. Mutations to these subunits eliminate COX function.[11]

Assembly is known to occur in at least three distinct rate-determining steps. The products of these steps have been found, though specific subunit compositions have not been determined.[11]

Synthesis and assembly of COX subunits I, II, and III are facilitated by translational activators, which interact with the 5’ untranslated regions of mitochondrial mRNA transcripts. Translational activators are encoded in the nucleus. They can operate through either direct or indirect interaction with other components of translation machinery, but exact molecular mechanisms are unclear due to difficulties associated with synthesizing translation machinery in-vitro.[15][16] Though the interactions between subunits I, II, and III encoded within the mitochondrial genome make a lesser contribution to enzyme stability than interactions between bigenomic subunits, these subunits are more conserved, indicating potential unexplored roles for enzyme activity.[17]

Biokémia

A teljes reakció:

4 Sablon:Chem-citokróm c + 4 Sablon:Chem + Sablon:Chem → 4 Sablon:Chem-citokróm c + 2 Sablon:H2O, ΔfGo=218kJmol

Két elektron két citokróm c-ről kerül át a CuA-n és a citokróm a-n keresztül a citokróm a3–CuB központig, a fémeket Sablon:Chem és Sablon:Chem ionra redukálva. A hidroxidligandum protonálódik és vízként távozik, üres helyet hagyva a fémek közt, melyet az oxigén kitölt. Ez gyorsan redukálódik, 2 elektron a Sablon:Chem-citokróm a3-ról jön, mely a ferriloxoformává alakul (Sablon:Chem=O). A CuB-hez közeli oxigén felvesz egy elektront a Sablon:Chem-ről és egyet a Tyr(244) hidroxilcsoportjáról, ami így tirozilgyök lesz. A második oxigén hidroxidionná válik 2 elektron és 1 proton felvételével. Egy újabb elektron egy másik citokróm c-ről kerül át az első 2 elektronhordozón át a citokróm a3–CuB központhoz, ez a tirozilgyököt Tyr-ná, a Sablon:Chem-hoz kötődő hidroxidot vízzé alakítja. Még egy újabb citokróm c-ről egy elektron a CuA-n és a citokróm a-n keresztül áthaladva a Sablon:Chem=O csoportot Sablon:Chem-ra redukálja, az oxigén ezzel egyidejűleg protont vesz fel, így hidroxidionná téve a citokróm a3–CuB központban, ahogy a ciklus elején volt. Tehát 4 redukált citokróm c oxidálódik, az oxigén és a protonok vízzé válnak.[4]Sablon:Rp

A citokróm c-oxidáznak hagyományosan 6 állapotát különböztetik meg.[18] Az A állapotban Sablon:Chem és kétatomos oxigén található, a CuB oxidációs száma 1. Ebből alakul ki a P állapot, ahol nem ismert a vas, az oxigén és a réz állapota: korai Raman-spektroszkópiai mérések szerint peroxid volt benne jelen,[19] későbbi eredmények azonban egy oxoferrilcsoport jelenlétét erősítették meg,[20] azonban még újabban ismét megjelentek a peroxidelméletet támogató tanulmányok.[21] A P állapotból alakul ki az F állapot egy elektron bekerülésével, itt a vas Sablon:Chem, az oxigén Sablon:Chem, a CuB Sablon:Chem. Ebből 2 proton és 1 elektron be-, illetve víz kilépésével alakul ki az O állapot, Sablon:Chem és Sablon:Chem ionokkal, ebből a réz elektronfelvételével az az E, majd a vaséval az R jön létre.[18] A P. denitrificans citokróm c-oxidázának egyes állapotai krioelektromikroszkópiai vizsgálata során kiderült, hogy az O állapot Soret-csúcsán az abszorpciós maximum 426 nm, az R állapot esetén ez 448-ra tolódott el,[18] ezenkívül a fehérje 6 oxigénmolekulát tudott megkötni.[18]

Gátlás

A COX 3 konformációs állapotban (teljesen oxidált, részben redukált, teljesen redukált) létezik. Minden inhibitor affinitása más állapotban nagy. A teljesen oxidált állapotban a hem a3 és a CuB központok is oxidáltak, e változat aktivitása a legnagyobb. Egy 2 elektronos redukció elindítja az oxigén aktív helyhez való kötését lehetővé tevő konformációváltozást. 4 elektron teljesen redukálja az enzimet. Teljesen redukált állapotát, ahol Sablon:Chem van a hemben, és a CuB oxidációs száma 1, a nyugalmi, inaktív állapotnak tekintik.[22]

A cianid, azid és szén-monoxid[23] egyaránt kötődnek a citokróm c-oxidázhoz, gátolva működését és kémiai asphyxiatiót okozva. Több oxigén szükséges a gátlóanyag-koncentrációk növekedésének ellensúlyozására, csökkentve a sejt metabolikus aktivitását inhibitor jelenlétében. Más ligandumok, például a nitrogén-monoxid vagy a kén-hidrogén szintén gátolhatják a COX-t a szabályzóhelyekhez kötve, csökkentve a sejtlégzés mértékét.[24]

A cianid a COX nem kompetitív inhibitora,[25][26] a részben redukált állapothoz kötve és az enzim továbbredukcióját akadályozva. Teljesen oxidált enzimhez a cianid lassan köt nagy affinitással. Elektrosztatikusan stabilizálja a két fémet azzal, hogy közéjük kerül. A nagy nitrogén-monoxid-koncentráció, például az enzimhez kívülről adva, megfordítja a cianidgátlást.[27]

A nitrogén-monoxid reverzibilisen[28] kötődhet bármely fémionhoz, nitritté válva. A NO és a Sablon:Chem az oxigénnel versenyeznek, csökkentve a sejtlégzés mértékét. Az endogén NO azonban segíti a Sablon:Chem-gátlást. A magasabb NO-szint magasabb cianidgátlást okoz.[22] Ilyen kis koncentráció mellett a citokróm c-oxidáz NO-gátlása előnyös, például növeli az érszövetek oxigénszintjét. Az enzim oxigénredukcióra való képtelensége az oxigén felhalmozódását okozza, amely mélyebbre tud hatolni a környező szövetekbe.[28] A citokróm c-oxidáz NO-gátlása jobban hat alacsonyabb oxigénszintnél, növelve a vazodilatációs szerepét a megfelelő szövetekben.[28]

A hidrogén-szulfid a COX-hoz nem kompetitíven kapcsolódik szabályzó helynél, hasonlóan a CO-hoz. A szulfid affinitása a legnagyobb teljesen oxidált és részben redukált állapotokhoz is, és képes a hem a3 központnál való redukcióra. Nem ismert, hogy az endogén Sablon:Chem szintjei elegendőek a gátláshoz. Nincs kölcsönhatás a hidrogén-szulfid és a teljesen redukált COX közt.[24]

A denaturált szeszben is megtalálható metanol hangyasavvá alakul, mely szintén gátolja az oxidázrendszert. A magas ATP-szint képes a citokróm c-oxidáz allosztérikus gátlására a mitokondriális mátrixból való kötéssel.[29]

Extramitokondriális és sejt alatti helyek

A 3 citokróm c-oxidáz alegység (COXI, COXII és COXIII, narancssárgával helye

A citokróm c-oxidáznak 3 mitokondriumban kódolt egysége van (I., II., III.). Ezek közül 2-t találtak mitokondriumon kívül. A hasnyálmirigy acinaris szövetében ezek zimogénszemcsékben találhatók. Ezenkívül az adenohipofízisben meglehetősen sok van belőle növekedésihormon-elválasztó szemcsékben.[30] Ezek extramitokondriális szerepe nem ismert. Ezenkívül számos más mitokondriális fehérjét is megtaláltak mitokondriumon kívül.[31][32] Ez alapján a mitokondriumból a sejt más részeire való fehérje-transzlokációnak lehetnek még ismeretlen mechanizmusai.[30][32][33]

Genetikai hibák és rendellenességek

A citokróm c-oxidáz (COX) funkcióját vagy szerkezetét befolyásoló mutációk súlyos, gyakran halálos anyagcserezavarokhoz vezethetnek. E rendellenességek gyakran kisgyermekkorban jelennek meg, és jellemzően nagy energiaigényű szöveteket érintenek, például az agyat, a szívet és az izmokat. A számos mitokondriális betegségek közül a hibás COX-működést okozók feltehetően a legsúlyosabbak.[34]

A legtöbb COX-rendellenesség a sejtmagban kódolt fehérjék mutációihoz kapcsolódnak. Ezek a COX szerkezetét és működését határozzák meg, és számos létfontosságú folyamatban, például a mitokondriálisan kódolt alegységek transzkripciójában és transzlációjában, a preproteinek feldolgozásában, a membráninzertációban és a kofaktor-bioszintézisben és -beillesztésben fontosak.[35]

7 COX-faktorban találtak mutációt, ezek a SURF1, a SCO1, a SCO2, a COX10, a COX15, a COX20, a COA5 és az LRPPRC. E fehérjék mutációi az alkomplex szerkezetében, a résztranszportban vagy a transzlációs szabályzásban okozhatnak elváltozásokat. Minden mutációhoz tartozik egy betegség etiológiája, egyeseknek több rendellenesség is következményük. A hibás COX-összeillesztés okozta rendellenességek például a Leigh-szindróma, a kardiomiopátia, a leukodisztrófia, az anémia és a szenzorineurális siketség.

Hisztokémia

A neuronok jobban az oxidatív foszforiláción alapuló energiaszerzése[36] megkönnyíti a COX hisztokémiájának agyi metabolizmushoz rendelésben való használatát, mivel közvetlen pozitív korrelációt mutat az enzim- és a neuronaktivitás közt.[37] Ez látható a COX enzim mennyisége és aktivitása közti korrelációban, mely a COX gén expressziójának szabályzását jelzi. A COX eloszlása eltér az agy különböző területeiben, de mintája hasonló. Ez észrevehető majom-, egér és bárányagyban. A COX egy izozimjét észlelték az agy hisztokémiai analízisében.[38] Ilyen agyleképezés történt spontán mutáns egerekben kisagybetegséggel, például reelerben[39] és egy transzgenikus Alzheimer-kór-modellben.[40] E módszer használatos az agy tanulási aktivitásának feltérképezésében is.[41]

Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek

Kapcsolódó szócikkek

További információk

Sablon:Nemzetközi katalógusok