Ferdetest

Az algebrában ferdetest a neve az olyan $F$ egységelemes gyűrűnek, amelyben minden nemnulla elemnek van multiplikatív inverze, azaz minden $x\in F,x\ne 0$ elemhez van olyan $x^{-1}\in F$ elem, hogy $x{x}^{-1}=x^{-1}x=1$.

A ferdetest tehát a test minden tulajdonságának megfelel, kivéve a szorzás kommutativitását. Nem kommutatív ferdetestre példa a kvaterniók ferdeteste.

A ferdetest centruma egy test, amely fölött a ferdetest a beágyazással algebrává válik. Egy adott K közös centrumú, K fölötti vektortérként véges dimenziójú ferdetestek halmaza K Brauer-csoportja.

A szintetikus geometriában ferdetesteket használnak az affin és a projektív geometriák koordinátázásához. A nem test feletti projektív és affin síkokat alternatív testekkel, kvázitestekkel és ternértestekkel koordinátázzák. Ezek a ferdetest fogalmát általánosítják: minden ferdetest alternatív test, minden alternatív test kvázitest, és minden kvázitest ternértest.

Szóhasználat

Sokszor ferdetestre gondolnak, amikor testről írnak, különösen a régebbi irodalomban. Német nyelvterületen néha még ma is felbukkan a Körper szó ebben a jelentésben. Az angolban általában a division ring kifejezést használják; a skew field gyakran csak arra az esetre vonatkozik, amikor kiemelik, hogy az adott struktúra nem kommutatív. Általában a field vonatkozik a kommutatív és a nem kommutatív esetre is. A francia corps is inkább a ferdetestre vonatkozik.

Definíciók

Az S halmaz ferdetest, ha el van látva a + és a $\cdot$ műveletekkel, és a 0 és 1 konstansokkal, hogy:

1. $(S,+,0)$ Abel-csoport
2. $(S\setminus \{0\},\cdot ,1)$ csoport
3. a szorzás mindkét oldalról disztributív az összeadásra, azaz S bármely három a, b és c elemére

• $a\cdot (b+c)=a\cdot b+a\cdot c$ balról disztributív
• $(b+c)\cdot a=b\cdot a+c\cdot a$ jobbról disztributív

A mindkét oldali disztributivitásra azért van szükség, mert a szorzásnak nem kell kommutatívnak lennie.

Cohn ekvivalens definíciója a ferdetest multiplikatív félcsoportját helyezi előtérbe:

Legyen $(G,\cdot ,1)$ csoport, amit bővítünk egy 0 elemmel úgy, hogy $x\cdot 0=0\cdot x=0$. Legyen $\sigma :G_0\to G_0$ olyan, hogy

1. $\mathrm{\exists }e\in G:\sigma (e)=0,$
2. $\sigma (0)=1$
3. $\sigma (a^{-1}\cdot b\cdot a)=a^{-1}\cdot \sigma (b)\cdot a$ minden $a,b\in G$-re,
4. $\sigma (\sigma (b\cdot a^{-1})\cdot a)=(\sigma (\sigma (b)\cdot a^{-1})\cdot a$ minden $a\in G,b\in G_0,$-ra

akkor $(G_0,+,\cdot ,0,1)$ ferdetest az

$x+y=\{\begin{array}{cc}\sigma (x\cdot y^{-1})\cdot y& (y\ne 0)\\ x& (y=0)\end{array}$

összeadással. Adott összeadással ellátott ferdetest esetén a $\sigma$ leképezés $\sigma (a)=a+1$ alakban adható meg.

Günter Pickert ekvivalens definíciója nem követeli meg a disztributivitást: Legyen $(S,+,\cdot ,0,1)$ halmaz a + és a $\cdot$ műveletekkel, és a 0 és 1 konstansokkal, továbbá

1. $(S,+,0)$ Abel-csoport,
2. $(S\setminus \{0\},\cdot ,1)$ csoport
3. és $(S\setminus \{1\},\circ ,0)$ szintén csoport a $a\circ b=a+b-a\cdot b$ művelettel,
4. és $0\cdot 1=1\cdot 0=0$.

Ekkor $(S,+,\cdot ,0,1)$ ferdetest.

Tulajdonságok és kapcsolódó fogalmak

Résztest

Hogyha S ferdetest, és $D\subseteq S$ részhalmaza S-nek úgy, hogy $0,1\in D$, $(D,+)$ részcsoport $(S,+)$-ban, és $(D\setminus \{0\},\cdot )$ és $(S\setminus \{0\},\cdot ,1)$, akkor D részteste S-nek. Jelölése: $D\le S.$

Test

Ha az $F$ ferdetest elemei a fentieken kívül még kommutatívak is a szorzásra nézve, akkor $F$-et testnek nevezzük. (Egyes szerzők a nemkommutatív ferdetesteket is testnek nevezik, a kommutatív ferdetestekre pedig a kommutatív test kifejezést használják.)

Az $F$ ferdetest centruma a $Z$={z∈$F$:zx=xz ∀x∈$F$} halmaz. Egy ferdetest centruma mindig test; maga a ferdetest a centruma fölötti algebrát alkot.

Centrum és centralizátor

• Ha $S$ ferdetest, akkor a $Z(S)=\{x\in S|\mathrm{\forall }a\in S:x\cdot a=a\cdot x\}$ halmaz S centruma. Elemei a centrális elemek.
• S centruma a multiplikatív csoport centruma, hozzávéve a nullelemet: $Z(S)=Z(S\setminus \{0\},\cdot )\cup \{0\}$. A centrum test.
• Az $A\subseteq S$ részhalmaz ${𝒞}_S(A)$ centralizátora nem más, mint ${𝒞}_S(A)=\{x\in S|\mathrm{\forall }a\in A:a\cdot x=x\cdot a\}.$ Minden centralizátor nem feltétlenül kommutatív részteste S-nek.
• Az A részhalmaz centralizátorára teljesül, hogy $Z(S)\le Z({𝒞}_S(A))\le {𝒞}_S(A).$
• A centralizátor képzése megfordítja a halmazelméleti tartalmazást:$A\subseteq B\Rightarrow {𝒞}_S(A)\ge {𝒞}_S(B)$. Speciálisan, ${𝒞}_S(\mathrm{\varnothing })={𝒞}_S(Z(S))=S$.

További rokon fogalmak és tulajdonságok

• A divízióalgebrákban a szorzásnak nem kell asszociatívnak lennie. Minden ferdetest divízióalgebra a centruma felett. Megfordítva, egy K test feletti $(D,+,\cdot ,0,1)$ divízióalgebra pontosan akkor ferdetest, ha $(D\setminus \{0\},\cdot ,1)$ asszociatív, és csoportot alkot. Ekkor K a centrumnak, mint testnek részteste, $K\le Z(D).$
• Minden ferdetest majdnemtest, és megfordítva, egy majdnemtest pontosan akkor ferdetest, ha mindkét oldalról disztributív.
• Majdnemtestet kapunk, ha Cohn definíciójából elhagyjuk a $\sigma$ rákövetkező függvényt.
• Minden ferdetest geometriai értelemben féltest, és alternatív test. Megfordítva, egy alternatív test akkor és csak akkor ferdetest, ha a szorzása asszociatív.
• Egy egységelemes gyűrű akkor és csak akkor ferdetest, ha minden nullától különböző eleme jobbról és balról invertálható. A két inverz egyértelműsége és egyenlősége már a gyűrű definíciójából következik.

Nevezetes tételek

A Wedderburn-tétel szerint minden véges ferdetest kommutatív.

Frobenius tétele azt mondja ki, hogy a valós számok teste fölött csak három olyan véges dimenziós asszociatív algebra van, amelyben minden nemnulla elemnek van multiplikatív inverze: maga a valós számok teste, a komplex számok teste és a kvaterniók ferdeteste.

Konstrukciók

Valamennyi test egyben ferdetest is. A nemkommutatív ferdetestek közül talán a legismertebb a kvaterniók által alkotott ferdetest. Wedderburn tétele miatt minden ilyen ferdetest végtelen.

A kommutatív testek algebrai vagy transzcendens bővítésekkel előállnak prímtestükből. A ferdetestekre nem ismert hasonló kanonikus konstrukció. A legtöbb módszer egy alkalmas nullosztómentes gyűrűt ágyaz be a bal vagy a jobb hányadostestébe. Egy viszonylag egyszerű feltételt Øystein Ore talált az alkalmas gyűrűkre; ez az Ore-feltétel.

A végtelen dimenziós bővítések analóg módon építhetők a Hilbert által megadott ferdetestekre:

1. Legyen K test, vagy egy ismert ferdetest
2. $K(u)$ az u határozatlanú racionális függvénytest
3. Legyen $K(u)$-n $\alpha :f(u)\mapsto f(u^2)$ egy gyűrűendomorfia
4. Egy új v határozatlannal képezzük a nem kommutatív $K(u)[v;\alpha ]$ polinomgyűrűt, ahol az uv szorzatot a $u\cdot v=v\cdot \alpha (u)$ felcserélési szabály határozza meg.
5. A $K(u)[v;\alpha ]$ nullosztómentes Ore-gyűrű jobb hányadosteste $H=K(u)(v;\alpha )$, ami a tulajdonképpeni Hilbert-test.

A $C=Z(K)$ centrum a Hilbert-testnek is centruma, továbbá $[H:C]={\mathrm{d}\mathrm{i}\mathrm{m}}_C(H)=\mathrm{\infty }$. Ha K formálisan valós test, akkor H rendezhető az algebrai műveletekkel összeegyeztethető módon.

A konstrukció általánosítása a fent definiált $\alpha$ helyett egy másik gyűrűendomorfiát is választhat.

Története

1843-ban Sir William Rowan Hamilton konstruálta az első nemkommutatív ferdetestet, a kvaterniókat. A háromdimenziós tér vektorait próbálta ahhoz hasonlóan ábrázolni, ahogy a síkvektorokat ábrázolják a komplex számok. Az általa és követői által erre épített geometriai kalkulus hozzájárult a vektoranalízis kifejlődéséhez. A centrumuk fölött véges dimenziós C-vektortereket alkotó ferdetestek az 1920-as és az 1930-as évek kedvelt témái voltak. Az 1970-es években kiújult irántuk az érdeklődés.

David Hilbert 1903-ban konstruálta az első olyan ferdetestet, amely végtelen dimenziós a centruma fölött. Keresett egy modellt, ami a formálisan valós testekkel analóg módon lehetővé teszi a műveletekkel összhangban levő rendezést a ferdetestekben. Egy ilyen ferdetest fölött sikerült neki definiálni egy affin geometriát, amely megfelelt az általa definiált euklideszi axiómarendszer néhány axiómájának.

1931-ben Øystein Ore a róla elnevezett és a cikkben tárgyalt konstrukciójával foglalkozott.

Források

1. L. A. Skornyakov: Skew-field. In: Michiel Hazewinkel (Hrsg.): Encyclopaedia of Mathematics. Springer-Verlag, Berlin 2002, Sablon:ISBN (Online).
2. P. M. Cohn, Gian-Carlo Rota (Hrsg.): Skew Fields. Theory of general division rings (= Encyclopedia of Mathematics and its applications. Vol. 57). 1. Auflage. Press Syndicate of the University of Cambridge, Cambridge 1995, Sablon:ISBN.
3. John Dauns, Karl H. Hofmann, Rudolf Wille (Hrsg.): A Concrete Approach to Division Rings (= Research and Education in Mathematics. Vol. 2). 1. Auflage. Heldermann Verlag, Berlin 1982, Sablon:ISBN (Inhaltsverzeichnis, abgerufen am 23. März 2012).
4. Nathan Jacobson: Finite-dimensional division algebras over fields. 2. korrigierte Auflage. Springer, Berlin/ Heidelberg u. a. 2010, Sablon:ISBN.
5. Günther Pickert: Einführung in die Höhere Algebra (= Studia mathematica. 7). 1. Auflage. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen 1951.