Weierstrass-elmélet

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sablon:Hasonló A Weierstrass-elmélet a matematikában egy hatványsorok egy bizonyos alakú szorzattá bontásáról szóló tételcsalád. Az említett szorzat egyik tényezője ekkor egy úgynevezett kitüntetett vagy Weierstrass-polinom, (egy) másik tényezője pedig egy megfelelő értelemben vett egység. Weierstrass-elméletről beszélhetünk a többváltozós komplex analízisben, valamely teljes lokális gyűrű feletti formális hatványsorok esetében, illetve Tate-algebrákban.

Többváltozós komplex analízis

Az egyváltozós komplex analízisben megmutatható, hogy ha egy f(z) függvény holomorf a 0 egy nyílt környezetében, akkor felírható z egy hatványának és egy 0-ban nem eltűnő holomorf függvénynek a szorzataként. Ekkor a z kitevője a 0 zérushely multiplicitása.

Ezt általánosítja a Weierstrass-előkészítésitétel:

Legyen f(z1,,zn) egy n-változós holomorf függvény a (0,,0) egy nyílt környezetében úgy, hogy f(0,,0)=0 valamely s multiplicitással, és az f(0,,0,zn) egyváltozós függvény nem azonosan nulla. Ekkor (0,,0) valamely környezetében f felírható
f(z1,,zn)=g(z)(zns+i=1sfi(z1,,zn1)znsi)
szorzatalakban, ahol minden i-re fi n1 változós holomorf függvény, fi(0,,0)=0, g pedig holomorf és nem tűnik el a (0,,0) egy környezetében.Sablon:Refhely

Ehelyett az analitikus megfogalmazás helyett a tétel kimondható algebrai formában is:

Legyen f[[z1,,zn]], és legyen s az f legkisebb fokú nemnulla együtthatós monomja. Ekkor f felírható
f(z1,,zn)=g(z)(zns+i=1sfi(z1,,zn1)znsi)
szorzatalakban, ahol f1,,fs[[z1,,zn1]] zeró konstans taggal, és g[[z1,,zn]] nemzéró konstans taggal. Továbbá ez a szorzatalak egyértelmű.Sablon:Refhely

A két megfogalmazás ekvivalenciáját a holomorficitás és analiticitás közti kapcsolat adja. A második megfogalmazás arra is rámutat, hogy a tétel lényegében algebrai állítás.

Ebben az algebrai kontextusban mondjuk ki a Weierstrass-maradékososztási tételt:

Legyen f,g[[z1,,zn]], legyen g(0,,0)=0 valamely s multiplicitással, és tegyük fel, hogy g(0,,0,zn) nem azonosan nulla. (Azaz g teljesíti az előkészítési tétel feltételeit.) Ekkor léteznek egyértelmű q[[z1,,zn]] és r[[z1,,zn1]][zn] legfeljebb s1 fokú polinom úgy, hogy r együtthatói eltűnnek (0,,0)-ban, és
f=gq+r.Sablon:Refhely

Tate-algebrák

Legyen K egy test egy nemtriviális nemarkhimédeszi abszolút értékkel, amire nézve K teljes. A komplex analízissel való analógiában ez a K test játssza a komplex számok szerepét: a különbség abban áll, hogy K nemarkhimédeszi, míg arkhimédeszi teljes test. A Tate-algebrák elmélete a rigid geometriához tartozik: ezen terület célja a komplex geometriával analóg elmélet felépítése nemarkhimédeszi testek felett.

A Kζ1,,ζn Tate-algebra azon K feletti n-változós formális hatványsorokból áll, amiknek együtthatói nullához tartanak:

Kζ1,,ζn={νncνζνK[[ζ1,,ζn]]:cνK,lim|ν||cν|=0}

Itt ζν=(ζ1ν1,,ζnνn), ha ν=(ν1,,νn), és |ν|=ν1++νn. A Tate-algebra elemeit megszorított vagy szigorúan konvergens hatványsoroknak is nevezik.Sablon:Refhely A szigorúan konvergens hatványsorok megfelelői a komplex analízisben az analitikus függvények, azaz azok a függvények, amik megadhatók konvergens hatványsorral.

A Tate-algebra Banach-algebra a következő módon definiált Gauss-normára nézve:Sablon:Refhely

|νncνζν|=maxν|cν|

Legyen f a Kζ1,,ζn Tate-algebra egy eleme. Ekkor f felírható olyan hatványsorként ζn változóval, aminek együtthatói n1 változós megszorított hatványsorok, azaz

f=ν=0fνζnν,

ahol fνKζ1,,ζn1. Az f megszorított hatványsort s rendű ζn-kitüntetettnek nevezzük, ha van olyan s0, hogy fsKζ1,,ζn1× egy egység, |fs|=|f|, és minden ν>s-re |fs|>|fν|.Sablon:Refhely

A Tate-algebrák Weierstrass-maradékososztási tétele a következő:

Legyen gKζ1,,ζn s rendű ζn-kitüntetett megszorított hatványsor. Ekkor minden fKζ1,,ζn megszorított hatványsorra létezik egy egyértelmű qKζ1,,ζn megszorított hatványsor és egy egyértelmű rKζ1,,ζn1[ζn] megszorított hatványsor együtthatós legfeljebb s1-edfokú polinom, hogy
f=gq+r.
Ekkor |f|=max(|q||g|,|r|).Sablon:Refhely

A megfelelő Weierstrass-előkészítésitétel pedig a következő:

Legyen gKζ1,,ζn s rendű ζn-kitüntetett megszorított hatványsor. Ekkor létezik egy egyértelmű egy főegyütthatójú ωKζ1,,ζn1[ζn] s-edfokú polinom és egy eKζ1,,ζn× egység, hogy
f=eω.
Ekkor |ω|=1, így ω s rendű ζn-kitüntetett.Sablon:Refhely

Teljes lokális gyűrű feletti formális hatványsorok

Kommutatív gyűrűk

Legyen 𝒪 egy teljes kommutatív lokális Noether-gyűrű 𝔪 maximális ideállal és és pozitív p karakterisztikájú 𝒪/𝔪 maradéktesttel. Ilyen 𝒪 például a p-adikus egészek p gyűrűje, vagy általánosabban az egészek gyűrűje a p-adikus számok p testének valamely véges bővítésében.

Legyen továbbá Λ=𝒪[[T]] az 𝒪 feletti egyváltozós hatványsorok gyűrűje.

A Weierstrass-maradékososztási tétel ebben az esetben a következő:

Legyenek f,gΛ hatványsorok úgy, hogy g𝔪Λ, és legyen n a legnagyobb olyan egész szám, amire g𝔪Λ+TnΛ. Ekkor egyértelmű létezik olyan qΛ hatványsor és r𝒪[T] legfeljebb n1 fokú polinom, hogy
f=gq+r.Sablon:Refhely

A Λ gyűrűben egy polinomot kitüntetettnek nevezünk, ha 1 főegyütthatójú és minden további együtthatója 𝔪-ben van.

A Weierstrass-előkészítésitétel a következő:

Legyen fΛ𝔪Λ. Ekkor egyértelműen létezik egy g kitüntetett polinom és egy uΛ× egység úgy, hogy
f=gu.Sablon:Refhely
Speciálisan ha 𝔪=πΛ egy főideál, akkor bármely fΛ egyértelműen felírható
f=πμgu
szorzatként, ahol g és u a fenti feltételeket teljesítik.Sablon:Refhely

A Weierstrass-maradékososztás gyengébb az euklideszi algoritmusnál, mert g nem választható a gyűrű tetszőleges nemnulla elemének. Ugyanakkor analógiában azzal, hogy bármely euklideszi gyűrű alaptételes, igaz a következő:

Ha 𝒪 főideálgyűrű, akkor Λ alaptételes.Sablon:Refhely

Az 𝒪[[T]] alakú gyűrűk fontos szerepet játszanak az Iwasawa-elméletben, ahol ezeket (más hasonló gyűrűkkel együtt) Iwasawa-algebráknak nevezik. Az Iwasawa-elmélet alapvető fontosságú tétele az Iwasawa-algebrák feletti végesen generált modulusok struktúratétele. Ez a főiedálgyűrű feletti végesen generált modulusok struktúratételéhez hasonló állítás, és a bizonyítása is jelentős részben hasonlít a főidelgyűrűk feletti állításéra. A bizonyításban szerepet játszik a Weierstrass-maradékososztás is.Sablon:Refhely

Nemkommutatív gyűrűk

Kommutatív gyűrű feletti formális hatványsorok helyett vizsgálható egy nemkommutatív gyűrű feletti ferde hatványsorok gyűrűje is. Ennek definíciója a következő. Legyen R egy nem feltétlenül kommutatív gyűrű, σ:RR egy endomorfizmus, δ:RR pedig egy σ-deriválás, azaz egy olyan csoporthomomorfizmus, amire

δ(rs)=δ(r)s+σ(r)δ(s) minden r,sR-re.

Az R feletti ferde formális hatványsorok R[[X;σ,δ]] gyűrűje mint halmaz a formális hatványsorok R[[X]] gyűrűjéből áll, az összeadás tagonként történik, a szorzás pedig az

Xr=σ(r)X+δ(r)

szabály szerint. Könnyen látható, hogy ha σ az identitás, δ pedig azonosan nulla, akkor R[[X;σ,δ]]=R[[X]].Sablon:Refhely

Ha R egy nem feltétlenül kommutatív lokális gyűrű, ami Hausdorff és teljes a maximális ideál által meghatározott topológiára nézve, akkor az R feletti ferde formális hatványsorok gyűrűjére általánosíthatók a kommutatív eset Weierstrass-maradékososztási és -előkészítési tételek.Sablon:Refhely

Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek

Források