Nyújtott exponenciális függvény

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A nyújtott exponenciális függvény az exponenciális függvény kiegészítése egy járulékos paraméterrel, ahol a kiterjesztő paraméter, a β:

φ(t)=e(t/τK)β. A legtöbb alkalmazásban a t argumentumnak csak 0 és +∞ között van értelme. β=1 esetén a standard exponenciális függvényt kapjuk. 0 és 1 közötti β értékeknél, a φ(t) - log(t) görbe megnyúlik, kiterjed, innen kapta a nevét. Az összenyomott exponenciális függvény (β>1 esetén) kisebb gyakorlati jelentőséggel bír, egy nevezetes kivétel a β=2, mely a normál eloszlás.

Matematikában a nyújtott exponenciális függvény, a komplementer kumulatív Weibull-eloszlásként ismert.

Továbbmenve, a nyújtott exponenciális függvény, a szimmetrikus alfa-stabil Lévy-eloszlás karakterisztikus függvénye.

Fizikában a nyújtott exponenciális függvényt gyakran használják rendezetlen rendszerek relaxációjának fenomenológiai leírására.

Ezt először Rudolf Kohlrausch vezette be 1854-ben, amikor leírta a kondenzátor kisülését.[1] és ezért ezt Kohlrausch-függvénynek is hívják. 1970-ben G. Williams és D.C. Watts a nyújtott exponenciális függvény Fourier-transzformációját alkalmazta a polimerek dielektromos elemzésénél.[2] Ebben a kontextusban a nyújtott exponenciális, vagy annak Fourier transzformáltját Kohlrausch–Williams–Watts-függvénynek (KWW) is hívják.

Eloszlás függvény

A fizika néhány területén a nyújtott exponenciális függvény alkalmazása gyakran indokolt, mint például az egyszerű exponenciális bomlás lineáris szuperpozíciója.

Ez igényli a relaxációs idők nem triviális eloszlását, ρ(u), melynek definíciója: etβ=0duρ(u)et/u. az eloszlás:

G=uρ(u)

A p a következő kifejezésből számítható: :[3] ρ(u)=1πuk=0(1)kk!sin(πβk)Γ(βk+1)uβk

A következő két ábra hasonló eredményeket mutat, mind lineáris, mind logaritmikus megjelenítésben. A görbék a Dirac-delta-függvényhez konvergálnak, melynek u=1-nél van maximum, ahogy a β tart az 1-hez, megfelelve az egyszerű, vagy standard exponenciális függvénynek.

A nyújtott exponenciális függvény lineáris megjelenítése
A nyújtott exponenciális függvény logaritmikus megjelenítése


Átlagos relaxációs idő

A φ(t) görbe alatti területe értelmezhető az átlagos (középérték) relaxációs időnek: τ0dte(t/τK)β=τKβΓ(1β) ahol Γ a gamma-függvény. Az exponenciális bomláshoz τ=τK

Magasabb momentumok

A nyújtott exponenciális függvény magasabb momentumai :[4] τn0dttn1e(t/τK)β=τKnβΓ(nβ). Ez szorosan kapcsolódik az egyszerű exponenciális relaxációs idők momentumaihoz:

τn=Γ(n)0dτtnρ(τ).

Az egyszerű exponenciális relaxációs idők első logaritmikus momentum: lnτ=(11β)Eu+lnτK ahol Eu az Euler állandó, azaz az Euler-féle szám [5]

Fourier Transzformáció

A spektroszkópia eredményeinek, vagy a rugalmatlan szórás leírásához, a nyújtott exponenciális függvény szinusz - vagy koszinusz Fourier transzformációjára van szükség.

Ezt numerikus integrálással vagy sorozatokkal lehet kiszámítani. .[6] A sorozatok alkalmazásának speciális esete a Fox-Wright függvény.

Gyakorlati okokból, a Fourier transzformációt a Havriliak-Negami függvénnyel lehet közelíteni.[7]

Történelem és további alkalmazások

A nyújtott exponenciális függvényt Rudolf Kohlrausch német fizikus vezette be 1854-ben, amikor leírást készített a kondenzátor kisüléséről, dielektrikumnak üveget használt.

A következő dokumentált felhasználás Friedrich Kohlrauschtól származik, aki a torziós relaxációt írta le. Friedrich Kohlrausch, Rudolf Kohlrausch fia volt.

A. Werner 1907-ben a komplex lumineszcens lebomlás leírására használta a nyújtott exponenciális függvényt.

1949-ben Theodor Förster a fluoreszkálás bomlási törvényénél alkalmazta.

A fizikában a Naprendszer kis sugárzó testei távolodási sebességének leírására is alkalmazzák a nyújtott exponenciális függvényt,[8] valamint diffúzió-súlyozott MRI jeleknél, az agyban.[9]


Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek

Források

Sablon:Portál

  1. Sablon:Cite journal.
  2. Sablon:Cite journal.
  3. Sablon:Cite journal. For a more recent and general discussion, see Sablon:Cite journal.
  4. I.S. Gradshteyn (И.С. Градштейн), I.M. Ryzhik (И.М. Рыжик); Alan Jeffrey, Daniel Zwillinger, editors. Table of Integrals, Series, and Products, fourth edition. Academic Press, 1980. Integral 3.478.
  5. Sablon:Cite journal
  6. Dishon et al. 1985.; Wuttke http://arxiv.org/abs/0911.4796v1
  7. Sablon:Cite journal
  8. Sablon:Cite journal
  9. Sablon:Cite journal