Hipoklorit
Sablon:Chembox A hipoklorit, más néven klóroxid anion, képlete Sablon:Chem. Számos kationnal alkot vegyületet, ezek a hipokloritok. Gyakoriak a nátrium- (háztartási fehérítő) és a kalcium-hipoklorit (a fehérítőpor összetevője, az úszómedencékhez használt „klór”).[1] A Cl–O távolság a Sablon:Chem-ban 1,69 Å.[2]
A név a hipoklórossav észtereire, vagyis kovalensen kötött ClO– csoportot tartalmazó szerves vegyületekre is utalhat, például a klórozószer terc-butil-hipokloritra.[3]
A legtöbb hipokloritsó vizes oldatként használatos. Elsősorban fehérítésre, fertőtlenítésre és vízkezelésre használják. Ezenkívül klórozásra és oxidációra is használatosak.
Reakciók
Savas reakció
A hipokloritok savas reakciója a klórral egyensúlyban lévő hipoklórossavat ad. Az alacsonyabb pH az alábbi reakciót jobbra tolja, klórt felszabadítva, mely veszélyes lehet:
Stabilitás
A hipokloritok általában instabilak, sok vegyület csak oldatban létezik. A lítium-hipokloritot (LiOCl), a kalcium-hipokloritot (Sablon:Chem) és a bárium-hipokloritot (Sablon:Chem) vízmentes vegyületként izolálták. Mindegyikük szilárd. Ezenkívül néhány vegyület előállítható vizes oldatban. Általában a hígabb oldat stabilabb. Nem határozható meg trend az alkáliföldfémsók esetén, mivel számos nem hozható létre. A berillium-hipoklorit ismeretlen. A tiszta magnézium-hipoklorit nem állítható elő, azonban a szilárd Mg(OH)OCl ismert.[4]
Hevítéskor a hipoklorit kloridra, oxigénre és klorátra bomlik:
E reakció exoterm, és koncentrált hipokloritok esetén irányíthatatlanná, robbanásszerűvé válhat.[5]
Az alkálifém-hipokloritok stabilitása csökken a nagyobb alkálifémekkel. A vízmentes lítium-hipoklorit standard hőmérsékleten stabil, de a vízmentes nátrium-hipoklorit robban.[6] A pentahidrát (NaOCl·Sablon:Chem) 0 °C felett instabil,[7] de a háztartási fehérítők hígabb oldatai stabilabbak. A kálium-hipoklorit csak oldatban ismert.[4]
A lantanoida-hipokloritok instabilak, de arról számoltak be, hogy stabilabbak vízmentesen, mint víz jelenlétében.[8] A hipoklorit a Ce(III)-at Ce(IV)-gyé oxidálni.[9]
A vízmentes hipoklórossav nem stabil, mivel klórt alkotva bomlik. Bomlásakor bizonyos formában oxigén is keletkezik.
Reakciók ammóniával
A hipokloritok ammóniával reagálva előbb klóramint (Sablon:Chem), majd diklóramint (Sablon:Chem), végül nitrogén-trikloridot (Sablon:Chem) adnak.[1]
Előállítás
Hipokloritsók
A hipokloritsók klór és alkáli- és alkáliföldfém-hidroxidok reakciójával keletkeznek. Ez 20-25 °C-on történik, hogy ne jöjjön létre klorát. Ezt gyakran használják nátrium- és kalcium-hipoklorit ipari előállítására.
Sok nátrium-hipokloritot állítanak elő elektrokémiai úton el nem választott klóralkáli-folyamattal. Ebben sós víz elektrolízisével keletkezik Sablon:Chem, mely vízben hipokloritot ad. Ez nem savas közegben folytatandó a klór felszabadulását megakadályozandó:
Egyes hipokloritok sómetatézissel is előállíthatók kalcium-hipoklorit és fém-szulfátok közt. E reakció vízben játszódik le, és az oldhatatlan, így kicsapódó kalcium-szulfát képződésén alapul:
Szerves hipokloritok

A hipokloritészterek általában a megfelelő alkoholokból állítható elő bizonyos reagensekkel (például klór, hipoklórossav, diklór-monoxid vagy savas hipokloritok) való kezeléssel.[3]
Biokémia
Szerves klórvegyületek bioszintézise
A kloroperoxidázok szerves vegyületek klórozását katalizáló enzimek. Ez a szervetlen kloridot és hidrogén-peroxidot egyesíti Sablon:Chem-ekvivalenst adva, mely a szubsztrát protonját cseréli le:
A „Sablon:Chem” forrása a hipoklórossav (HOCl).[11] Sok szerves klórvegyület bioszintézise történik így.
Immunválaszban
Fertőzésre válaszolva a humán neutrofil granulociták kevés hipokloritot állítanak elő.[12] Ezek vírusokat és baktériumokat kebeleznek be a fagoszómában, ahol azokat megemésztik.
Az emésztés része egy enzimmediált oxidálószer-termelés, mely során reaktív oxigénszármazékok, például az NADPH-oxidáz termelte szuperoxid keletkeznek. A szuperoxid oxigénné és a klorid hipoklorittá való mieloperoxidáz által katalizált alakításában felhasznált peroxiddá bomlik.[13][14][15]
Alacsony hipoklorit-koncentrációk a baktériumok hősokkproteinjeire hatnak, stimulálva sejten belüli chaperon szerepüket, a baktériumok összeállását okozva később elhaló csomókba.[16] E tanulmány alapján alacsony, μM-os hipokloritszintek az Escherichia coli és Vibrio cholerae védekezési mechanizmusát aktiválják, de ennek következményei nem tisztázottak.[16]
Ipari és háztartási használat
A hipokloritok, különösen a nátrium- és a kalcium-hipoklorit széles körben használhatók az iparban és a háztartásban egyaránt fehérítőként, hajvilágosításra és folteltávolításra. Ezek voltak az első forgalmazott fehérítők, nem sokkal azután, hogy e tulajdonságot Claude Berthollet 1785-ben felfedezte.
A hipokloritok széles spektrumú fertőtlenítőként és szagsemlegesítőként is használhatók. Ezen alkalmazás nem sokkal azután kezdődött, hogy Antoine Germain Labarraque ezt felfedezte 1820 körül – Louis Pasteur kórokozó-elmélete előtt.
Laboratóriumi használat
Oxidálószerként
A hipoklorit a klór-oxoanionok közül a legerősebb oxidálószer a félcella-standardpotenciálok összehasonlítása alapján; az adatok alapján a klór-oxoanionok savas közegben erősebb oxidálószerek.[17]
| Ion | Savas reakció | E° (V) | Semleges/lúgos reakció | E° (V) |
|---|---|---|---|---|
| Hipoklorit | 1,63 | 0,89 | ||
| Klorit | 1,64 | 0,78 | ||
| Klorát | 1,47 | 0,63 | ||
| Perklorát | 1,42 | 0,56 |
A hipoklorit elég erős oxidálószer a Mn(III) Mn(V)-té alakításához a Jacobsen-epoxidáció során és a Sablon:Chem Sablon:Chem-gyé oxidálásához.[9] Ezen erős oxidációs képességért hatékony fehérítő és fertőtlenítő.
A szerves kémiában a hipokloritok primer alkoholok karbonsavvá oxidálásához használhatók.[18]
Klórozószerként
A hipokloritsók klórozószerként használhatók. Például a fenolokat klórfenolokká alakítja. A kalcium-hipoklorit a piperidint N-klórpiperidinné alakítja.
Kapcsolódó anionok
A klór −1, +1, +3, +5 vagy +7 oxidációs számú lehet anionokban (ezenkívül felvehet +4 oxidációs számot a klór-dioxidban).
| Klór oxidációs száma | −1 | +1 | +3 | +5 | +7 |
|---|---|---|---|---|---|
| Név | klorid | hipoklorit | klorit | klorát | perklorát |
| Képlet | Sablon:Chem | Sablon:Chem | Sablon:Chem | Sablon:Chem | Sablon:Chem |
| Szerkezet |
Jegyzetek
Fordítás
- ↑ 1,0 1,1 Sablon:Greenwood&Earnshaw2nd
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ 3,0 3,1 Sablon:Cite journal
- ↑ 4,0 4,1 Sablon:Cite book
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite book
- ↑ Sablon:Cite book
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ 9,0 9,1 Sablon:Cite book
- ↑ Sablon:Cite book
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ 16,0 16,1 Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cotton&Wilkinson5th
- ↑ Sablon:Cite book