F-eloszlás

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A valószínűségszámítás elméletében és a statisztika területén az F-eloszlás egy folytonos valószínűség-eloszlás.

Az F-eloszlást a teszt-statisztika területén használják, leggyakrabban a szórásnégyzet analízisnél (lásd még: F-teszt)

Az F-eloszlás nem összekeverendő az F-statisztikával, melyet a népesség genetikában használnak. [1][2][3][4] Az F-eloszlás úgy is ismert, mint Snedecor-féle F-eloszlás vagy Fisher–Snedecor-eloszlás Ronald Fisher és George W. Snedecor után.[5]

Definíció

Sűrűségfüggvény
Kumulatív eloszlásfüggvény

Ha X valószínűségi változó F-eloszlású d1 és d2 paraméterekkel, akkor írhatjuk XF(d1,d2). X valószínűség sűrűségfüggvénye:

f(x;d1,d2)=(d1x)d1d2d2(d1x+d2)d1+d2xB(d12,d22)=1B(d12,d22)(d1d2)d12xd121(1+d1d2x)d1+d22

valós x0 esetekre. Itt a B, a béta-függvény. A legtöbb alkalmazásban a d1 és d2 pozitív egész. A kumulatív eloszlásfüggvény:

F(x;d1,d2)=Id1xd1x+d2(d1/2,d2/2),

ahol I a szabályozott inkomplett béta-függvény. A lapultság:

γ2=12d1(5d222)(d1+d22)+(d24)(d22)2d1(d26)(d28)(d1+d22).

Egy F(d1,d2) k-ik momentuma létezik, és csak akkor véges, ha 2k<d2, és egyenlő::[6] μX(k)=(d2d1)kΓ(d1/2+k)Γ(d1/2)Γ(d2/2k)Γ(d2/2)

Az F-eloszlás az Elsődleges béta-eloszlás partikuláris parametrizálása, melyet másodfajú béta-eloszlásnak is hívnak.

Karakterisztikus függvény

A karakterisztikus függvény:[7]

φd1,d2F(s)=Γ((d1+d2)/2)Γ(d2/2)U(d1/2,1d2/2,d2/d1ıs)

ahol U(a,b,z) a másodfajú hipergeometrikus-függvény.

Jellemzők

Egy d1 és d2 paraméterekkel rendelkező F-eloszlású valószínűségi változó, két megfelelően skálázott khí-négyzet eloszlásból származtatható:

U1/d1U2/d2

ahol

Olyan esetekben, amikor az F-eloszlást használják, például, a szórásnégyzet analízisénél, U1 és U2 függetlensége demonstrálható, ha alkalmazzuk a Cochran-tételt.

Általánosítás

Az F-eloszlás általánosítása, a nemcentrális F-eloszlás.

Kapcsolódó eloszlások

  • Ha Xχν12 és Yχν22, függetlenek, akkor X/ν1Y/ν2F(ν1,ν2)
  • Ha XBeta(ν1/2,ν2/2) (Béta-eloszlás), akkor ν2Xν1(1X)F(ν1,ν2)
  • Hasonlóan, ha XF(ν1,ν2), akkor ν1X/ν21+ν1X/ν2Beta(ν1/2,ν2/2).
  • Ha XF(ν1,ν2) akkor Y=limν2ν1X khí-négyzet eloszlás χν12
  • F(ν1,ν2) ekvivalens a skálázott Hotelling T-négyzet eloszlással ν2ν1(ν1+ν21)T2(ν1,ν1+ν21).
  • Ha XF(ν1,ν2),, akkor 1XF(ν2,ν1).
  • Ha Xt(m) (Student t-eloszlás), akkor X2F(ν1=1,ν2=m).
  • Ha Xt(n) (Student t-eloszlás), akkor X2F(ν1=n,ν2=1).
  • F-eloszlás a 6. típusú Pearson-eloszlás speciális esete.
  • Ha XF(n,m), akkor logX2FisherZ(n,m) (Fisher z-eloszlás)
  • A nemcentrális F-eloszlás egyszerűsíti az F-eloszlást, ha λ=0
  • A dupla nemcentrális F-eloszlás egyszerűsíti az F-eloszlást, ha λ1=λ2=0
  • Ha p kvantilise QX(p) XF(ν1,ν2) esetében, és 1p kvantilise QY(1p), akkor
QX(p)=1/QY(1p).

Irodalom

Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek

Források

Kapcsolódó szócikkek

Sablon:Portál

  1. Sablon:Cite book
  2. Milton Abramowitz; Irene Stegun, (szerk.) (1983) [June 1964]. "Chapter 26". Handbook of Mathematical Functions with Formulas, Graphs, and Mathematical Tables. Applied Mathematics Series. 55 (Ninth reprint with additional corrections of tenth original printing with corrections (December 1972); first ed.). Washington D.C.; New York: United States Department of Commerce, National Bureau of Standards; Dover Publications. p. 946. Sablon:ISBN. LCCN 64-60036. MR 0167642. LCCN 65-12253.
  3. NIST (2006). Engineering Statistics Handbook - F Distribution
  4. Sablon:Cite book
  5. http://www.statlect.com/F_distribution.htm
  6. Sablon:Cite web
  7. Phillips, P. C. B. (1982) "The true characteristic function of the F distribution," Biometrika, 69: 261-264 Sablon:JSTOR