Örökifjú tulajdonság

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az örökifjú tulajdonság egy valószínűségszámításban használt fogalom.

A X valószínűségi változó örökifjú tulajdonságú (vagy röviden örökifjú), ha minden a0 és b0 számra teljesül, hogy

P(X>a+bX>a)=P(X>b) vagy P(Xa+bXa)=P(Xb). (A kettő megkülönböztetésének folytonos valószínűségi változóknál nincs jelentősége.)

Szemléletesen, ha például a valószínűségi változó egy eszköz élettartama, akkor az örökifjú tulajdonság azt jelenti, hogy a valamilyen életkorú eszköz ugyanakkora eséllyel nem romlik el még t ideig, amekkora eséllyel nem romolna el t ideig, ha új lenne.

Példák

Folytonos valószínűségi változó

Az exponenciális eloszlású valószínűségi változó örökifjú tulajdonságú.

Bizonyítás:

Mivel P(X<x)=1eλx minden x0 számra, ezért P(X>x)=eλx minden x0 számra, és így

P(X>a+bX>a)=P(X>a+bX>a)P(X>a)=P(X>a+b)P(X>a)=eλ(a+b)eλa=eλb=P(X>b).

Megmutatható, hogy csak az exponenciális eloszlás örökifjú tulajdonságú a folytonos eloszlások közül, vagyis ha egy folytonos valószínűségi változó örökifjú tulajdonságú, akkor exponenciális eloszlást követ.

Diszkrét valószínűségi változó

A geometriai eloszlás is örökifjú tulajdonságú.

Ha P(X=n)=p(1p)n, abban az esetben P(Xn)=(1p)n, ugyanis

P(Xn)=i=np(1p)i=(1p)ni=0p(1p)i=(1p)np1(1p)=(1p)n.

Ezért

P(Xa+bXa)=P(Xa+bXa)P(Xa)=P(Xa+b)P(Xa)=(1p)a+b(1p)a=(1p)b=P(Xb).

Ha pedig P(X=n)=p(1p)n1, abban az esetben P(X>n)=i=n+1p(1p)i1=i=np(1p)i=(1p)n, a fentihez hasonlóan. Ebből következően

P(X>a+bX>a)=P(X>a+bX>a)P(X>a)=P(X>a+b)P(X>a)=(1p)a+b(1p)a=(1p)b=P(X>b).

A diszkrét eloszlások közül a geometriai az egyetlen örökifjú tulajdonságú.

Források