Réz(I)-klorid

Sablon:Chembox new A réz(I)-klorid egy fehér, kristályos por, vízben rosszul oldódik. Nagyon jól viszont híg savakban és ammóniában, ekkor komplex vegyületek keletkeznek. Száraz levegő hatására nem változik. Nedves levegőn kis mértékben hidrolizál.

Kémiai tulajdonságai

Fény hatására rézre és réz(II)-kloridra bomlik. Ekkor a vegyület színe először sötétibolya, majd kékesfekete lesz. Ez az átalakulás felhasználható fényképek készítésére is, de az így készített fényképek nem tartósak. Levegőn 200 °C-ra hevítve bázisos réz(II)-kloriddá oxidálódik, színe kékeszöld lesz. 400 °C fölött a színe ismét visszaváltozik fehérré. Emiatt hőjelző festékként is lehet használni a gépek túlzott felmelegedésének jelzésére. A réz(I)-klorid sósavas oldata elnyeli a szén-monoxidot, a foszfint és a acetilént, ezekkel addíciós vegyületeket alkot (CuCl · CO, CuCl · PH₃, CuCl · C₂H₂).

Előfordulása a természetben

A természetben szemcsés darabok formájában megtalálható ásványként is, ez a nantokit. Ez az ásvány nem túl jelentős.

Előállítása

Ha réz(II)-klorid oldatába kén-dioxidot vezetünk, réz(I)-klorid keletkezik.Sablon:Forr

Réz(I)-klorid keletkezik, ha réz(II)-kloridot sósav jelenlétében fémrézzel hevítenek. A keletkezett oldat hígításakor a réz(I)-klorid fehér csapadékként válik le.

$\mathrm{C}\mathrm{u}\mathrm{C}{\mathrm{l}}_{\mathrm{2}}\mathrm{+}\mathrm{C}\mathrm{u}\mathrm{+}\mathrm{2}\mathrm{H}\mathrm{C}\mathrm{l}\mathrm{\to }\mathrm{2}\mathrm{H}\mathrm{[}\mathrm{C}\mathrm{u}\mathrm{C}{\mathrm{l}}_{\mathrm{2}}\mathrm{]}$

$\mathrm{H}\mathrm{[}\mathrm{C}\mathrm{u}\mathrm{C}{\mathrm{l}}_{\mathrm{2}}\mathrm{]}\mathrm{\rightleftharpoons }\mathrm{C}\mathrm{u}\mathrm{C}\mathrm{l}\mathrm{+}\mathrm{H}\mathrm{C}\mathrm{l}$

Felhasználása

A mezőgazdaságban gombaölőszerként alkalmazzák. A vegyületet arzén-hidrogén és antimon-hidrogén kimutatására, sósavas vagy ammóniás oldatát szén-monoxid megkötésére használják. Vegyszerként alkalmazzák acetilén meghatározásakor. Felhasználják még a kohászatban és robbanószerek gyártásában is.

Források

• Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
• Nyilasi János: Szervetlen kémia