Log-normális eloszlás

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A log-normális eloszlás egy folytonos valószínűség-eloszlás, melyre az jellemző, hogy a valószínűségi változó logaritmusa normális eloszlású.

Ha X valószínűségi változó normális eloszlású, akkor Y=exp(X) log-normális eloszlású. Hasonlóképpen, ha Y log-normális eloszlású, akkor X=log(Y) normális eloszlású.

Ezt az eloszlást Galton-eloszlásnak is szokták hívni Francis Galton után, továbbá más elnevezések is előfordulnak, mint például: McAlister, Gibrat és Cobb–Douglas.

A változókat log-normálisként modellezik, ha független valószínűségi változók többszörös szorzataként jellemezhetők.(Ezt igazolja a log-tartományra érvényes központi határérték-elmélet).

Például a drót nélküli távközlésben az árnyékolás és a lassú fading jelenség okozta jelveszteséget log-normális eloszlásúnak tekintik.

A log-normális eloszlás egy X valószínűségi változóra nézve maximális-entrópia típusú valószínűség eloszlású, ha várható értéke és szórásnégyzete: ln(X).[1]

Hely- és skálaparaméterek

Sűrűségfüggvény
Kumulatív eloszlás függvény

A normális eloszlás standardizálhatóságán alapul, hogy az X log-normális eloszlású valószínűségi változót egyértelműen jellemzi a μ és a σ értékpár. Ha

N=μ+σZ,

ahol Z egy standard normális eloszlású valószínűségi változó, akkor

X=eN=eμ+σZ.

Az összefüggés igaz függetlenül attól, hogy a függvény logaritmikus vagy exponenciális.

Ha loga(Y) normális eloszlású, akkor logb(Y) is az, bármely pozitív számra. Hasonlóképpen, ha eX normális eloszlású, akkor eln(a)X is az, ahol a egy pozitív szám, ami nem egyenlő 1-gyel. Logaritmikus ábrázolásnál, a μ és σ-t helyparaméternek, illetve skálaparaméternek hívják.

Jellemzők

A log-normális eloszlású valószínűségi változó csak pozitív valós értéket vehet fel.

Sűrűségfüggvény

A log-normális eloszlású valószínűségi változó sűrűségfüggvénye:

fX(x;μ,σ)=1xσ2πe(lnxμ)22σ2,  x>0 (Ez a változók cseréjének szabályából következik)

Kumulatív eloszlásfüggvény

FX(x;μ,σ)=12erfc[lnxμσ2]=Φ(lnxμσ),

ahol erfc a komplementer hibafüggvény, és Φ a standard normális eloszlás kumulatív eloszlásfüggvénye.

Karakterisztikus függvény

A karakterisztikus függvény, E[e itX] több megjelenítése is ismert.

Az integrálja konvergál Im(t) ≤ 0. A legegyszerűbb, ha Taylor-sorbafejtést alkalmazunk:

φ(t)=n=0(it)nn!enμ+n2σ2/2. A soros megjelenítés divergál, ha σ2 > 0. Ez azonban elegendő a karakterisztikus függvény kiszámolására pozitív σ esetén, amíg a szumma felső határértéke érvényes, n ≤ N, ahol

max(|t|,|μ|)N2σ2ln2σ2

és σ2 < 0.1.

A hely- és skálaparaméterek ismerete esetén könnyebben használható a mértani középérték és a geometrikus szórás, mint az számtani középérték és a szórás.

Geometrikus momentumok

A log-normális eloszlás mértani közepe: eμ. Mivel a log-normális eloszlás logaritmusa szimmetrikus, és a kvantilisek monoton transzformáción megmaradnak, a mértani közepe (várható értéke) egyenlő a mediánnal.[2] A mértani közép (mg) levezethető az számtani középből (ma):

mg=mae12σ2.

A mértani szórás: eσ

Aritmetikai momentumok

Ha X log-normális eloszlású valószínűségi változó, akkor a várható értéke (E, számtani középérték), szórásnégyzete (Var), és szórása (s.d.) a következő:

E[X]=eμ+12σ2,Var[X]=(eσ21)e2μ+σ2s.d.[X]=Var[X]=eμ+12σ2eσ21.

Fordítva: a μ és σ paraméterek megkaphatók, ha a várható érték és a szórásnégyzet ismert:

μ=ln(E[X])12ln(1+Var[X](E[X])2),σ2=ln(1+Var[X](E[X])2).

Bármely s valós vagy komplex számra és a log-normális X-re:

E[Xs]=esμ+12s2σ2.

A log-normális eloszlást nem határozzák meg kizárólagosan a momentumai E[Xk] k ≥ 1 esetre, azaz létezik néhány más eloszlás is hasonló momentumokkal az összes k-ra. Valójában egy nagy eloszlás család létezik hasonló momentumokkal, mint a log-normális eloszlás.

Módusz és medián

Középérték, medián, módusz, különböző ferdeségek esetén

A módusz a sűrűségfüggvény maximális pontja. Elsősorban megoldja a (ln ƒ)′ = 0 egyenletet:

Mode[X]=eμσ2.

A medián az a pont, ahol FX = 1/2:

Med[X]=eμ.

Szórási tényező

eσ21

Egyéb összefüggés

Egy adathalmaz, mely a log-normális eloszlásból származik, szimmetrikus Lorenz-görbe.[3] A harmonikus (H), mértani (G) és számtani (A) közép (várható érték) kapcsolódik egymáshoz;[4] és ez a kifejezés adja meg az összefüggést:

H=G2A.

A log-normális eloszlások végtelenül oszthatók.

Alkalmazások

  • Biológia:
    • Élő szövetek méretei (hosszúság, súly, bőrfelület))[5]
    • Inaktív emberi testrészek hosszúság (haj, köröm, fogak)
    • egyes fiziológiás mérések (például : vérnyomás férfi/női populációnál)[6]
  • Hidrológia:[7]
    • Esőzési adatok (extrém értékek)
    • Folyó áradások adatai
  • Gazdaság:
    • A lakosság jövedelme 97–99%-a log-normális eloszlást mutat.[8]
  • Pénzügyek
  • Black-Scholes modell: átváltási ráták, árindexek, tőzsde mutatók[9]
  • Települések:
    • Városok mérete log-normális eloszlású
  • Megbízhatósági analízis:
    • Karbantartási idők meghatározásánál log-normális eloszlást is használnak
  • Drót nélküli kommunikáció:[10]
  • Mechanika:
    • Súrlódási tényezők számítása[11]

Irodalom

Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek

Külső hivatkozások

Sablon:Portál

  1. Sablon:Cite journal
  2. Leslie E. Daly, Geoffrey Joseph Bourke (2000) Interpretation and uses of medical statistics Edition: 5. Wiley-Blackwell Sablon:ISBN, Sablon:ISBN (page 89)
  3. Sablon:Cite journal
  4. name=Rossman1990>Rossman LA (1990) "Design stream flows based on harmonic means". J Hydraulic Engineering ASCE 116 (7) 946–950
  5. Sablon:Cite book
  6. Sablon:Cite journal
  7. Sablon:Cite book
  8. Clementi, F.; Gallegati, M. (2005) "Pareto's law of income distribution: Evidence for Germany, the United Kingdom, and the United States", EconWPA
  9. Black, Fischer and Myron Scholes, "The Pricing of Options and Corporate Liabilities", Journal of Political Economy, Vol. 81, No. 3, (May/June 1973), pp. 637–654.
  10. Sablon:Cite web
  11. Sablon:Cite doi