Kovarianciamátrix

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Egy (0;0) központú kétdimenziós normális eloszlás, melynek kovarianzmátrixa Σ=(10,50,51)

A valószínűségszámításban a Cov(𝐗) kovarianciamátrix pozitív szemidefinit vagy pozitív definit mátrix, ami több valószínűségi változóhoz vagy valószínűségi vektorváltozóhoz definiálható. Átlóján szórásnégyzetek találhatók, a többi elem a megfelelő valószínűségi változók illetve koordináták kovarianciája. Az egydimenziós szórásnégyzet általánosítása.

Definíció

Legyen 𝐗 valószínűségi vektorváltozó,

𝐗=(X1X2Xn).

Legyen E(Xi)=μi az Xi várható értéke, Var(Xi)=σi2 a szórásnégyzete, Cov(Xi,Xj)=σij,ij a két koordináta, Xi és Xj kovarianciája. 𝐗 várható értéke

E(𝐗)=E(X1X2Xn)=(μ1μ2μn)=μ,

vagyis a várható értékek vektora. Az 𝐗 kovarianciamátrixa: [1]

Cov(𝐗)=E((𝐗μ)(𝐗μ))=E((X1μ1)2(X1μ1)(X2μ2)(X1μ1)(Xnμn)(X2μ2)(X1μ1)(X2μ2)2(X2μ2)(Xnμn)(Xnμn)(X1μ1)(Xnμn)(X2μ2)(Xnμn)2)=(Var(X1)Cov(X1,X2)Cov(X1,Xn)Cov(X2,X1)Var(X2)Cov(X2,Xn)Cov(Xn,X1)Cov(Xn,X2)Var(Xn))=(σ12σ12σ1nσ21σ22σ2nσn1σn2σn2)=Σ

A várható értékek vektora és a kovarianciamátrix az eloszlás legfontosabb jellemzői- Megadásuk: X(μ,Σ). A kovarianciamátrix, mint a kovarianciák mátrixa tartalmazza a koordináták szórásnégyzetét és a koordináták közötti lineáris kapcsolatot jellemző kovarianciákat.

A különböző elemek száma n2+n2 vagy n2n+22. Ha a X1,,Xn koordináták egyike sem degenerált, és nincs tökéletes kollinearitás, akkor a kovarianciamátrix pozitív definit.

Kapcsolat a várható értékkel

Ha μ=E(X) a valószínűségi vektorváltozó várható értéke, akkor

Cov(𝐗)=E((𝐗μ)(𝐗μ))=E(𝐗𝐗)μμ.

Ahol a vektorok és mátrixok várható értékei koordinátánként értendők.

Egy μ várható értékű és adott kovarianciamátrixú valószínűségi vektorváltozó szimulálható a következő módon: Elkészítjük a kovarianciamátrix például Choleski-felbontását:

Cov(𝐗)=𝐃𝐃.

Ekkor a valószínűségi vektorváltozó:

𝐗=𝐃ξ+μ

ahol ξ valószínűségi vektorváltozó, melynek koordinátái egymástól független normális eloszlásúak.

Két vektor kovarianciamátrixa

Két vektor kovarianciamátrixa

Cov(𝐱,𝐲)=E((𝐱μ)(𝐲ν))

ahol μ az 𝐱 várható értéke és ν az 𝐲 várható értéke.

Tulajdonságai

  • Ha i=j, akkor a mátrixkoordináták számításának módja az i-edik vektorkoordináta szórásnégyzetét adja. Tehát a főátlón a szórásnégyzetek állnak, így nem lehetnek negatívok.
  • Valós kovarianciamátrix szimmetrikus, mivel a kovariancia szimmetrikus.
  • A kovarianciamátrix pozitív szemidefinit. Szimmetriája miatt főtengely-transzformációkkal diagonalizálható, és az így kapott mátrix szintén kovarianciamátrix. Mivel a főátlón csak szórásnégyzetek állnak, azért ez pozitív szemidefinit, ezért az eredeti is az.
  • Megfordítva, minden pozitív szemidefinit d×d méretű szimmetrikus mátrix kovarianciamátrix.
  • A szimmetria, pozitív szemidefinitség és diagonalizálhatóság miatt a kovarianciamátrixok ellipszoidként ábrázolhatók.
  • Minden 𝐀m×n mátrixra és 𝐛n vektorra teljesül, hogy Cov(𝐀𝐗+𝐛)=𝐀Cov(𝐗)𝐀.
  • Minden 𝐛n vektorra teljesül, hogy Cov(𝐗+𝐛)=Cov(𝐗).
  • Ha 𝐗 és 𝐘 korrelálatlan valószínűségi vektorváltozók, akkor

Cov(𝐗+𝐘)=Cov(𝐗)+Cov(𝐘).

Regresszió

Ha a regressziós modell alakja

yit=𝒙itTβ+𝒆it,

és az 𝒆it hibatag idioszinkratikus, akkor a kovarianciamátrix

V(𝐞)=E(𝐞𝐞T)=(E(𝒆1𝒆1)E(𝒆1𝒆N)E(𝒆N𝒆1)E(𝒆N𝒆N))=(σ11𝐈Tσ1N𝐈TσN1𝐈TσNN𝐈T)=(σ11σ1NσN1σNN)𝐈T=Σ𝐈T=Φ

Hatékonysági kritérium

Egy pontbecslő hatékonysága illetve hatékonysága mérhető a kovarianciamátrixszal, mivel tartalmazza a különböző komponensek közötti kovarianciát. Általában, egy pontbecslő hatékonyságát a kovarianciamátrixszal mérik: minél kisebb a mátrix, annál jobb a becslés. Legyen θ~ és θ^ torzítatlan (K×1) valószínűségi vektorváltozó. Ha θ (K×1) méretű valószínűségi vektorváltozó, akkor Cov(θ^) (K×K) méretű szimmetrikus pozitív definit mátrix. Azt mondjuk, hogyCov(θ^) kisebb, mint Cov(θ~), ha Cov(θ~)Cov(θ^) pozitív szemidefinit.[2]

Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek

Források

Fordítás

Sablon:Fordítás

  1. George G. Judge, R. Carter Hill, W. Griffiths, Helmut Lütkepohl, T.C. Lee. Introduction to the Theory and Practice of Econometrics. 1988, S. 43.
  2. George G. Judge, R. Carter Hill, W. Griffiths, Helmut Lütkepohl, T.C. Lee. Introduction to the Theory and Practice of Econometrics. 1988, S. 78.