Konvolúció

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A konvolúció egy olyan művelet, amit függvényeken és disztribúciókon is értelmeznek.

A (,) intervallumon értelmezett f,g integrálható függvények konvolúcióján az f*g:xf(t)g(xt)dt integrállal definiált függvényt értik.

A konvolúciónak széles körű alkalmazásai vannak a valószínűségszámításban, a Fourier-sorok és a parciális differenciálegyenletek világában. Segítségével gyorsabban lehet számokat összeszorozni és egyes parciális differenciálegyenleteket megoldani.

A disztribúciókon így értelmezik a konvolúciót:

(u*v)(ϕ)=limk[(y,z)ρk(y,z)ϕ(y+z)].

A függvénykonvolúció tulajdonságai

A konvolúció kommutatív, asszociatív és disztributív az összeadásra. Eredménye egy majdnem mindenütt értelmezett integrálható függvény, és f*g(f)(g).

Jelölje a Fourier-transzformációt:

(f*g)=fg.

A valószínűségszámításban azért szeretik alkalmazni ezt a műveletet, mert így meg lehet kapni a független valószínűségi változók összegének eloszlását. Így be lehet látni, hogy

hn=λnzn1eλz(n1)!.

Diszkrét konvolúció

A legtöbb függvény diszkrét a digitális jelfeldolgozásban, a valószínűségszámításban és a képfeldolgozásban. A diszkrét konvolúció képzési szabálya:

(f*g)(n)=kDf(k)g(nk)

ahol az összegzés a két függvény értelmezési tartományának egyesítésén megy. Korlátos értelmezési tartomány esetén f-et és g-t azonosan nullának tekintik az eredeti értelmezési tartományán kívül.

Két polinom, formális hatványsor vagy véges főrészű Laurent-sor szorzatának együtthatói megadhatók az együtthatókból álló, esetleg nullákkal kibővített sorok diszkrét konvolúciójával. Az eredményül kapott végtelen soroknak csak véges sok nem nulla tagja lehet.

A diszkrét konvolúció hatékonyan számítható gyors Fourier-transzformációval.

A disztribúciók konvolúciójának tulajdonságai

A disztribúciók definíciója

A disztribúciók a kompakt tartójú végtelenszer folytonosan differenciálható függvények C0(Ω) terén értelmezett lineáris funkcionálok, amik folytonosak a következő konvergencia értelmében:

  1. Van K része Ω, supp ϕj, supp ϕ része K
  2. Tetszőleges α indexvektor esetén αϕjαϕ egyenletesen Ω-n.

Tulajdonságok

  • Két disztribúció nem mindig konvolválható.
  • A konvolúció kommutatív és lineáris, de nem asszociatív. Sőt, még a létezés sem következik.
  • Ha az u és a v disztribúciók konvolválhatók, akkor u*v tartója része u és v tartójának Minkowski-összegének.

A deriválással való kapcsolata miatt vezetik be:

  • Ha az u és a v disztribúciók konvolválhatók, akkor u*v bármely parciális deriváltja megkapható az egyik disztribúció megfelelő parciális deriváltjának és a másik disztribúciónak a konvolúciójaként.

Elégséges feltételek a konvolúció létezéséhez

  • Legyenek f,g lokálisan integrálható függvények, és tekintsük a következő disztribúciókat: v=Ωfϕ, és u=Ωgϕ, ahol Ω f és g értelmezési tartománya.

Ekkor u és v konvolválható.

  • Ha u és v egyike kompakt tartójú, akkor u és v konvolválható, és (u*v)(ϕ)=[(y,z)ρ(z)ϕ(y+z)],

ahol ρ(z) akárhányszor differenciálható, és ρ(z)=1 a kompakt tartó egy környezetében.

  • Legyenek u és v disztribúciók. Legyen az u tartója egy H féltér része, és legyen v tartója egy olyan K valódi konvex körkúp része, aminek tengelye párhuzamos H normálisával. Ekkor (u*v)(ϕ)=(u×v)[(y,z)ψ(y)ρ(z)ϕ(y,z)],

ahol

    • ψ,ρ akárhányszor differenciálható,
    • ψ(y)=1 K egy környezetében, és ψ(y)=0 egy nagyobb H-eltolt féltérben
    • ρ(z)=1 egy nagyobb K-eltolt kúpban, és ρ(z)=0 egy még nagyobb K-eltolt kúpon kívül

Források

  • Simon–Baderkó: Másodrendű parciális differenciálegyenletek
  • Gonda János: Véges testek
  • Mogyoródi–Somogyi: Valószínűségszámítás jegyzet matematikus szakos hallgatóknak
  • Rényi Alfréd: Valószínűségszámítás
  • Pál Lénárd: A valószínűségszámítás és a statisztika alapjai I–II.
  • Bourbaki: Integration
  • Kôsaku Yosida: Functional Analysis. Springer-Verlag, Sablon:ISBN.

További információk

Sablon:Nemzetközi katalógusok Sablon:Portál