Harmonikus szám

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sablon:Más A matematikában az n-edik harmonikus szám az első n pozitív egész szám reciprokának az összege:

Hn=1+12+13++1n=k=1n1k.

Ez egyébként egyenlő ezen számok harmonikus közepe reciprokának az n-szeresével.

Harmonikus szám Hn,1, n=x (vörös vonal) és az aszimptotikus korlátja γ+ln[x] (kék vonal)

A harmonikus számokat már az ókorban is tanulmányozták, és a számelméletben fontos szerepet töltenek be. A harmonikus sor részletösszegei, és szorosan kapcsolódnak a Riemann-féle zéta-függvényhez. Amikor egy nagy volumenű mennyiség a Zipf-törvény szerinti eloszlást mutat, a legértékesebb tétel az n-edik harmonikus. Ez számos meglepő eredményhez vezet a hosszú farok- és a hálózatelméletben.

Képletek

Az integrállal történő kifejezés Eulertől ered:

Hn=011xn1xdx.

A fenti egyenlőség nyilvánvalóan következik az alábbi egyenlőségből:

1xn1x=1+x++xn1

Elegáns kombinatorikai kifejezés nyerhető Hn-re, felhasználva egy egyszerű transzformációt: x=1u:

Hn=011xn1xdx=101(1u)nudu=011(1u)nudu=01[k=1n(1)k1(nk)uk1]du=k=1n(1)k1(nk)01uk1du=k=1n(1)k11k(nk).

Hasonló kifejezés nyerhető a harmadik Retkes-azonosság felhasználásával:

x1=1,,xn=n, és felhasználva a tényt: Πk(1,,n)=(1)nk(k1)!(nk)!.

Hn=Hn,1=k=1n1k=(1)n1n!k=1n1k2Πk(1,,n)=k=1n(1)k11k(nk)

Hn közel úgy nő, mint az n természetes logaritmusa. Ennek az oka, hogy az összeg közelíthető egy integrállal:

1n1xdx

melynek értéke: ln(n).

Hn - : ln(n) sor monoton csökken a korlátja felé:

limn(Hnlnn)=γ

(ahol γ az Euler–Mascheroni-konstans: 0,5772156649...), és a megfelelő aszimptotikus kiterjesztés, amint n:

Hnlnn+γ+12nk=1B2k2kn2k=lnn+γ+12n112n2+1120n4

ahol Bk a Bernoulli-számok.

Generáló függvények

A harmonikus számok generáló függvénye:

n=1znHn=ln(1z)1z,

ahol ln(z) a természetes logaritmus. Egy exponenciális generáló függvény: n=1znn!Hn=ezk=11k(z)kk!=ezEin(z)

ahol Ein(z) a teljes exponenciális integrál.

Megjegyezzük, hogy:

Ein(z)=E1(z)+γ+lnz=Γ(0,z)+γ+lnz

ahol Γ(0,z) az inkomplett gamma-függvény.

Alkalmazások

A harmonikus számok számos alkalmazásban megtalálhatók, mint például a digamma-függvénynél: ψ(n)=Hn1γ. Ezt a kifejezést gyakran használják harmonikus számok kiterjesztésénél nem egész n-re. A harmonikus számokat gyakran használják a γ meghatározásához, felhasználva az előző fejezetben bevezetett korlátot:

γ=limn(Hnln(n+12))

mely gyorsabban konvergál.

2002-ben Jeffrey Lagarias bebizonyította, hogy a Riemann-hipotézis egyenlő a következő állítással:

σ(n)Hn+ln(Hn)eHn,

igaz minden n ≥ 1 egész számra; szigorú egyenlőtlenséggel, ha n > 1. Itt σ(n) az n osztó összege.

Általánosítás

Az általánosított harmonikus szám:

Hn,m=k=1n1km.

n a végtelenbe tart, ha m>1. Más kifejezésben:

Hn,m=Hn(m)=Hm(n).

A speciális esetben, amikor m=1, csak egyszerűen harmonikus számnak hívják, és gyakran index nélkül jelölik, mint itt:

Hn=k=1n1k.

Ha a korlát n, az általánosított harmonikus szám a Riemann-féle zéta-függvényhez konvergál:

limnHn,m=ζ(m).

Az általánosított harmonikus számok generáló függvénye:

n=1znHn,m=Lim(z)1z,

ahol Lim(z) a polilogaritmus és |z| < 1. A fent megadott képletnél az m=1 egy speciális eset.

Irodalom

Kapcsolódó szócikkek