Foszfor-trijodid

A foszfor-trijodid (PI₃) egy sötétvörös színű, szilárd vegyület, amely vízzel hevesen reagál. Gyakori tévhit, hogy a PI₃ annyira instabil, hogy nem lehet tárolni (a levegő párájával reakcióba lép, lásd lejjebb), valójában azonban kereskedelmi forgalomban is kapható. Széles körben alkalmazzák az alkoholok alkil-jodidokká való átalakítására. Emellett erős redukálószer. A foszfornak létezik egy alacsonyabb oxidációs fokú jodidja is, a P₂I₄, az viszont kétséges, hogy a PI₅ létezik-e szobahőmérsékleten.

Tulajdonságai

A PI₃ dipólusmomentuma szén-diszulfidos oldatban lényegében 0, mert a P−I kötés alig dipólusos. A P−I kötés gyenge is, a PI₃ sokkal kevésbé stabilis, mint a PCl₃ vagy a PBr₃, a PI₃ standard képződési entalpiája mindössze −46 kJ/mol.

Reakciói

A foszfor-trijodid hevesen reagál vízzel – kis mennyiségű foszfin és P−P kötéseket tartalmazó vegyületek mellett – foszforossav (H₃PO₃) és hidrogén-jodid keletkezik. Az alkoholokkal hasonlóképpen alkil-jodidokat képez, ez jelenti a PI₃ fő felhasználását.

A PI₃ emellett erős redukálószer, a szulfoxidokat tioéterekké redukálja, még −78 °C-on is. Emellett a foszfor-trijodid 1-jódbutános oldata vörösfoszforral való hevítés hatására P₂I₄-dá redukálódik.

Előállítása

A szokásos eljárás a foszfor-trijodid előállítására az elemek egyesítése, például jód hozzáadása a fehérfoszfor szén-diszulfidos oldatához.

${\mathrm{P}}_{\mathrm{4}}\mathrm{+}\mathrm{6}{\mathrm{I}}_{\mathrm{2}}\mathrm{\to }\mathrm{4}\mathrm{P}{\mathrm{I}}_{\mathrm{3}}$

Emellett a PCl₃ is átalakítható foszfor-trijodiddá hidrogén-jodiddal vagy bizonyos fém-jodidokkal.

Hivatkozások

Sablon:Portál