Foszfid
A foszfid Sablon:Chem iont vagy ennek megfelelőjét tartalmazó vegyület. Számos különböző szerkezetű foszfid ismert.[1] Leggyakoribbak a biner foszfidok, vagyis a foszfor és egy elektropozitívabb elem vegyületei. Ismertek polifoszfidok is anionos foszforlánccal vagy -klaszterrel. A Hg, az Sb, a Bi és a Po kivételével a legtöbb elektropozitívabb elemnek ismert foszfidja.[2] Egyes foszfidok molekulárisak.
Biner foszfidok
A biner foszfidokban foszfor és egy más elem van. Alkálifém-foszfid például a nátrium-foszfid (Sablon:Chem). További biner foszfidok a mérgező foszfin hidrolíziskor történő kibocsátása miatt kártevőirtóként használt alumínium-foszfid (AlP) és a kalcium-foszfid (Sablon:Chem). A magnézium-foszfid (Sablon:Chem) is érzékeny a nefvességre. Az indium- (InP) és a gallium-foszfid (GaP) félvezetőként használatosak, gyakran a megfelelő arzenidekkel együtt.[3] A réz-foszfid (Sablon:Chem) különleges sztöchiometriájú foszfid. Ezek oldhatatlan 3 dimenziós polimerek. Az elektropozitív fémek foszfidjai hidrolizálnak:
Polifoszfidok
A polifoszfidok P–P kötést tartalmaznak. A legegyszerűbbek Sablon:Chem iont tartalmaznak, mások például Sablon:Chem vagy polimeraniont (például a helikális Sablon:Chem iont) vagy komplex lapos vagy 4 dimenziós aniont.[4] Számos szerkezet ismert. A káliumnak 9 foszfidja ismert: Sablon:Chem, Sablon:Chem, Sablon:Chem, KP, Sablon:Chem, Sablon:Chem, Sablon:Chem, Sablon:Chem és Sablon:Chem. A nikkelnek 8 mono- és polifoszfidja ismert, ezek képlete Sablon:Chem, Sablon:Chem, Sablon:Chem, Sablon:Chem, Sablon:Chem, NiP, Sablon:Chem és Sablon:Chem.[2]
Két polifoszfid, a Sablon:Chem-ban lévő Sablon:Chem és a Sablon:Chem-ben lévő Sablon:Chem gyökanionok páratlan számú vegyértékelektronnal, így mindkét vegyület paramágneses.[2]
Foszfidok és polifoszfidok előállítása
Sokféleképp állíthatók elő foszfidok. Gyakran fém és vörösfoszfor hevítésével állítják elő inert környezetben vagy vákuumban. Elvben minden fém-foszfid és -polifoszfid előállítható elemi foszforból és a megfelelő fémből sztöchiometrikus formában. Azonban a szintézist számos gond nehezíti. Az exoterm reakciók gyakran robbanásszerűek a helyi túlmelegedés miatt. Az oxidált fém vagy a fém külsején lévő oxidréteg a foszforozáshoz túl magas hőmérsékletet okoz.[5] A nikkel-foszfid-előállításhoz használt hidrotermális reakciók tiszta és jól kristályosodó nikkel-foszfidokat (Sablon:Chem és Sablon:Chem) adtak. E vegyületek Sablon:Chem és vörösfoszfor reakciójával állíthatók elő 200 °C-on 24, illetve 48 óra alatt.[6]
Fém-foszfidok állíthatók elő trisz(trimetilszilil)foszfin fém-halogenidekkel való reakciójában. Ebben a reakcióban a halogenid illékony klór-trimetilszilánban távozik.
Molekuláris foszfidok
A fém–foszfor hármas kötést tartalmazó vegyületek ritkák. A leggyakoribb példák képlete Sablon:Chem, ahol R nagy szerves csoport.[7]
Sablon:Chem vörösfoszforból és kálium-etoxidból való előállításáról is beszámoltak.[8]
Szerves foszfidok
Sablon:Lásd még Számos szerves foszfid ismert. Gyakoriak a Sablon:Chem képletűek, ahol R szerves szubsztituens, M fém. Erre példa a lítium-difenilfoszfid. A Zintl-klaszter (Sablon:Chem) számos alkálifém-vegyületből megkapható.
A természetben
A schreibersit (Sablon:Chem) gyakori egyes meteoritokban