Dikén-diklorid
A dikén-diklorid (vagy más néven kén-klorür) a kén és a klór egymással alkotott molekulavegyülete. Képlete S2Cl2. Közönséges körülmények között sárgásbarna színű, olajszerű folyadék. Szaga fojtó, könnyezésre ingerlő hatású. Levegőn füstölög. Víz hatására hidrolizál. Jól oldódik apoláris oldószerekben (például alkoholban dietil-éterben, szénkénegben, benzolban). Izgatja a légutakat. Mérgező hatású, akár halált is okozhat.
Kémiai tulajdonságai
A dikén-diklorid a ként nagyon jól oldja, a telített oldat kéntartalma 65%. Az oldáskor dikloro-szulfánok képződnek, ezek általános képlete SnCl2. Ezekben a vegyületekben nagyon sok kénatom kapcsolódik láncszerűen egymáshoz, az összekapcsolódó kénatomok száma a 100-at is megközelítheti. A kaucsuk hideg vulkanizálására alkalmazzák őket.
Víz vagy nedvesség hatására hidrolizál, mint általában a nemfémek halogenidjei. A vegyület füstölgését a hidrolízis során fejlődő hidrogén-klorid okozza. A folyamat során először kén-hidrogén és kén-dioxid képződik, ezek egymással reakcióba lépnek és kolloid kén válik ki.
Így a nettó reakcióegyenlet:
Erős klórozószer, megtámadja a fémeket, kloridokat és szulfidokat képez velük.
Előállítása
Dikén-diklorid előállításakor klórgázt vezetnek kén olvadékába. A képződő terméket desztillálják.
Felhasználása
A kén dikén-dikloridban való oldósakor képződő dikloro-szulfánokat a kaucsuk vulkanizálásakor alkalmazzák. Korábban felhasználták harci gázok gyártására. Alkalmazzák rovarirtószerek előállításakor. A laboratóriumokban vegyszerként használják elemzésekhez.
Források
- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Nyilasi János: Szervetlen kémia
- Bodor Endre: Szervetlen kémia I.