Ciklopentadién
Sablon:Chembox A ciklopentadién szerves vegyület, képlete Sablon:Chem.[1] Gyakran CpH-ként rövidítik, mivel a ciklopentadienidion rövidítése Sablon:Chem.
E színtelen folyadék szaga erős, kellemetlen. Szobahőmérsékleten e gyűrűs dién órák alatt diciklopentadiénné dimerizálódik Diels–Alder-reakcióval. E dimer visszaalakítható a monomerré hevítéssel.
A vegyületet általában ciklopentén és származékai előállítására használják, ezenkívül a ciklopentadienidion prekurzora, mely fontos ligandum a fémorganikus kémiában a ciklopentadienil-komplexekben.[2]
Előállítása és reakciói

A ciklopentadién előállítását általában egymásba alakulásuk miatt nem választják el a diciklopentadiéntől. Kőszénkátrányból (koncentráció: 10-20 ppm) és krakkolással (mintegy 1,4%) állítják elő.[3] Ciklopentadién-monomer előállításához a diciklopentadiént mintegy 180 °C-ra hevítik. A monomert desztillálják és később felhasználják.[4] Javasolt frakcionáló oszlop használata a krakkolatlan dimer eltávolításához.
Szigmatróp átrendeződés
A ciklopentadién hidrogénatomjai gyors [1,5]-szigmatróp átrendeződéseken mennek át, de a hidridátalakulás 0 °C-on elég lassú az alkilszármazékok szelektív változtathatóságához.[5]

Még fluxiósabbak a Sablon:Chem származékok (E=Si, Ge, Sn), ahol a nehezebb elem szénről szénre vándorol alacsony aktiválási energiával.
Diels–Alder-reakciók
A ciklopentadién reaktív dién a Diels–Alder-reakcióban, mivel más diénekhez képest kevés torzítás szükséges az átmeneti állapot eléréséhez.[6] A ciklopentadién dimerizálódik. Ez az átalakulás szobahőmérsékleten órák alatt megy végbe, de a monomer napokig tárolható −20 °C-on.[3]
Deprotonáció
A vegyület rendkívül savas szénhidrogén, melyet az aromás ciklopentadienidion (Sablon:Chem) magyaráz. Számos bázis deprotonálhatja, például a nátrium-hidrid, a fémnátrium vagy a butillítium. Forgalomban vannak az aniont tartalmazó vegyülete, például a nátrium- vagy a lítium-ciklopentadienid. Ezeket ciklopentadienilkomplexek létrehozására használják.
Metallocénszármazékok
A metallocéneket és hasonló ciklopentadienilszármazékokat sokat kutatták, és a fémorganikus kémia fontos részei stabilitásuk miatt. Az első leírt metallocént, a ferrocént más metallocénekhez hasonlóan állították elő: Sablon:Chem képletű alkálifém-vegyületek átmenetifém-dihalogeniddel való reakciójával.[7] Például a nikkelocén nikkel(II)-kloridból képződik nátrium-ciklopentadieniddel THF-ben.[8]
Ciklopentadiént és ciklopentadienidet is tartalmazó fémkomplexek is ismertek, ilyen például egy rodocénmonomerből protikus oldószerekben képződő rodocénszármazék.[9]
Szerves szintézis
A ciklopentadién volt Leo Paquette 1982-es dodekahedránszintézisének kiinduló anyaga.[10] Az első lépés a molekula reduktív dimerizációja volt dihidrofulvalénné, nem egyszerű addíció diciklopentadiénné.

Használata
A ciklopentadiénalapú katalizátorok prekurzora mellett a ciklopentadién használatos komonomerek prekurzoraként is. Részleges hidrogénezése ciklopentént, a butadiénnel való Diels–Alder-reakciója etilidénnorbornént ad, mely az EPDM gumik komonomerje.
Származékai

A ciklopentadiénben egy vagy több hidrogén helyettesíthető, az alábbi származékokat adva:
- Nagy ciklopentadiének
- Kalicén
- Ciklopentadienon
- Di-terc-butilciklopentadién
- Metilciklopentadién
- Pentametilciklopentadién
- Pentacianociklopentadién
E szubsztituált ciklopentadiének legtöbbje képes anionképzésre és ciklopentadienilkomplexek alkotására.
Jegyzetek
Fordítás
Források
Kapcsolódó szócikkek
- ↑ LeRoy H. Scharpen and Victor W. Laurie (1965): "Structure of cyclopentadiene". The Journal of Chemical Physics, volume 43, issue 8, pages 2765-2766. Sablon:Doi
- ↑ Sablon:Cite book
- ↑ 3,0 3,1 Sablon:Ullmann
- ↑ Sablon:OrgSynth
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite book
- ↑ Sablon:Cite book
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite book