Berillium-hidroxid
Sablon:Vegyület infobox A berillium-hidroxid egy kémiai vegyület, képlete Be(OH)2.
Előállítása
Oldatból kicsapással lehet előállítani ammónia vagy fém-hidroxid hozzáadásával:
Elő lehet állítani telített nátrium-tetrahidroxidberilát oldat hűtésével is.[1]
Az iparban a berill és bertrandit ércekből nyerik ki, a berilliumkinyerés melléktermékeként.[2]
Tulajdonságai
Színtelen gél, gyakorlatilag oldhatatlan vízben, 400 °C fölé hevítve berillium-oxidra bomlik:
- Be(OH)2 → BeO + H2O
α- és β-berillium kristályszerkezete létezik. Oldódik savakban [Be(H2O)4]2+ iont képezve, és oldódik lúgokban [Be(OH)4] iont képezve. A berillium-hidroxid az egyetlen amfoter alkáliföldfém-hidroxid.[3][4][5]
Rombos kristályszerkezete van. A berilliumionokat négy hidroxidion veszi körül, kissé torz tetraédert képezve. A hidroxidionok között hidrogénkötések vannak.[6]
Ha lúgot adunk berillium sóoldatokhoz, akkor α-kristályszerkezetű berillium-hidroxid (gél) képződik. Ha ezt állni hagyják, akkor β-kristályszerkezetű csapadékot képez,[7] aminek olyan a kristályszerkezete, mint a cink-hidroxidnak Zn(OH)2.
Kénsavval reagálva berillium-szulfát keletkezik belőle:
- Be(OH)2 + H2SO4 → BeSO4 + 2H2O
Jegyzetek
Fordítás
Sablon:Fordítás Sablon:Fordítás
- ↑ Georg Brauer: Handbuch der präparativen anorganischen Chemie,. Ferdinand Enke Verlag, Stuttgart 1960, S. 790.
- ↑ Jessica Elzea Kogel, Nikhil C. Trivedi, James M. Barker and Stanley T. Krukowski, 2006, Industrial Minerals & Rocks: Commodities, Markets, and Uses, 7th edition, SME, Sablon:ISBN
- ↑ Sablon:Holleman-Wiberg
- ↑ Egon Wiberg, Arnold Frederick Holleman: Inorganic Chemistry, Elsevier, 2001, Sablon:ISBN.
- ↑ Sablon:CitLib
- ↑ R. Stahl, C. Jung, H. D. Lutz, W. Kockelmann H. Jacobs: Kristallstrukturen und Wasserstoffbrückenbindungen bei β-Be(OH)2 und ε-Zn(OH)2. In: Zeitschrift für Anorganische und Allgemeine Chemie. 624, 1998, S. 1130.
- ↑ Mary Eagleson, 1994, Concise encyclopedia chemistry, Walter de Gruyter, Sablon:ISBN