Amfoter

Amfoternek nevezzük az olyan anyagokat, amelyek mind savas, mind bázikus tulajdonságokat mutatnak. Olyan vegyületek, ill. ionok, melyek savként és bázisként egyaránt képesek viselkedni, tehát protonfelvételre és -leadásra egyaránt képesek.

A szó a görög αμφότεροι (amfoterosz) szóból származik, jelentése mindkettő.

Példák

Amfoterek például az aminosavak, a fehérjék, egyes fémek, például az alumínium, a cink, az ón és a félfémek többsége.

Például a cink-oxid eltérően viselkedik az oldat pH-jától függően:

Savakban:

$\mathrm{Z}\mathrm{n}\mathrm{O}\mathrm{+}\mathrm{2}{\mathrm{H}}^{\mathrm{+}}\mathrm{\to }\mathrm{Z}{\mathrm{n}}^{\mathrm{2}\mathrm{+}}\mathrm{+}{\mathrm{H}}_{\mathrm{2}}\mathrm{O}$

Lúgokban:

$\mathrm{Z}\mathrm{n}\mathrm{O}\mathrm{+}{\mathrm{H}}_{\mathrm{2}}\mathrm{O}\mathrm{+}\mathrm{2}\mathrm{O}{\mathrm{H}}^{\mathrm{-}}\mathrm{\to }\mathrm{[}\mathrm{Z}\mathrm{n}\mathrm{(}\mathrm{O}\mathrm{H}{\mathrm{)}}_{\mathrm{4}}{\mathrm{]}}^{\mathrm{2}\mathrm{-}}$

Amfoter vegyületre a legegyszerűbb példa a víz. Ha a víz protont vesz fel, oxóniumion, ha protont ad le, hidroxidion keletkezik:

${\mathrm{H}}_{\mathrm{2}}\mathrm{O}\mathrm{+}\mathrm{H}\mathrm{C}\mathrm{l}\mathrm{\to }{\mathrm{H}}_{\mathrm{3}}{\mathrm{O}}^{\mathrm{+}}\mathrm{+}\mathrm{C}{\mathrm{l}}^{\mathrm{-}}$

${\mathrm{H}}_{\mathrm{2}}\mathrm{O}\mathrm{+}\mathrm{N}{\mathrm{H}}_{\mathrm{3}}\mathrm{\to }\mathrm{O}{\mathrm{H}}^{\mathrm{-}}\mathrm{+}\mathrm{N}{H}_{\mathrm{4}}^{\mathrm{+}}$

Tehát a vízmolekula az egyik reakcióban savként, a másikban bázisként viselkedik. A vízmolekulák egymás közti kölcsönhatásában is megnyilvánul az amfoter tulajdonság (autoprotolízis):

${\mathrm{H}}_{\mathrm{2}}\mathrm{O}\mathrm{+}{\mathrm{H}}_{\mathrm{2}}\mathrm{O}\mathrm{\leftrightarrow }{\mathrm{H}}_{\mathrm{3}}{\mathrm{O}}^{\mathrm{+}}\mathrm{+}\mathrm{O}{\mathrm{H}}^{\mathrm{-}}$