Berillium-hidrid

Sablon:Lektor Sablon:Vegyület infobox A berillium-hidrid egy kémiai vegyület, képlete BeH₂ vagy (Sablon:Chem)_n. Oldhatatlan azokban az oldószerekben, amelyekben nem bomlik. Eltérően a 2. főcsoport nehezebb elemeinek hidridjeitől, amelyek ionvegyületek, a berillium-hidrid kovalens vegyület.

Előállítása

Nem lehet elemi berillium és hidrogén reakciójával előállítani, de fémorganikus berillium(II)-vegyületek és hidridek (például lítium-alumínium-hidrid vagy diborán) reakciójával lehet előállítani. A reakciót dietil-éterben viszik végbe, mert a berillium-hidrid nem oldódik dietil-éterben és kicsapódik az oldatból:

$2\mathrm{B}\mathrm{e}(\mathrm{C}\mathrm{H}{\phantom{A}}_3){\phantom{A}}_2+\mathrm{L}\mathrm{i}\mathrm{A}\mathrm{l}\mathrm{H}{\phantom{A}}_4⟶2\mathrm{B}\mathrm{e}\mathrm{H}{\phantom{A}}_2+\mathrm{L}\mathrm{i}\mathrm{A}\mathrm{l}(\mathrm{C}\mathrm{H}{\phantom{A}}_3){\phantom{A}}_4$

De előállítható bisz(terc-butil)-berillium pirolízisével is 210 °C-on:

$\mathrm{B}\mathrm{e}\mathrm{(}{\mathrm{C}}_{\mathrm{4}}{\mathrm{H}}_{\mathrm{9}}{\mathrm{)}}_{\mathrm{2}}\mathrm{\to }\mathrm{B}\mathrm{e}{\mathrm{H}}_{\mathrm{2}}\mathrm{+}\mathrm{2}{\mathrm{H}}_{\mathrm{2}}\mathrm{C}\mathrm{=}\mathrm{C}\mathrm{(}\mathrm{C}{\mathrm{H}}_{\mathrm{3}}{\mathrm{)}}_{\mathrm{2}}$

Először 1951-ben állították elő dimetil-berillium Be(CH₃)₂ és lítium-alumínium-hidrid LiAlH₄ reakciójával.

Elő lehet állítani igen tiszta trifenil-foszfin és berillium-borohidrid reakciójával is:

Be(BH₄)₂ + 2 PPh₃ → 2 Ph₃PBH₃ + BeH₂

Tulajdonságai

A berillium-hidrid egy szilárd fehér színű polimer anyag, amely elemeire bomlik 205-250 °C-on. Nedvesség- és levegő érzékeny, nem oldható a legtöbb szerves oldószerben. Vízben berillium-hidroxid keletkezik belőle:

$\mathrm{B}\mathrm{e}{\mathrm{H}}_{\mathrm{2}}\mathrm{+}\mathrm{2}{\mathrm{H}}_{\mathrm{2}}\mathrm{O}\mathrm{⟶}\mathrm{B}\mathrm{e}\mathrm{(}\mathrm{O}\mathrm{H}{\mathrm{)}}_{\mathrm{2}}\mathrm{+}\mathrm{2}{\mathrm{H}}_{\mathrm{2}}$

A berillium-hidrid lánc alakú polimert képez, ahol minden egyes berilliumatom körül tetraéderesen négy hidrogén van. Hasonló felépítésű, mint az alumínium-hidrid.

Vízzel lassan reagál, de savakban gyorsan hidrolizálódik.

Reagál a trimetil-aminnal N(CH₃)₃ dimert képez áthidaló hidridekkel. A dimetil-aminnal (HN(CH₃)₂) trimer berillium-diamidot [Be(N(CH₃)₂)₂]₃ és hidrogént képez.

A lítium-hidriddel és a hidridionnal reagálva LiBeH₃-et és Li₂BeH₄-et képez.

Szerkezete

Általában amorf fehér színű szilárd anyag, de hexagonális kristályszerkezete is létezik ami nagyobb sűrűségű (~0,78 g cm⁻³), mint az amorf változat. Az amorf változatból állítják elő nyomással 0,5-2,5% LiH katalizátorral.

A kristályos változatnak tércentrált ortorombos elemi cellája van.

Dihidroberillium

A dihidroberillium egy rokon vegyület, képlete BeH₂. Szolvatálatlanul spontán autopolimerizálódik oligomerekké. Előállítható elektromos kisüléssel magas hőmérsékleten. Lineáris molekula, a Be-H kötés hossza 133,376 pm.

Elméletben a 2 koordinációs számú hidridoberillium csoport (-BeH) hidridoberilliumokat képez, mivel a dihidroberillium elektronpárt donáló ligandumot tartalmazó molekulákkal egyesül:

Sablon:Chem + L → Sablon:Chem

Emiatt Lewis-sav karakterű. Két elektronpárt tud fogadni, így tetrahidroberillát(2) (Sablon:Chem) aniont képez.

Felhasználása

Használják rakéta-üzemanyagként és moderátorként az atomreaktorokban.

Fordítás

• Sablon:Fordítás
• Sablon:Fordítás