Elliptikus integrál

Innen: testwiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>Alfa-ketosav 2022. október 24., 18:48-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az elliptikus integrál fogalma onnan ered, hogy eredetileg egy ellipszis ívhosszának a problémáját vizsgálták; ezzel Giulio Fagnano és Leonhard Euler matematikusok foglalkoztak először.

Az elliptikus integrált f függvényként, a következőképpen definiálják:

f(x)=cxR(t,P(t))dt

ahol R egy racionális függvény két argumentummal, P egy 3-ad- vagy 4-edrendű polinom, és c egy konstans.

Általában az elliptikus integrált nem lehet elemi függvényekkel kifejezni.

Ez alól kivétel, ha P ismétlődő gyökökkel rendelkezik, vagy ha R(x,y) nem tartalmazza y páratlan hatványait.

Megfelelő redukciós képlettel, minden elliptikus integrál olyan formába hozható, amelyekben racionális függvényeket tartalmazó integrálok vannak, és Legendre kanonikus képlete. A Legendre-képlet mellett, az elliptikus integrál kifejezhető Carlson szimmetrikus formájában is. Történetileg az elliptikus függvényt az elliptikus integrál inverz függvényeként fedezték fel.

Argumentum jelölés

Az elliptikus integrál két argumentum függvénye. Ezeket az argumentumokat sokféle teljesen ekvivalens módon lehet kifejezni, (mind ugyanazt az elliptikus integrált jelöli).

Az egyik argumentum kifejezése:

  • α, a moduláris szög
  • k = sin α, az elliptikus modulus, vagy excentricitás;
  • m = k2 = sin2α, a paraméter.

Bármely fenti mennyiség teljes mértékben meghatározza bármely másik kettőt (feltéve, ha azok nem negatívak). Így ezek felcserélhetők, vagylagosan alkalmazhatok.

A másik argumentum, az amplitudó, φ, vagy x vagy u, ahol x = sin φ = sn u és sn az egyik Jacobi-féle elliptikus függvény. Bármely mennyiség értékének specifikálása, meghatározza a többit. u is függ m -től. További összefüggések:

cosφ=cnu,<mo stretchy="false"></mo>1msin2φ=dnu.

Az utóbbit néha delta amplitudónak is hívják, és Δ(φ)= dn u-nek írják.

Elsőfajú inkomplett elliptikus integrál

Az elsőfajú inkomplett elliptikus integrál, F definíciója:

F(φ,k)=F(φ|k2)=F(sinφ;k)=0φdθ1k2sin2θ.

Ez az integrál trigonometrikus formája; behelyettesítve a t=sinθ,x=sinφ-t, megkapjuk a Jacobi-féle képletet:

F(x;k)=0xdt(1t2)(1k2t2).

Ezzel egyenlő, amplitudóval, és moduláris szöggel kifejezve:

F(φα)=F(φ,sinα)=0φdθ1(sinθsinα)2.

Jelölésünkben, a függőleges vonal, mint delimiter, jelzi, hogy a következő argumentum a “paraméter”, míg a visszaper-karakter jelzi, hogy ez a moduláris szög. A pontos vessző jelzi, hogy az előző argumentum, az amplitudó szinusza:

F(φ,sinα)=F(φ|sin2α)=F(φα)=F(sinφ;sinα).

x=sn(u;k) -nel kapjuk:

F(x;k)=u;

azaz, a Jacobi-féle elliptikus függvények az elliptikus integrálok inverzei.

Másodfajú inkomplett elliptikus integrál

A másodfajú inkomplett elliptikus integrál, E trigonometrikus képlettel:

E(φ,k)=E(φ|k2)=E(sinφ;k)=0φ1k2sin2θdθ.

Behelyettesítve a t=sinθésx=sinφ egyenleteket, kapjuk a Jacobi képletet:

E(x;k)=0x1k2t21t2dt.

Ezzel egyenlő, az amplitudóval, és moduláris szöggel kifejezett képlet:

E(φα)=E(φ,sinα)=0φ1(sinθsinα)2dθ.

Harmadfajú inkomplett elliptikus integrál

A harmadfajú inkomplett elliptikus integrál, Π:

Π(n;φα)=0φ11nsin2θdθ1(sinθsinα)2, vagy
Π(n;φ|m)=0sinφ11nt2dt(1mt2)(1t2)

Az n számot karakterisztikának hívják, és bármely értéket felvehet, függetlenül a többi argumentumtól, Figyeljük meg, hogy Π(1;π2|m) értéke végtelen, bármely m-re. Kapcsolat a Jacobi-féle elliptikus függvényekkel:

Π(n;sn(u;k);k)=0udw1nsn2(w;k).

Elsőfajú komplett elliptikus integrál

Elliptikus integrálra akkor mondjuk, hogy “komplett”, ha az amplitudó φ=π/2 és ezért x=1. Elsőfajú komplett elliptikus integrál, K definíciója:

K(k)=0π/2dθ1k2sin2θ=01dt(1t2)(1k2t2),

Speciális értékek

K(0)=π2
K(1)=
K(22)=14πΓ(14)2
K(14(62))=273314π1Γ(13)3
K(14(6+2))=273334π1Γ(13)3

Kapcsolat a Jacobi-féle 0-függvénnyel

K(k)=π2θ32(q),

ahol q egy speciális függvény: q(k)=exp(πK(k)K(k)).

Aszimptotikus kifejezések

K(k)π2+π8k21k2π16k41k2

Ennek a közelítésnek a relatív pontossága jobb, mint 3×10−4 k < 1/2 esetében.

Derivált és differenciál egyenlet

dK(k)dk=E(k)k(1k2)K(k)k
ddk[k(1k2)dK(k)dk]=kK(k)

Másodfajú komplett elliptikus integrál

A másodfajú komplett elliptikus integrál, E írja le az ellipszis kerületét. Definíció:

E(k)=0π/21k2sin2θ dθ=011k2t21t2dt,

vagy:

E(k)=E(π2,k)=E(1;k).

Hatványsorral is kifejezhető:

E(k)=π2n=0[(2n)!22n(n!)2]2k2n12n,

mely ekvivalens:

E(k)=π2{1(12)2k21(1324)2k43[(2n1)!!(2n)!!]2k2n2n1}.

A Gaussi hipergeometrikus függvény kifejezéseivel:

E(k)=π22F1(12,12;1;k2).

Speciális értékek

E(0)=π2
E(1)=1
E(22)=π32Γ(14)2+18πΓ(14)2
E(14(62))=213334π2Γ(13)3+2103314π1(3+1)Γ(13)3
E(14(6+2))=213314π2Γ(13)3+2103314π1(31)Γ(13)3

Derivált és differenciál egyenlet

dE(k)dk=E(k)K(k)k
(k21)ddk[kdE(k)dk]=kE(k)

Harmadfajú komplett elliptikus integrál

A harmadfajú komplett elliptikus integrál, Π, melynek definíciója:

Π(n,k)=0π/2dθ(1nsin2θ)1k2sin2θ

Megjegyezzük,hogy néha a harmadfajú komplett elliptikus integrál definiálása az n karakterisztika inverz jelével történik,

Π(n,k)=0π/2dθ(1+nsin2θ)1k2sin2θ.

Parciális deriváltak

Π(n,k)n=12(k2n)(n1)(E(k)+1n(k2n)K(k)+1n(n2k2)Π(n,k))
Π(n,k)k=knk2(E(k)k21+Π(n,k))

Függvény kapcsolatok

Kapcsolat a Legendre-függvénnyel:

K(k)E(1k2)+E(k)K(1k2)K(k)K(1k2)=π2.


Irodalom

Kapcsolódó szócikkek

További információk