Antimon-pentaszulfid

Az antimon-pentaszulfid vagy antimon(V)-szulfid (INN: antimony pentasulfide) egy szervetlen vegyület, amelynek az összegképlete Sb₂S₅. Az antimon oxidációs száma benne +5. Narancsvörös színű, kristályos por. Vízben gyakorlatilag oldhatatlan.

Kémiai tulajdonságai

Vízben oldhatatlan, de sósavban oldható, ekkor antimon-trikloriddá alakul és kén válik ki. Feloldódik lúgok, ammónium-szulfid, és alkálifém-szulfidok oldatában is. Ekkor úgynevezett tioantimonátok keletkeznek. Hevítés hatására elbomlik, a bomlás termékei az antimon-triszulfid és a kén. Ekkor a kén szublimál, az antimon-triszulfid visszamarad fekete, kristályos anyagként. Levegőn fehér fénnyel elég, antimon-oxid és kén-dioxid keletkezik. Ha kálium-kloráttal keverik össze, meggyullad és elég.

Előállítása

Ha antimon(V)-vegyületek vizes oldatába kén-hidrogént vezetnek, az antimon-pentaszulfid narancsvörös csapadékként válik ki. Ha a nátrium-tioantimonátot (vagy más néven Schlippe-féle só, Na₃SbS₅) sósavval, vagy kénsavval bontanak el, szintén antimon-pentaszulfid keletkezik.

$\mathrm{2}\mathrm{N}{\mathrm{a}}_{\mathrm{3}}\mathrm{S}\mathrm{b}{\mathrm{S}}_{\mathrm{4}}\mathrm{+}\mathrm{3}{\mathrm{H}}_{\mathrm{2}}\mathrm{S}{\mathrm{O}}_{\mathrm{4}}\mathrm{\to }\mathrm{S}{\mathrm{b}}_{\mathrm{2}}{\mathrm{S}}_{\mathrm{5}}\mathrm{+}\mathrm{3}\mathrm{N}{\mathrm{a}}_{\mathrm{2}}\mathrm{S}{\mathrm{O}}_{\mathrm{4}}\mathrm{+}\mathrm{3}{\mathrm{H}}_{\mathrm{2}}\mathrm{S}$

Felhasználása

Az antimon-pentaszulfid kaucsuk vulkanizálására használható, mert könnyen antimon-triszulfidra és kénre bomlik. Az így készített guminak jellegzetes, vörös színe van. A gyufagyártásban kálium-kloráttal keverve a gyufa fejében alkalmazzák. Ez a keverék könnyen meggyullad, és lángra lobbantja a gyufaszálat is. A pirotechnikában tűzijátékok készítéséhez alkalmazzák. Vörös színű olaj- és vízfestékek készítésére is felhasználják az antimon-pentaszulfidot, mint pigmentet. A gyógyászatban köptetőként és nyálkaoldóként alkalmazzák.

Források

• Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
• Nyilasi János: Szervetlen kémia
• Bodor Endre: Szervetlen kémia I.