Antimon-triklorid

Az antimon-triklorid vagy antimon(III)-klorid (SbCl₃) az antimon egyik szervetlen vegyülete, kloridja. Színtelen vagy sárgás színű kristályokat alkot. Higroszkópos vegyület. Jól oldódik vízben, alkoholban, dietil-éterben, acetonban, szén-diszulfidban és kloroformban.

Kémiai tulajdonságai

Ha nagyobb mennyiségű vízben oldják fel, hidrolizál. A reakció során antimon-oxid-klorid válik le fehér csapadékként. A csapadék sósav hozzáadásakor oldhatóvá válik.

$\mathrm{S}\mathrm{b}\mathrm{C}{\mathrm{l}}_{\mathrm{3}}\mathrm{+}{\mathrm{H}}_{\mathrm{2}}\mathrm{O}\mathrm{\rightleftharpoons }\mathrm{S}\mathrm{b}\mathrm{O}\mathrm{C}\mathrm{l}\mathrm{+}\mathrm{2}\mathrm{H}\mathrm{C}\mathrm{l}$

Pozitívabb fémek (vas, ón, cink) hatására redukálódik, antimon válik ki.

Élettani hatása

Az antimon-triklorid belélegezve vagy a gyomorba kerülve mérgező hatású. A mérgezés tünetei: fémes szájíz, hányinger, hányás, hasmenés, szívgyengeség. Ingerli a torok, az orr és a garat nyálkahártyáit, légzési nehézségeket és fuldoklást okozhat.

Hosszútávú fogyasztása fejfájást, étvágytalanságot, kiszáradt torkot, alvászavart okozhat.

Előállítása

Az antimon-trikloridot antimon-triszulfidból állítják elő sósavval. (A kiindulási anyag antimon-trioxid is lehet.)

$\mathrm{S}{\mathrm{b}}_{\mathrm{2}}{\mathrm{S}}_{\mathrm{3}}\mathrm{+}\mathrm{6}\mathrm{H}\mathrm{C}\mathrm{l}\mathrm{\to }\mathrm{2}\mathrm{S}\mathrm{b}\mathrm{C}{\mathrm{l}}_{\mathrm{3}}\mathrm{+}\mathrm{3}{\mathrm{H}}_{\mathrm{2}}\mathrm{S}$

A keletkezett terméket hevítik, hogy eltávolítsák a kén-hidrogént és a feleslegben maradt sósavat. A megmaradt anyagot végül desztillációval tisztítják.

Felhasználása

Az antimon-trikloridot reagensként használják az A-vitamin és más rokon karotinoidok kimutatására. Az antimon-triklorid a karotinoidokkal egy kék színű komplex vegyület képződése közben reagál, ami kolorimetriásan mérhető. Ezenkívül katalizátorként alkalmazzák szerves kémiai szintéziseknél.

Mérgező hatása ellenére a századforduló idején Franciaországban az abszint hamisításához is használták, mivel nagyobb mennyiségű vízben az ánizsolajhoz hasonlóan csapódik ki.

Források

Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret