Zsigmondy-tétel

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A matematika, azon belül a számelmélet területén a Karl Zsigmondyról vagy Zsigmondy Károlyról elnevezett Zsigmondy-tétel azt állítja, hogy ha Sablon:Nowrap relatív prím egész számok, akkor bármely n ≥ 1 számhoz tartozik olyan p prímszám (itt: primitív prímosztó), ami osztója az Sablon:Nowrap számnak, de nem osztója az Sablon:Nowrap-nek egyetlen pozitív egész Sablon:Nowrap értékre sem, a következő kivételektől eltekintve:

Ez az eredmény Bang tételének általánosítása, amely szerint ha Sablon:Nowrap és n nem egyenlő 6-tal, akkor Sablon:Nowrap rendelkezik olyan prímosztóval, amely nem osztója Sablon:Nowrap-nek egyetlen Sablon:Nowrap számra sem.

Hasonlóan, Sablon:Nowrap-nek legalább egy primitív prímosztója van az Sablon:Nowrap eset kivételével.

Zsigmondy tétele gyakran jól jön, különösen a csoportelméletben, ahol annak bizonyítására használják, hogy különböző csoportoknak eltér a rendjük, kivéve amikor ismert róluk, hogy megegyezik.

Története

A tételt Zsigmondy ismerte fel, mialatt Bécsben tartózkodott 1894 és 1925 között.

Általánosításai

Legyen (an)n1 pozitív egész számokból álló sorozat. A sorozathoz tartozó Zsigmondy-halmaz a következő:

𝒵(an)={n1:an nem rendelkezik primitív prímosztóval}.

tehát azon n indexek halmaza, melyekre bármely an-t osztó prímszám valamely am-nek is osztója, ahol m<n. A Zsigmondy-tételből tehát következik, hogy 𝒵(anbn){1,2,6}, a Carmichael-tétel szerint a Fibonacci-sorozat Zsigmondy-halmaza {1,2,6,12}, míg a Pell-sorozaté {1}. 2001-ben Bilu, Hanrot és Voutier[1] bebizonyították, hogy általánosságban, ha (an)n1 egy Lucas-sorozat vagy Lehmer-sorozat, akkor 𝒵(an){1n30}. A Lucas- és Lehmer-sorozatok az oszthatósági sorozatok speciális esetei.

Szintén ismert, hogy ha (Wn)n1 egy elliptikus oszthatósági sorozat, akkor a hozzá tartozó 𝒵(Wn) Zsigmondy-halmaz véges.[2] Ez az eredmény nem túl hatásos abban az értelemben, hogy a bizonyítás nem ad felső korlátot 𝒵(Wn) legnagyobb elemére nézve, lehetséges viszont hatásos felső korlátot adni 𝒵(Wn) elemszámára.[3]

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

Sablon:Reflist

További információk

  1. Y. Bilu, G. Hanrot, P.M. Voutier, Existence of primitive divisors of Lucas and Lehmer numbers, J. Reine Angew. Math. 539 (2001), 75-122
  2. J.H. Silverman, Wieferich's criterion and the abc-conjecture, J. Number Theory 30 (1988), 226-237
  3. P. Ingram, J.H. Silverman, Uniform estimates for primitive divisors in elliptic divisibility sequences, Number theory, Analysis and Geometry, Springer-Verlag, 2010, 233-263.