Vanádium-pentafluorid
Sablon:Chembox A vanádium-pentafluorid szervetlen vegyület, képlete Sablon:Chem. Színtelen, illékony folyadék.[1] Erősen reakcióképes – szerves vegyületek fluorozására képes.[2]
Tulajdonságai, szerkezete
A vegyület gázállapotban monomer,[3] elektrondiffrakciós vizsgálatok alapján molekulái D3h szimmetriájú trigonális bipiramis alakúak.[4] Szilárd állapotban polimer, melyben az oktaéderes vanádiumközpontokat fluoridhíd köti össze.[3][5]
A Sablon:Chem képződési entalpiája −1429,4 ± 0,8 kJ/mol.[6]
Ez az egyetlen ismert vanádium-pentahalogenid.
Előállítása
A vanádium-pentafluorid előállítható vanádium fluorozásával:[7][1]
Ezenkívül vanádium-tetrafluorid bomlásakor a szilárd trifluoriddal egyenlő mennyiségben keletkezik:[8][9][1]
Ez az átalakulás 650 °C-on megy végbe. Ezenkívül nyersanyagok és ipari koncentrátumok elemi fluorral történő reakciójával is előállítható ipari mértékben. Ilyen nyersanyagok például a vanádium, a ferrovanádium, a vanádium-pentoxid és a vanádium-tetrafluorid.[10]
A Sablon:Chem folyékony állapotban ionizálódik, ezt jelzik a magas Trouton-állandója és elektromos vezetőképessége is.[11]
Jellemzői, reakciókészsége
Ezen erősen korrozív anyag iránt az 1950-es években kezdett megjelenni az érdeklődés, amit fizikokémiai tulajdonságainak kiterjedt kutatása is jelez.[10] Erős fluorozó- és oxidálószer. Az elemi ként kén-tetrafluoriddá oxidálja:
Más elektrofil fém-halogenidekhez hasonlóan hidrolizál, először az oxihalogeniddé, majd a biner oxiddá:
A hidrolízist gyorsítják a bázisok. Bár hidrolízisre hajlamos, alkoholokban oldódik.
Lewis-sav, ahogy a hexafluorovanadát keletkezése is tükrözi:[12][13][14]
A vanádium-pentafluorid gyengébb sav, és főképp oxidációkban és fluorozásban vesz részt.[15]
A vegyület a polifluoralkéneket polifluoralkánokká fluorozza.[10]
A vegyület reakció nélkül oldódik folyékony Sablon:Chem-ban és Sablon:Chem-ban. A Sablon:Chem kis mértékben oldódik HF-ban is.
Jegyzetek
Fordítás
Források
- Arnold F. Holleman, Nils Wiberg: Lehrbuch der Anorganischen Chemie, 102. Auflage, de Gruyter, Berlin 2007, S. 1545, Sablon:ISBN.
- ↑ 1,0 1,1 1,2 Sablon:Greenwood&Earnshaw2nd
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ 3,0 3,1 Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ 10,0 10,1 10,2 Sablon:Cite journal
- ↑ Sablon:Cite journal
- ↑ Справочник химика / Редкол.: Никольский Б.П. и др.. — 3-е изд., испр. — Л.: Химия, 1971. — Т. 2. — 1168 с. Sablon:Ru
- ↑ Химическая энциклопедия / Редкол.: Кнунянц И.Л. и др. — М.: Советская энциклопедия, 1995. — Т. 4. — 639 с. — Sablon:ISBN Sablon:Ru
- ↑ Лидин Р.А. и др. Химические свойства неорганических веществ: Учеб. пособие для вузов. — 3-е изд., испр. — М.: Химия, 2000. — 480 с. — Sablon:ISBN Sablon:Ru
- ↑ Sablon:Cite journal