Trihidrogén-oxid
Sablon:Más Sablon:Chembox A trihidrogén-oxid hidrogén és oxigén feltételezett vegyülete, képlete Sablon:Chem.[1][2] Még ismeretlen, egyike az instabil hidrogén-polioxidoknak. Előrejelzések szerint az Uránusz és a Neptunusz magja körül vékony fémes folyadékréteget alkot, mely a mágneses mezőik forrása.[3] Számítások szerint szilárd, szuperionos és fémes folyékony állapotban e bolygók belsejében stabil.
Szintézis
A trihidrogén-oxidot 2023-ig még nem észlelték, de létét CALYPSO módszerrel végzett számítások előrejelzik.[4] A vegyület feltehetően 450–600 GPa-on stabil, és a képletű reakció hozza létre.
Fizikai jellemzők
A vegyület feltehetően nem valódi molekuláris trihidrogén-oxid. Ehelyett az oxigénatomok két hidrogénatomhoz kötődnek erősen, mint a vízben, és a vízmolekulák közti üregekben vannak a hidrogénmolekulák.[5] Így szerkezetileg Sablon:Chem sztöchiometriai képletű.
600 GPa-on és 7000 K-en a vegyület számított sűrűsége 4,3 g/cm3. Különböző hőmérsékletekre, állandó sűrűségek mellett végzett molekuladinamikai számítások szerint:[5]
- 1000 K-en a Sablon:Chem ortorombos szilárd anyag (Cmca csoport).
- 1250 K-en a szilárd anyag szuperionos lesz.
- A vegyület 5250 K-en olvad, e folyadék fémes vezető lehet.
A Naprendszerben
Az Uránusz és a Neptunusz mágneses mezői speciálisak: nem kétpólusúak, és nem tengelyesen szimmetrikusak. Ennek magyarázata lehet, ha a mágneses mezőket a dinamóeffektus hozza létre elég vékony vezető rétegben. Azonban ezek eredete még ismeretlen, mivel e bolygók magjai valószínűleg szilárdak (így túl ridegek), és a vastag jégrétegek vezetőképessége túl kicsi az effektus előidézéséhez.[6][7]