Tallium-szulfát

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sablon:Vegyület infobox A tallium-szulfát szervetlen vegyület, a kénsav talliumsója, képlete Tl2SO4. Erős méreg, benne a tallium oxidációs száma +1. Létezik tallium(III)-szulfát is, melyet laboratóriumokban használnak.

Előállítása

Tallium és kénsav reakciójával állítható elő:[1]

2 Tl+H2SO4Tl2SO4+H2

Tulajdonságai

Fehér, nem gyúlékony, szagtalan szilárd anyag. Hevítés hatására tallium- és kén-oxidok keletkezése közben bomlik.[2] Kristályszerkezete rombos, a kálium-szulfátével izomorf (a = 7,808; b = 5,929; c = 10,665 Å). Vizes oldatban a szulfátionok és a talliumionok egymástól különálló, erősen szolvatált ionokként vannak jelen.

Felhasználása

Az előző két évszázadban használták az orvoslásban, de ma már ilyen célra nem alkalmazzák. Az 1920-as évek középétől az 1970-es évekig rágcsálóirtóként („patkányirtó”) használták, például a Bayer AG Zelio-Giftkörner (Giftweizen; hatóanyag: 2% tallium-szulfát) és Zelio-Paste (hatóanyag: 2,5% tallium-szulfát) termékeiben.[3] Ma a modernebb patkányirtószerek miatt ritkán alkalmazzák.[4] Használatát az USA-ban 1975-ben betiltották, mivel nem szelektíven mérgező. Gátolja a növények csírázását. A laboratóriumokban főleg Tl+ forrásnak használják. Az infravörös fény hatására nagy elektromos vezetőképességet mutató tallium-szulfid (Tl2S) előállításának alapanyaga.

Toxicitása

Vízben oldódó vegyület, mérgező hatását a Tl+ kation okozza. Felnőtt ember számára körülbelül 1 gramm a halálos dózis. Mivel a tallium-szulfát fehér szagtalan por, könnyen összetéveszthető más kémiai vegyületekkel. A szervezetbe lenyelés vagy belégzés révén, illetve a bőrrel érintkezve juthat be. A Tl+ nagyon hasonlít a nátrium és kálium kationhoz, melyek nélkülözhetetlenek az élethez. A Tl+ sejtbe kerülve gátolja a nátrium-kálium-ionpumpa működését. Toxicitása miatt sok nyugati ország betiltotta a tallium-szulfát otthoni használatát, és sok cég befejezte a használatát.

500 mg feletti dózis beszámolók szerint halálos. A vesében, a májban, az agyban és egyéb szövetekben koncentrálódik.

Izraelben rágcsálóirtóként használták, a gyanú szerint emiatt halt ki az 1950-es években a barna halászbagoly.[5]

Források

Sablon:Reflist

Fordítás

Sablon:Fordítás

Sablon:Fordítás

További információk

  1. Georg Brauer; Handbuch der präparativen anorganischen Chemie, Band 2, S.886; Sablon:ISBN
  2. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) GESTIS1 nevű lábjegyzeteknek
  3. Anna Charlotte Fuhrmeister: Vergiftungen – Panoramawechsel der letzten Jahrzehnte. Dissertation an der Medizinischen Fakultät der Universität Bonn, 2005, S. 106.
  4. Sablon:Cite web
  5. Mendelssohn, H. Ecological effects of chemical control of rodents and jackals in Israel Sablon:Wayback at LPO Mission Rapaces