Szitaformula

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A matematikában a halmazelméletben a szitaformula egy halmazok elemszámának meghatározását segítő módszer. Főként a kombinatorikában, a számelméletben és a valószínűségszámításban alkalmazzák.

A képlet az alaphalmaz méretét nem feltétlenül diszjunkt részhalmazainak méretével fejezi ki. A nem diszjunkt halmazok méretének összege a méretet felülről becsli, melyet a metszetek méretének kivonásával korrigál.

Bővebb leírás

A szitaformula három halmazra

Ismert, hogy ha A és B véges halmazok, akkor

|AB|=|A|+|B||AB|

Itt már felismerhető az alapelv: |A|+|B| felülről becsüli az |AB| unió elemszámát. Ennek korrigálására egyszer ki kell vonni a |AB| metszet elemszámát, mivel ezeket az elemeket mind az A, mind a B halmazhoz hozzászámoltuk, így kétszer lettek beszámolva.

A módszert kétszer alkalmazva

|ABC|=|A|+|B|+|C||AB||AC||BC|+|ABC|

Általában, n halmaz esetén a képlet

X=A1A2An
  • Első közelítésként az összes halmaz elemszámát beleszámoltuk. Ez egy felső becslés.
X=A1A2An
  • Második közelítésként kivonjuk a páronként képzett metszetek elemszámát, mivel ezeket kétszer számoltuk. Ezzel egy alsó becslést kapunk.
|X|1in|Ai|1i<jn|AiAj|
  • Az előző művelettel töröltük a hármas metszetek elemszámát az összegből, így azt újra hozzá kell adnunk. Ez egy felső becslés.
|X|1in|Ai|1i<jn|AiAj|+1i<j<kn|AiAjAk|
  • Az előző művelettel kétszer hozzáadtuk a négyes metszetek elemszámát, így azt újra le kell vonnunk. Ez egy alsó becslés.
|X|1in|Ai|1i<jn|AiAj|+1i<j<kn|AiAjAk|1i<j<k<ln|AiAjAkAl|
  • Így haladunk tovább, amíg el nem fogynak a metszetek.

A kételemű esetről általánosítható teljes indukcióval.

Alternatív alak

Az

|X|==I{1,,n}(1)|I|+1|AI|

képlet írható úgy is, mint

|X|=I{1,,n},|I|páratlan|AI|=I{1,,n},|I|páros|AI|

hiszen a páratlan elemszámú metszeteket hozzáadjuk, a páros számúakat kivonjuk.

Alkalmazása

Poincaré és Sylvester szitaformulája a valószínűségekre alkalmazza a képletet:

Legyen (Ω,Σ,P) valószínűségi tér, és legyenek Ai események benne. Ekkor

P(i=1nAi)=k=1n((1)k+1I{1,,n},|I|=kP(iIAi))

A mértékek additivitása miatt a bizonyítás egy az egyben átvihető a valószínűségszámításba. Például három eseményre

P(ABC)=P(A)+P(B)+P(C)P(AB)P(AC)P(BC)+P(ABC).

Általában is igaz véges mértékű halmazalgebrákra.

Példa

Szokás, hogy karácsony előtt egy-egy közösség úgy dönt, hogy véletlenszerűen döntik el, ki kit ajándékoz meg. Hogyha valakinek saját magát kellene megajándékoznia, akkor az elveszi az ő meglepetését. Kérdés, mekkora ennek a valószínűsége?

Matematikailag kifejezve a keresett esemény A := Legalább egy tagnak saját magát kell megajándékoznia. Ez ekvivalens az Ai := Az i-edik tagnak saját magát kell megajándékoznia események uniójával, ahol i{1,,n}, ahol n a részt vevők száma. A szitaformulával

P(i=1nAi)=k=1n((1)k+1I{1,,n},|I|=kP(iIAi))

Mivel az azonos méretű metszethalmazok valószínűsége egyenlő, ez a következő alakra egyszerűsíthető:

nP(A1)(n2)P(A1A2)+(n3)P(A1A2A3)(n4)P(A1A2A3A4)
+(n5)P(A1A2A3A4A5)++(1)n+1P(A1An),

Annak a valószínűsége, hogy k adott tag a saját ajándékát kapja:

P(A1A2A3Ak)=1n(n1)(n2)(nk+1).

A binomiális együtthatók definíciója alapján

P(A1An)=n1nn(n1)121n(n1)+n(n1)(n2)1231n(n1)(n2)
n(n1)(n2)(n3)12341n(n1)(n2)(n3)+n(n1)(n2)(n3)(n4)123451n(n1)(n2)(n3)(n4)
+++(1)n+11123n.

Egyszerűsítve

P(A1An)=1112+112311234+112345+++(1)n+11123n.

Rövidebben

P(A1An)=1k=0n(1)kk!

Nagy csoportok esetén az k! faktoriális nagyon nagy, és a tagok száma is nagyon megnő. Ekkor célravezető az n határértéket felhasználni:

limn(1k=0n(1)kk!)=1k=0(1)kk!=1e1=11e63,2%

A sorfejtésben a természetes exponenciális függvény 0 körüli Taylor-sorát ismerhetjük fel a x=1 helyen. A határérték 11e, ami azt jelenti, hogy nagy csoportokban körülbelül 63,2% annak az esélye, hogy legalább egyvalaki a saját ajándékát kapja.[1][2]

Források

Sablon:Jegyzetek

  • Norbert Henze: Stochastik für Einsteiger. Eine Einführung in die faszinierende Welt des Zufalls. Springer Spektrum, 10. Auflage, Wiesbaden 2016, S. 70–76.
  • Klaus Dohmen: Improved Bonferroni Inequalities via Abstract Tubes – Inequalities and Identities of Inclusion-Exclusion Type. Springer-Verlag, 2003, Sablon:ISBN.
  • Stasys Jukna: Extremal Combinatorics. Springer, Mai 2001, Sablon:ISBN.

Fordítás

Sablon:Fordítás

  1. Norbert Henze: Stochastik für Einsteiger. Eine Einführung in die faszinierende Welt des Zufalls. Springer Spektrum, 1. Auflage, Wiesbaden 1997, 74–77. o.
  2. Sablon:Cite book