Stirling-formula

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Stirling-formula a faktoriális függvény nagy értékeinek becslését segíti aszimptotika megadásával.

Eszerint n!2πn(ne)n ahol e a természetes logaritmus alapja, a jel pedig azt jelenti, hogy a két oldal aszimptotikusan egyenlő.

A Stirling-formulának ott van nagy jelentősége, ahol sokszor kell nagy binomiális együtthatókra jó becsléseket adni, tehát a valószínűségszámításban, de a matematika szinte minden ágában felhasználják. A formula igaz a gamma-függvényre is:

Γ(z)2πz(ze)z,

ha z és |argz|<π.

Története

James Stirling skót matematikus az 1730-as Methodus Differentialis című művében mutatta be a logaritmusfüggvénnyel kapcsolatos összegzési eredményeit. Állítása szerint a log1+log2++logn=logn! kifejezés értéke a következő sor első három vagy négy tagjának felhasználásával megkapható (ahol log a természetes logaritmus függvény):

(n+12)log(n+12)(n+12)+12log(2π)124(n+12)+72880(n+12)3

A végtelen sor együtthatóira rekurziós összefüggést adott meg, de explicit képlettel nem rendelkezett. Az általános tag k1 esetén a következő:

(212k1)B2k2k(2k1)(n+12)2k1,

ahol Bk a Bernoulli-féle számokat jelöli. Stirling eredményeit látva, Abraham de Moivre Miscellaneis Analyticis Supplementum című művében felfedezett egy egyszerűbb képletet:

(n+12)lognn+12log(2π)+112n1360n3+

Ebben az esetben az általános tag

B2k2k(2k1)n2k1.

A képletben látható 12log(2π) tag a történet szerint Stirling érdeme volt, ezért az első összefüggéssel ellentétben De Moivre képlete vált ismertté Stirling-formula (vagy Stirling-sor) néven.

Bizonyítás

De Moivre formuláját bizonyítjuk a gamma-függvényre. Euler képletéből indulunk ki:

Γ(z)=limnn!nzz(z+1)(z+n1).

A logaritmikus deriváltra áttérve (mindvégig feltesszük, hogy (z)>0)

ψ(z):=Γ(z)Γ(z)=limn(logn1z1z+11z+n1)
=limn(0etenttdtr=0n10e(z+r)tdt)
=limn(0etenttdt01ent1eteztdt)
=limn(0ettezt1etdt0(1tezt1et)entdt)
=0(ettezt1et)dt=0etezttdt+0(1t11et)eztdt
=logz+0(1t11et)eztdt.

Az utolsó lépésben a zárójelben lévő függvény analitikus a 0 pontban és ott hatványsora a következő alakú:

1t11et=12k=1B2k(2k)!t2k1,

ahol Bk ismét a Bernoulli-féle számokat jelöli. Függvényünk pozitív t esetén korlátos, ezért alkalmazható az aszimptotikus analízis egyik fontos állítása, a Watson-lemma, így

ψ(z)logz12zk=1B2k2k1z2k,|z|,|argz|<π2.

Most mindkét oldalt integrálva

logΓ(z)(z12)logzz+C+k=1B2k2k(2k1)z2k1

adódik valamilyen C konstans mellett. A konstans meghatározásához a kapott sort helyettesítsük Legendre duplikációs képletébe:

logΓ(z)+logΓ(z+12)+(2z1)log2=logΓ(2z)+12logπ.

Határértéket véve C=12log(2π)-t fogunk kapni. A formulát itt csak |argz|<π2 esetén bizonyítottuk, megjegyzendő azonban, hogy fennáll akkor is, ha |argz|<π.

Érdemes észrevenni, hogy ha a kapott eredményt ismét a Legendre-féle összefüggésbe helyettesítjük logΓ(z+12)-t meghagyva, majd arra rendezve, z=n+12-et helyettesítve, végül felhasználva, hogy logΓ(n+1)=logn!, éppen Stirling eredeti sorát kapjuk.

Konvergencia és exponenciális alak

A fentebb bizonyított aszimptotikus sor semmilyen z esetén sem konvergens, ami a Bernoulli számok rohamos növekedéséből is jól látszik. Jó közelítést kaphatunk viszont, ha csak az első néhány tagot tartjuk meg.

A De Moivre-féle sor mindkét oldalának exponenciálissá tételével kapjuk a szintén Stirling-formula néven ismert formulát:

Γ(z)(ze)z2πzk=0(2k+1)!!a2k+1zk=(ze)z2πz(1+112z+1288z2), ahol ak az

ak=ak1k+112i=1k1aiak+1i,a1=1,a2=13

rekurzióval számítható. Stirling eredeti sorára

Γ(z+12)(ze)z2πk=0bkzk=(ze)z2π(1124z+11152z2+)

adódik. Bevezetve a ck:=(2k+1)!!a2k+1 jelölést, Legendre duplikációs képletéből

bk=12ki=0k(1)i2ickici.

Hibabecslés

Tetszőleges pozitív egész N esetén vezessük be a következő jelöléseket:

logΓ(z)=(z12)logzz+12log(2π)+k=1N1B2k2k(2k1)z2k1+RN(z)

és

Γ(z)=(ze)z2πz(k=0N1ckzk+R~N(z)).

Ekkor[1]

|RN(z)||B2N|2N(2N1)|z|2N1{1 ha |argz|π4,|csc(argz)| ha π4<|argz|<π2,sec2N(argz2) ha |argz|<π,

és[2]

|R~N(z)|(|cN||z|N+|cN+1||z|N+1){1 ha |argz|π4,|csc(argz)| ha π4<|argz|<π2.

További információk és hibabecslések a megjelölt forrásokban találhatók.

A Stirling formula konvergens változata

1763-ban Thomas Bayes John Cantonnak írt levelében bizonyította be, hogy a Stirling-sor nem ad konvergens sorfejtést a faktoriálisra.[1]

A Stirling-formula egy konvergens változatának meghatározásához a következő összefüggést alkalmazhatjuk:

02arctantzexp(2πt)1dt=logΓ(z)(z12)logz+z12log(2π).

Célba érünk, ha konvergens sor segítségével állítjuk elő az integrált. Ha zn=z(z+1)(z+n1), akkor

02arctantzexp(2πt)1dt=n=1cn(z+1)n

ahol

cn=1n01xn(x12)dx=12nk=1nk|s(n,k)|(k+1)(k+2),

ahol s(n,k) az Elsőfajú Stirling-számokat jelöli. Ebből a Stirling-formula következő változatát nyerjük

logΓ(z)=(z12)logzz+log2π2
+112(z+1)+112(z+1)(z+2)+59360(z+1)(z+2)(z+3)+2960(z+1)(z+2)(z+3)(z+4)+,

ami konvergens, ha (z)>0.

Zárt közelítések

Az alábbiakban néhány zárt közelítés látható, amelyek a "sima" Stirling-formulánál jobb becsléseket adnak.

Gosper [2]:

n!(ne)n2π(n+16)

Robert H. Windschitl [3]:

n!(nensinh1n)n2πn

Nemes Gergő [4]:

n!(ne(1+115n2)5/4)n2πn

n!(1e(n+112n110n))n2πn

Ez utóbbi három formula jól alkalmazható programozható számológépekben a gamma-függvény értékeinek közelítésére.

A faktoriális logaritmusa

A relatív hiba (log x!) és (x log x – x) között x növekedtével 0-hoz tart

A faktoriális logaritmusának közelítő értékét megadó képletet is Stirling-formulának nevezik, és a következőt mondja ki:

logn!nlognn

minden elég nagy természetes n számra, ahol log a természetes logaritmus függvény.

Lásd még

Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek

Források

Faktoriális algoritmusok
Faktoriális közelítései
Számológépek a faktoriálishoz

Sablon:Portál

  1. F. W. Schäfke, A. Sattler, Restgliedabschätzungen für die Stirlingsche Reihe, Note. Mat. 10 (1990), 453–470.
  2. G. Nemes, Error bounds and exponential improvements for the asymptotic expansions of the gamma function and its reciprocal, Proc. Roy. Soc. Edinburgh Sect. A 145 (2015), 571–596.