Sperner-tétel

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A kombinatorikában a Sperner-tétel a hipergráfokra vonatkozó extremális tételek közül az egyik legfontosabb és legrégibb. Sperner 1928-ban igazolt tétele olyan halmazrendszerek méretére ad éles korlátot, melyekben egyik halmaz sem részhalmaza másiknak. Tiszteletére az ilyen rendszereket ma Sperner-rendszereknek nevezzük.

A tétel állítása

Ha egy n elemű halmaz S részhalmazaiból álló halmazrendszer, hogy A,B, AB esetén A⊈B, akkor

|| (nn2).

Ekkora Sperner-rendszer van, ilyen S összes n2 vagy összes n2 elemű részhalmazából álló rendszer.

Itt n2 és n2 az n2 szám alsó és felső egészrészét jelenti, azaz n=2k esetén k-t, n=2k+1 esetén pedig k-t és k+1-et.

A tétel bizonyítása

Soroljuk fel S elemeit valamilyen sorrendben:x1,,xn. Az halmazrendszernek csak egy olyan tagja lehet, ami A={x1,,xk} alakú, hiszen az ilyen kezdőszeletek egymást kölcsönösen tartalmazzák. Ebből, mivel az S-nek n! felsorolása van, az ||n! becslés adódik, ami használhatatlan. Egy A halmaz azonban több felsorolásban is szerepel kezdőszeletként, mégpedig |A|=a esetén ezek száma a!b!, ahol b=na, hiszen az alaphalmaz elemeinek ennyi permutációja van, amiben az első a helyen A elemei szerepelnek.

Az a+b=n feltétel mellett a!b! értéke akkor a legkisebb, ha a, b azonosak vagy szomszédosak. Valóban, ha b>a+1, akkor az (a+1)!(b1)! szorzat kisebb, mint a!b!, mivel

(a+1)!(b1)!a!b!=a+1b<1.

Innen adódik, hogy a+b=n esetén a!b!n2!n2!. Ezért a fenti összeszámlálásnál elemeit legfeljebb n!-szor számoltuk, mindegyiket legalább n2!n2!-szor, ezért

||n!n2!n2!=(nn2).

Lásd még

Sablon:Portál