Rupert-féle kocka

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Egységkocka a Rupert-féle kocka számára vágott lyukkal

A geometriában a Rupert-féle kocka a legnagyobb kocka, amely átfér egy egységkockán vágott lyukon. A Rupert-féle kocka élhossza mintegy 6%-kal haladja meg az egységkockáét. Egy rokon probléma az, hogy keressük meg a legnagyobb négyzetet, ami egy kockában elfér. Ebben a négyzet oldalhossza megegyezik a Rupert-féle kocka élhosszával. A kockát Rupert pfalzi hercegről nevezték el, aki a 17. században először foglalkozott a problémával.[1][2][3]

Megoldás

Ha az egységkocka két szomszéd élén kiválasztjuk azt a két pontot, amelyek a két él közös csúcsától számítva 3/4 távolságra helyezkednek el, akkor a pontok közötti távolság

3241,0606601.

A szemközti pontokkal együtt alkotott négyzet teljesen a kockában van. Ezt a négyzetet a síkjára merőlegesen mindkét irányban meghosszabbítva egy olyan lyukat alkot, amin átfér egy egységnyinél nagyobb élhosszú kocka.[3]

Az egységkocka maradék részei két háromszögű prizma és két nem szabályos tetraéder, amelyeket a négyzet csúcspontjai kapcsolnak össze. Egy-egy prizma hat csúcsából kettő a kocka csúcsa, a többi pont ezektől a csúcsoktól 1/4 távolságra van. A tetraéderek egyik csúcsa a kocka csúcsa, a többi közül kettő 3/4, egy 3/16 távolságra van az adott csúcsból kiinduló élen.

Története

Rupert-féle kocka 3D modellje

A Rupert-féle kockát Rupert pfalzi herceg után nevezték el, aki egy John Wallis angol matematikustól származó 1693-as történet[4] szerint fogadott arra, hogy egy kockán vágható akkora lyuk, hogy egy másik ugyanolyan kockát át lehessen rajta tolni. Wallis megmutatta, hogy ez lehetséges, így a herceg megnyerte a fogadást.[1][2]

Wallis feltette, hogy a lyuknak párhuzamosnak kell lennie a kocka térátlójával. Az erre az átlóra merőleges síkra vetítve a kocka képe szabályos hatszög, és a térátlóval párhuzamos legjobb lyuk az ebbe a hatszögbe írt lehető legnagyobb négyzet. Kiszámítva ennek oldalhosszát, kapjuk, hogy

621,03527,

azaz az eredetinél egy kicsit nagyobb kocka átfér rajta.

Körülbelül száz év múlva a holland Pieter Nieuwland felfedezte, hogy Wallis nem a lehető legnagyobb lyukat találta meg: az optimális megoldásban a lyuk nem párhuzamos a térátlóval. Nieuwland 1794-ben meghalt, egy évvel azután, hogy professzor lett a leideni egyetemen. Eredményét mentora, Jean Henri van Swinden hozta nyilvánosságra 1816-ban.[1][2]

Azóta a Rupert-féle kocka a matematikai ismeretterjesztés népszerű témájává vált, számtalan könyvben szerepel (nem ritkán a nem-optimális, Wallis-féle megoldással).[3][5][6][7][8][9][10][11][12]

Modellek

A modellalkotást megnehezíti, hogy nagyon pontosnak kell lenni, és az, hogy a megmaradt darabok egy-egy ponton függnek össze. Emiatt a problémát szokás elméletileg lehetségesnek, de gyakorlatilag lehetetlennek mondani.[13] Ezzel szemben 1950-ben D. J. E. Schrek fényképeket adott ki egy kockamodellről, amely egy másik kockába vágott lyukba illeszkedett.[14] Martin Raynsford egy sablonnal tervezett modelleket, azonban ezeken a modelleken a lyuk jóval kisebb, mint az a kocka, aminek át kellene rajta haladnia.[15]

Általánosítások

A kocka nem az egyetlen test, ami át tud haladni saját másolatán. Hasonlók igazak a szabályos tetraéderre és oktaéderre is.[16]

A probléma egy másik megfogalmazása a legnagyobb négyzetet keresi a kockában. Általánosabban, Sablon:Harvtxt megmutatta, hogyan lehet megtalálni a lehető legnagyobb rögzített oldalarányú téglalapot. Ezek a téglalapok mind átmennek a kocka középpontján, és csúcsaik a kocka éleire illeszkednek. Innen kiindulva megmutatták, hogy a téglalap vagy abban a síkban fekszik, amely átlósan átmegy a kocka négy csúcsán, vagy a Rupert-féle kockához hasonlóan, egy egyenlő szárú derékszögű háromszög által meghatározott két pont és szemközti párjaik lesznek a téglalap csúcsai.[2] A legnagyobb területű téglalap egyik oldalpárja a kockának is éle, másik oldalpárja pedig a kocka lapátlója.[17]

A kérdés más dimenziókban is feltehető, vagyis keressük a legnagyobb m dimenziós hiperkockát, amely teljes egészében része egy n dimenziós hiperkockának. Az arányszám mindig algebrai. Az (m,n)=(3,4) eset egy kockát keres egy 4 dimenziós hiperkockában. Martin Gardner a Scientific Americanben feltett kérdésére Kay R. Pechenick DeVicci és több más olvasó belátta, hogy a (3,4) esetben ez a szám kisebb, mint a 4x428x37x2+16x+16 kisebbik gyökének a négyzetgyöke, ami megközelítőleg 1,007435.[3][18] Az m=2 esetén a legnagyobb négyzetet keressük az n dimenziós hiperkockában. Ha n páros, akkor a négyzet oldala n2, ha n páratlan, akkor n238.[19]

Jegyzetek

Sablon:Jegyzetek

Fordítás

Sablon:Fordítás

Külső hivatkozások

Sablon:Portál

Sablon:Jó cikk

  1. 1,0 1,1 1,2 Sablon:Citation. Notes for “Recreational Mathematics: A Short Course in Honor of the 300th Birthday of Benjamin Franklin,” Mathematical Association of America, Albuquerque, NM, August 2-3, 2005.
  2. 2,0 2,1 2,2 2,3 Sablon:Citation.
  3. 3,0 3,1 3,2 3,3 Sablon:Citation.
  4. Sablon:Cite web
  5. Sablon:Citation.
  6. Sablon:Citation.
  7. Sablon:Citation
  8. Sablon:Citation. Reprinted as Sablon:Citation.
  9. Sablon:Citation. Translated from the Polish by Waclaw Zawadowski.
  10. Sablon:Citation.
  11. Sablon:Citation.
  12. Sablon:Citation.
  13. Sablon:Citation.
  14. Sablon:Citation. As cited by Sablon:Harvtxt and Sablon:Harvtxt.
  15. Sablon:Citation. Originally published in Make Online.
  16. Sablon:Citation.
  17. Sablon:Citation.
  18. Sablon:Citation.
  19. Sablon:Mathworld