Réz(I)-oxid

A réz(I)-oxid (nyelvújításkori magyar nevén rézélecs) vörös színű por, vízben nem oldódik. Atomrácsos jellegű vegyület. Az összegképlete Cu₂O. A természetben rézércként (kuprit) található meg vörös színű kőzetekben. A réz oxigénnel találkozó felülete lassan alakul át oxiddá, mesterségesen magas hőmérsékleten oxidálják nagy nyomáson. További hevítéssel réz(II)-oxidot nyerünk belőle.

Története

Ez az oxid volt az első anyag, amiről kiderült, hogy félvezető tulajdonságokkal bír. 1924-től kezdve, a szilícium felhasználása előtt használták a félvezetőgyártásban.

Előállítása

Ha réz(I)-só oldatához hidroxidionokat juttatnak (például lúgoldatot adnak hozzájuk), a réz(I)-oxid csapadék alakjában leválik.

$\mathrm{2}\mathrm{C}{\mathrm{u}}^{\mathrm{+}}\mathrm{+}\mathrm{2}\mathrm{O}{\mathrm{H}}^{\mathrm{-}}\mathrm{\to }\mathrm{C}{\mathrm{u}}_{\mathrm{2}}\mathrm{O}\mathrm{+}{\mathrm{H}}_{\mathrm{2}}\mathrm{O}$

Fehling-próba során a réz(I)-oxid vörös módosulata válik le csapadékként. A Fehling-próba redukáló tulajdonságú szerves vegyületek, például aldehidek vagy egyes cukrok kimutatására szolgál. Ekkor a borkősav rézzel alkotott komplexének lúgos oldatából keletkezik réz(I)-oxid redukcióval.

Források

• Nyilasi János: Szervetlen kémia. Gondolat Kiadó, Budapest, 1975. 220. oldal